Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

308 305. országos Dlés márczius 9 1871. reczen város t. képviselője előadott, kötelességemnek tartom néhány megjegyzést tenni. Magam igazolásául ki kell mondanom, hogy valóban őszintén barátja vagyok azon önkormányzatnak és öntevékenységnek, és pedig egészen azon mértékig, melyet a t. képviselő ur megjelölt, és talán csak épen hallását kerülte ki az, hogy én „okvetlenül" megmivelendő térről szóltam, és pedig szóltam olyformán, hogy ha máskép nem, hivatalnokokkal is meg kell munkáltatni azon tért: mit természetesen nem érthettem másként, mint a mit ő is megenged, hogy t. i. ez ott történjék, hol az állam érdekei azon tér megmivelését okvetlenül parancsolják. E tekintetben tehát kettőnk közt nincs nézetkülönbség. A mi azt illeti, hogy abbeli nyilatkozatom, miként a 6 évvel ezelőtt mondott szavaimat ma is aláirom, némi biztos kilátást látszott volna nyújtani arra, hogy a monopólium megszüntetését azonnal eszközölni fogom ; mig beszédem többi részében ennek ellenkezőjére látszottam vergálni: arrat. i., hogy a monopólium megmaradjon ugyan, hanem drága helyett legyen inkább olcsó; mert — ugy szól a képviselő ur — mindez oda látszik mutatni, hogy meg akarom tartani a monopóliumot, és hogy az megtartható legyen, azt hiányaitól tisztázni igyekszem. Én őszintén szeretem a dolgokat oda állítani, s azért kérem a t. képviselő urakat is a túlsó félen, hogy, a mint én legkevésbbé sem kétkedem azon nyilatkozat őszinteségében, hogy az államkincstár megrövidítése nélkül akarják megszüntetni a monopóliumot: épen ugy ők se kétkedjenek azon nyilatkozatunk őszinteségében, hogy ily áron, ily föltételek mellett, és ha az államkincstár kármentesitése oly utón módom történhetik meg, hogy az még több zaklatással, még több alkalmatlansággal és inconvenientiával ne járjon, egy szóval, hogy ne legyen „medicina pejor morbo," mi is őszintén akarjuk a monopólium eltörlését. A képviselő uraknak arra van szükségök, hogy ne kétkedjenek abban, hogy ők nem akarják a kincstárt megrövidíteni; nekünk pedig arra van szükségünk, hogy önök ne kétkedjenek, hogy ha ezt megkapjuk, a monopólium eltörlését mi is akarjuk : különben nem vagyunk egymás intentiói iránt megnyugtatva. De ha az én intentióm nem vonatik is kétségbe. — és én mondom, hogy ily föltételek mellett tessék akár holnap megszüntetni a monopóliumot, azért — még sem szűnik meg kötelességem, hogy addig is, mig ez megtörténhetik, és következőleg mig a monopóliumnak fön kell maradnia, —nem azért, mert örök időkre való főnállását indokolni birom, de azért, mert a mig meg van, igyekezni kell azt jobbá tennem, — azt drága helyett olcsóvá tegyem, és azt gondolom ebbeli törekvésem nem tartathatik velem szemben oly szemrehányásnak, mintha nem az volna czélom, hogy a mindennapi terheket szállítsam le oly annyira, a mennyire csak lehet; hanem arra gazdálkodnám, hogy a monopólium fönállhatását biztosítsam. A részletes észrevételekre nézve a pénzügyi bizottság, igen t. előadója már megfelelt: én csak annyit teszek hozzá, hogy azon 6000 frtnyi többlet , mely a pénzügyőrség költségfogyatkozása, és a másik 30,000 forintnyi összeg közt fölmerül : csak akkor áll fön. ha a pénzügyőrségnek régi dijazását tartjuk szemben, a kivánt 30 ezer forinttal; ha pedig azon összeget tartjuk szemben, mely a pénzügyőrség dijainak a ház által elhatározott fölemelésének megfelel: akkor az is elenyészik. Itt szemben volt tartva a két költség nem a múlt, de a jövő tervezete szerint. És végre azt gondolom, hogy az tisztán van kimutatva a pénzügyi bizottság előterjesztése szerint, hogy ha tavaly az előirányzott 6 millió néhány százezer írt beváltás mellett, — daczára annak, hogy azon 6 millióból, vagy 3 milliót nem lehetett kiadni, mert csekély volt a termés. — nem volt elég azon mellékczélokra előirányzott 400 ezer frt, hanem annál jelentékenyen több : akkor az idén, midőn újból 6.300,000 frtot előirányozunk, daczára annak, hogy birtokában vagyunk, a tavaly el nem költött vagy 3 milliónak : a 111,000 frtnyi többlet, nagyon is öconomice volna kimérve és nincs szükség, hogy onnan magyaráztassék, a honnan a képviselő ur barátai informatiója után kimagyarázni hajlandó. Egyébiránt megjegyzem, hogy a practicus dohánytermesztők is a maguk szemüvegén keresztül szeretik nézni a dolgot. Ha egykicsit olcsóbb árakat kapnak a dohányért, azt hiszik, hogy ez egy miniszteri rendeletnek következtében történik. Annak oka. hogy a termelők kisebb árakat kapnak, abban fekszik, hogy a termelés nemcsak quantitative maradhat a várakozáson alól, de qualitative is, és ezen eset fordul elő a jelen évben. Ez az oka, hogy kisebb árakat vagyunk kénytelenek adni, mint magam óhajtanám. Ha valami irányban adtam némi lendületet, ez azon intézkedésemben történt, mely szerint nem kell oly annyira lenyomni az árt, mint amennyire a termelés minősége indokolná. Épen azért, mert mikor nagyon jó qualitást kapunk, nem fizetünk fölül: akkor, mikor a qualitás kívánnivalót hagy hátra, ne merjük — hogy ugy mondjam — saráig a vizet. A tavalyi ősz után természetesnek fogja mindenki találni, hogy a szárítás s egyátalában a kezelés a legkedvezőtlenebb körülmények között folyt le; minek következtében a qualitás oly rósz volt, hogy