Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

305. országos Hlés márczius 9. 1871. 319 tézkedések folytán, különösen az ország némely vidékein a föld jövedelmezőségének arányai nagyon gyorsan változnak és nagy mérvben emelkednek ; szükségesnek tartom, hogy, ha hosszasabb időre köttetnek a szerződések : történjék az ugy, mint szoktak tenni néha magánosok nálunk, és szokták tenni másutt is, hogy bizonyos 5 — 6 évi cyklusokban az eredeti haszonbér 5 — 6 — 10%-al mindig növekedik ; mert ily módon lehetne elórni azon kettős czélt, hogy hosszas haszonbér által jobb gazdálkodás tétessék lehetővé, és a földnek mindinkább emelkedő jövedelmezőségéből eredő többletet az állam ne veszítse el. Ezen ezélnak azonban nem látok eleget téve azzal, mit a napokban egy vita alkalmával, ugy tetszik a pénzügyminiszter ur mondott : hogy e kettős czél eléréséről gondoskodva van az által, hogy minden évben vissza jön a haszonbérileg kezelt birtoknak 72©-ad része; nem látok pedig eleget téve azért, mert ezen V

20-ad rész, felfogásom szerint, nem pótolhatja azon értékemelkedést, melynek az egészre nézve be kellene állani, s azon eredmény, melyet ily módon felmutathatnánk: elenyészik sokszor azáltal is, hogy esetleg épen rósz időjárásra esvén ezen részek visszakerülése, az uj bérbeadásnál nem előmenetel, hanem — megeshetik— csökkenés történik. Pedig ezen csökkenés csakis azon egy évre áll és jövőre nézve nem állott volna; mert tudjuk azt, hogy a mi viszonyaink közt elég 2 rósz óv arra, hogy minden haszonbérnek értéke 20 — 30 sőt 40°/o-al csökkenjen és ez tart mindaddig, mig egy-két jó év azokat ismét a régi árra föl nem szökteti. Ezt megjegyezve a haszonbérekre nézve: én átalában igen különösnek találom azt, hogy nálunk roppant kiterjedésű államvagyon, fekvő birtok kezeltetik államilag és kezeltetik három minisztérium által. Nevezetesen a földmivelési, a pénzügyi és a cultusminiszterium által. Nem tudnám meghatározni ezen fekvőségeknek értékét és nem tudnám meghatározni, megvallom, hogy mily arányban áll az értékhez mindenütt a jövedelem. De az tény, például én erre magam is láttam adatokat, hogy néha ezen államvagyonnak épen könnyebben jövedelmezhető részei, számítva azokat azon becsárral, mely a hivatalos adatokból kitűnik: nem hajtják be a tőkének 2%-át sem. Én azt hiszem, hogyha föl veszszük az összes államvagyont: akkor ezen arány nem jobbá, de roszabbá lesz; mert hiszen látjuk, hogy például erdőségeinknél némely helyen nem jövedelem, hanem deficit van. En egyátalában nem tartom helyes dolognak azt, hogy az állam, mely 7— 8°/

0-os pénzzel segit magán, oly nagyszámú, milliókat érő vagyont tartson kezei közt, mely neki 1—2 perczent jövedelmet hoz. Ugyanazért szerintem az államnak feladata az lenne, hogy ezen államvagyon, nem ugyan rögtön, nem egyszerre, de kellő óvatos eljárás mellett, és részekre osztva eladassák. Ezt kívánja szerintem a kincstár érdeke, mert oly keveset jövedelmez a kincstár kezelése alatt, hogy eladva, értékének jövedelme, kamatja megháromszorozná sőt négyszerezné a jelenlegi jövedelmet. Ezt tartanám államgazdászati szempontból czólszerünek: mert az kétségbevonhatlan tény, hogy a magángazdák sokkal több eredményt fejtenek ki, mint a legjobb államgazdaság. (Helyeslés.) Addig pechg, a mig ez lehetséges, és azért is, hogy ez előkészíttessék: mindenesetre szükségesnek tartanám, hogy ezen összes államjavak egy külön miniszter által kezeltessenek; (Helyeslés bal felől.) merb nem tartom lehetőnek, hogy akár egyik, akár másik miniszter számos más teendője között annyi gondot fordíthasson ezen államjavakra, a mennyit ezek megérdemelnek. Nem teszek ez irányban javaslatot; mert azt tartom, hogy az ez iránti intézkedésnek akkor lesz ideje, — a mit én különben soká halaszthatónak nem tartok: — midőn egyátalában a minisztériumoknak és miniszteri tárczáknak újra rendezése és beosztása fog tárgyaltatni. Most részemről ezt csak eszmeébresztés gyanánt kívántam fölhozni. Különben csak azon megjegyzéssel zárom be beszédemet, hogy azon ujitás, melyet a pénzügy miniszter ur behozott, jelesen, hogy a bányakezelést magát elválasztotta az erdők kezelésétői, hogy ugy intézkedett, hogy a mit az erdők a bányáknak adnak, azok az erdők javára írassanak, tökéletesen helyeslem. Hogy minő jogi kérdések merülhetnek itt föl: az ide nem tartozik, azoknak a maguk utján el kell intéztetniök ; de bármikép állanak ezen jogi kérdések a budgetre nézve, mindenesetre czélszerü ezen ujitás; mert enélkül nem is lehet megtudni, hogy mit jüvedelmez vagy nem jövedelmez a bánya és mit jövedelmeznek vagy nem jövedelmeznek az erdők ; pedig minden czélszerü intézkedésnek első alapföltétele az, hogy abból megtudjuk, hogy mi mit jövedelmez és miben van kár. Én tehát ezen intézkedését a t. miniszter urnák, mint a mely a helyes számvitelhez, a helyes államgazdászathoz egy lépéssel közelebb visz, részemről helyeslem. (Helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Az előttem szólott t. képviselőtársam által előadott dolgokra csupán tájékozásul kívánok némelyeket megjegyezni. A mi illeti az általam követett rendszert, j t. i., hogy az állambirtokok bérbe adassanak, a t. í képviselő ur is helyesli. Részemről, ki e rend-