Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-305
305. országos ölés márczkis 9. 1871. 309 a regie-vel foglalkozó hivatalnokok állítása szerint, ily rósz minőségű termésre nem emlékeznek. Ha tehát roszabb a qualitás, — habár részben elnézők vagyunk is — a kárt mégis csak a termelőnek kellett viselnie. Hogy amennyire lehet, tökéletes biztosítékot szerezzek arra nézve, hogy a dohánybeváltók a dohány osztályozásánál igazságosan fognak eljárni, ez épen egyik czélja azon költségeknek, melyeket a t. képviselő ur nem hajlandó megszavazni. Ezeket nemcsak gyárak szaporítása czéljából irányoztam elő, hanem raktár fölállítására is. Nevezetesen itt a központban kívánok egy nagyobbszerü raktárt fölállítani. Érdemesnek tartom mindenesetre ezen dolgot kissé bővebben is fölemlíteni : mert vagy 100,000 holdon termeltetvén dohány, a nagyobb közönségre nézve is fontossággal bir az, mi e téren történik. Örökös, a dolog természeténél íogva alig megszüntethető panaszok emeltetnek a miatt, hogy a beváltás körüli eljárás nem igazságos, tulszigoru; hogy például az első-osztályu dohány a második vagy harmadik osztályba soroztatik. Nehéz a dolgon segíteni: mert mindez kün történik, mi pedig itt ben vagyunk. Mindamellett, hogy e részben is annyi megnyugvás eszközöltessék, amennyit csak eszközölni lehet, és hogy lehetőleg igazság szolgáltattassék: gondoskodtam egy központi nagyobb raktárról, melyben a minta-csomók, melyek alapjául szolgálnak az osztályozásnak és az ármegszabásnak, a mihez minden egyes termelőnek dohánya méretnék, s az a mely szerint megállapított ár neki, ha termése a mintával találkozik, kifizettetnék, in duplo állíttassák ki, és pedig a végből, hogy az egyik a beváltó hivatalhoz küldessék használat végett, a másik pedig itt letétessék a végett, hogy ha a beváltó nem járna el igazságosan, a termelő küldjön föl dohányából egy csomót, amely az itt meglevő másik mintacsomóvaí összehasonlittatván, az illetőnek igazság szolgáltattassék. De egyúttal, hogy a közönség is meggyőződjék arról, hogy a mintacsomők classifieatiója helyes volt: egy állandó kiállítás is fog rendeztetni, hogy — mint mondám — mindenki meggyőződhessék, hogy az ország különböző részeiben termelt dohány jól van-e classificálva ? Ott tehát állandó kiállítás lesz; reá lesz mindegyikre irva, hogy az ilyen meg ilyen osztályú, és ugy mindenki meg fog győződhetni, hogy az arányok helyesek-e? A mintacsomők 4—5 évig eltétetvén, — mert ha el is töröljük a dohánymonopoliumot, még vagy 4 évig mindenesetre az állam kezelése alatt marad, — a közönség meggyőződhetik : vajon az árak emelkedőben vannak-e, vagy nyomattak-e? Ez nagyobb tájékozottságot és megnyugtatást fog eszközölni, ós talán nagyobb kedvet is a termelésre, és pedig a jó termelésre. E kiállításnak mellék haszna pedig az lesz, hogy a mintacsomóknak megfelelő dohány, amennyiben olyan külföldi eladásra főnmaradna, fölhalmoztatnék, és a külföldi kereskedőnek nem kellene bejárni az egész országot a partiális mennyiségekért, hanem megtalálná valamennyit a központon. Tehát a külföldi kereskedelem is lendületet fog nyerni, ami azon esetben is hasznos lesz, ha megtalálna szűnni a monopólium. Mert hogy megismertetjük a külfölddel, mit találhat itt: ez szükséges ugy a monopólium megszüntetésének, mint föntartásának esetére. Nagyon kérem tehát a t. képviselő urat, méltóztassék szándékát, a melyet kifejezett, megváltoztatni. Épigy áll a dolog a gyárakra nézve is. Azt gondolom, hogy ha az ország önállása ki van mondva, az igen szép; de ha az ország önállásra segítve van, ez még szebb. Már pedig, ha az ország valamely téren önmagának önmagában nem elég: akkor az e téren nem önálló. Ha nem tudunk fegyvert gyártani s e tekintetben a külföldre szorulunk: akkor ez irányban nem vagyunk Önállók; ha nem tudunk magunk számára elég szivart gyártani: akkor e tekintetben nem vagyunk önállóak. Minél coneretebb élete van valamely államnak, annál inkább és annál több irányban önálló. A dohányszükséglet ós a dohánygyártás födözésére ezen ország népessége nem tehet semmit: mert útjában áll a monopólium; tehát nem eszközölhető az, hogy az ország e tekintetben önmagának elég legyen. De vajon a monopóliumnak, mely az egyeseket akadályoztatja: az-e föladata, hogy ő maga sem eszközölje a födözést, vagy pedig semmit, mert útjában van a monopólium; tehát nem eszközölheti, hogy e részben, e téren az ország önmagának elég legyen. Vajon a monopóliumnak, mely ebben az egyeseket megakadályoztatja, az-e föladata, hogy ő se eszközölje? És vajon nem az-e föladata, hogy az időt, melyben önmagát netalán megszüntetni akarja, olykép várja be, hogy apparátusát, minden gyárát, raktárát átvévén a magánipar: az, mit ez kezébe kap, olyan legyen, hogy az ország szükségletének csak félig felelne meg; vagy nem föladata-e a monopóliumnak, hogy ha már önmagának megölésére dolgozik, legalább ugy tartassák lön, hogy ha készleteit a magán-ipar átveszi, azt legalább oly állapotban vegye át, hogy elég legyen majd arra, hogy az ország szükséglete födöztessék. Azt hiszem, ez utóbbi föladata egészen független attól, vajon föntartsuk-e a monopóliumot, vagy nem ? Ami azt illeti: hová teszszük a monopólium megszüntetése után az újonnan fölállítandó gyárakat? majd oda, ahová a meglevő 12-őt. Hisz,
