Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

302 3C5. országos Dl ezen öt milliónál legfölebb 500,000 frt nye­reségünk lehet. Ezen összeg egy ország bevéte­leivel szemben szót sem érdemel. {Igaz hal felől.) A másik eset az, hogy ők föl fogják tar­tani a monopóliumot, és akkor ők nem tehetik átalánossá a dohánytermelést; mert ha meg­honosítanák azt: a csempészet ott is épen olyan nagy lenne, mint jelenleg nálunk. Én tehát attól nem félek, hogy a productio nálunk alá fog sü­lyedni, és meglehet, hogy az át fog egészen ala­kulni; de akkor jobb minőségű dohányunk lesz, és akkor fog kezdődni Magyarországra nézve azon állapot, midőn aetiv kereskedésünket a kül­földdel is elkezdhetjük. Azt mondják uraim, hogy a magyar dohány nem kereskedésre való. Tagadom. Ott van a miniszter urnák prae­liminaréja, most egy millió írttal többet praeli­minál; mert ő a külföldön kereskedés utján töb­bet remél bevenni, s ha a tőzsde kereskedést tud folytatni : remélem Magyarország kereskedői is tudják eszküzleni azt. Uraim! itt nincs semmi aka­dály, csak a megrögzött bureaucratia támasztja azt, sőt Magyarországra nézve hátrány főn nem forog. Ha hátrányról és nehészségről szó lehet, az csak az osztrák kormánynyal szemben lehet. T. ház! Nem akarok hosszas lenni, meg vagyok arról győződve, hogy ezen igazságokat, melyeket elmondtam, a t. háznak minden tagja érzi. Csak még egyetlen egy argumentumot ho­zok föl. Méltóztatnak tudni, hogy a munkafölosz­tás és a munkaszabadság, mily eredményeket vívnak ki mindenütt Európában. A dohánygyár­tásnál nem az az előny, hogy sok egyént foglal­koztat ; mert a gyárakban azon emberek ottan csak napi keresményöket keresik meg ; de ha a dohánygyártás szabad, tikkor leginkább akkor foglalkoznak a dohánynyal, amikor más dolguk a munkásoknak nincsen. Ilyen időszak pl. a tél. Mikor az egész nyáron át a mezőn dolgot lel­nek az illetők: akkor ott megkeresik napi bére­ket; de télen hiányzik a munka, hiányzik a foglalatosság, s a legnagyobb előny a dohány­gyártásnál az, hogy öregek, nők és gyermekek értékesíthetik munkájokat. S miért akarja ő azon előnyöket ? Ez annyival inkább fontosabb itt nálunk, mert Magyarországban, pl. ezelőtt kifizette ma­gát a fonás és szövés; de már a gyári munká­val a kézi erő nem versenyezhetvén, azok foglal­kozásának egyátalában nincs működési terök. Annál fontosabb volna tehát ezen iparágnak föl­szabadítása. Enkülönben igen megnyugszom nzon elvekben, melyeket a miniszter ur más alkalom­mal elmondott, és talán nem fogok roszul tenni, ha azokra a miniszter urat emlékeztetem és a t. házzal megismertetem e tekintetben! nézeteit. s márczics 9. IE7I. (Kerkapoly Károly közbeszól; Most is azon elveim vannak.) Többek közt a miniszter ur igy szólott: „Pénzügyeink szomorú állása alig elviselhető teherként nehezedik reánk, egyébiránt érzi ezt boldog, boldogtalan. De segélni csak ugy lehet, ha apasztatnak a birodalom szükségei, minek ismét föltétele a kormányzati rendszernek gyöke­: res megváltoztatása, a drága és áldástalan állami gyámkodás helyére az olcsó és áldásos önkormány­zat léptetése. Hogy a mégis fönmaradókat ne csak meggyőzhessük, de lassankint kisebbíthessük is, szükség, hogy teljesen fölszabadittassék a munka, ugy a földészet, mint a műipar és a kereskedés terén. Ezért ne engedjük, hogy a hűbéri kötelékekből kiszabadított földet most meg fiscalisi korlátozások tartsák nyűgeikben. Ez történik pedig a dohánymonopoliám által, a melynek közvetítésével nyert közjövedeiem igen nagyon drága. Drága : mert legnagyobbrészt elnyeli a kezelés költsége; drága : mert túlságo­san növeli azon ármádia számát, mely a gyü­mölcsöző hasznos munka teréről elvonatik, s minden még oly rósz kormánynak is föltétlen gyámola, mivel hogy kizárólag tőle függ a meg­élhetésnek kérdésében. Azért megszüntetendőnek ítélem azt. Hiszem, hogy megszüntetésében nem fognak utunkban állani Lajtán túli testvéreink, nem ragaszkodván a közjövedelmek előállításának olyatén módjához, mi nekünk, mint termesztők­nek, rövidségünkkel jár. Ezt várjuk s részünkről viszont ajánljuk is. Igen: szabadítsuk föl a mun­kát minden téren, más felől meg tartsuk fön s érvényesítsük a szabad egyesülés jogát, hogy a mit egyenkint nem birunk, bírjuk meg egyesülten." Uraim, én tökéletesen bizom a miniszter úrban, és amennyiben a miniszter ur egyszer azon szép eszmét monda, hogy a miniszter ur­nák is van egy kincse, mint a gazdagoknak, és ez: politikai múltja, és ha a miniszter ur be­vallott elveit megváltoztatná, ezen kincscsel együtt elvesztene mindent. De én reményiem, hogy a miniszter ur nem fog ellentétbe jönni múltjával, mely a morális halált vonná maga után; hanem módot fog találni a monopólium eltörlésére. (Élénk helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügymi­niszter: Nagy köszönettel tartozom a t. kép­viselő urnák, hogy azon nyilatkozatokat, melye­tet ezelőtt körülbelöl 6 évvel tettem, és melyek részben nem voltak már oly élénken emlékeze­temben, fölelevenítette. Azt monda, a képviselő ur, hogy én 6 évvel ezelőtt mondtam ezeket. De én aláírom most is az utolsó betűig. A t. képviselő ur ez által kettős szolgálatot tett ne­kem, mert alkalmat nyújtott, hogy kimutassam, hogy azon nyilatkozatok eorrectck voltak, akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom