Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

30S. erszijss ülés máiczius 9. 1871. 203 ugy, hogy ismételhetem, miszerint azokat ma is magaménak vallom, a mi arról tanúskodik, hogy meggyőződésemet nem változtattam meg. Mit mondtam akkor? A többit mellőzve, csak arra szorítkozom idézetemben, a mit a monopóliumra vonatkozólag mondtam. „Ha az államnak mindenbe beavatkozó gyámkodása megszűntével, helyét az önkormányzás foglalja el, mindenesetre megfogynak terheink." Nincs még két hónapja, hogy háromszor utaltam arra, miszerint itt is egy tér, ott is egy tér vár a közönségre, melyen ingyen szolgálatokat tehet. Nem tehetünk róla, hogy ha a publicum nem foglalja el azon tért, s igy növelni kell a bureaueratiát. Panaszkodtam és egyetlen egy alkalmat sem mulasztottam el, hogy reá mutassak azon térre, melyet a közönség az öntevékenység számára elfoglalhat. De kijelentettem a jövőre nézve is, hogy ha csak a közt van a választás, hogy valamely tér mulhatlanul parlagon hagyassék, vagy hivatalnokok által műveltessék : akkor én mindig az utolsót választom. De ha lehet működni az öntevékenység és önkormányzat utján, mindig szerencsének tartom ezt elősegíteni. (Helyeslés jcbb felől.) Továbbá azt mondám: „Hogy a mégis fönmaradókat ne csak meggyőzhessük, de lassankint kisebbíthessük is, szükség, hogy teljesen fölszabadittassék a munka, ugy a földészet mint a műipar és a kereskedés téren/ Ezt is elfogadom. „Ezért ne engedjük, hogy a hűbéri kötelékekből kiszabadított földet most meg fiscalisi korlátozások tartsák nyűgeikben. Ez történik pedig a dohány-monopólium által, a melynek közvetítésével nyert közjövedelem igen nagyon drága." „Drága!" Most is drágának tartom, sőt nemcsak, hogy drágának tartom, de kimutatom, hogy milyen drága; épen azért, hogy mindent elkövethessek arra, hogy legyen olcsó; drága: mert a kezelési költségek sokat nyelnek el, és meg is teszek mindent e czélra, mi tőlem függ, hogy addig, mig a monopólium fönáll, a kezelési költség kisebb legyen. A legközelebbi időben kimutatom számszerint a képviselő urnák, hogy ezen törekvésemet mily siker koronázta, hogy mennyivel lett már olcsóbb a kezelés. Drága, mert legnagyobb részét elnyeli a kezelés költsége; drága : mert túlságosan növeli azon ármádia számát,, mely a gyümölcsöző hasznos munka teréről elvonatik, s minden még oly rósz kormánynak is föltétlen gyámola, mivelhogy kizárólag tőle függ a megélhetésnek kérdésében. „Bátor leszek a t. képviselő urnák annak idejében, a mikor a dohányra vonatkozólag általam beterjesztett törvényjavaslat e házba jön, azon pontra figyelmeztetni, mely azt íoglalja magában, hogy ezen ármádia kisebbedjék." „Azért megszüntetendőnek, ítélem azt. Hiszem, hogy megszüntetésében nem fognak utunkban állani Lajtán túli testvéreink, nem ragaszkodván a közjövedelmek előállításának, olyatén módjához, ami nekünk mint természetőknek rövidségünkkel jár. Ezt várjuk s részünkről viszont ajánljuk is." Tehát azt mondtam, hogy „hiszem." Igenis: most is hiszem: hauem bátor vagyok azon nyilatkozatokra utalni, melyek ugyancsak a képviselőházban történtek, mikor e tárgy először szóba jött és én akkor a tárgyhoz fölszólaltam, mint akkori előadója a pénzügyi bizottságnak. Akkor azt mondtam én is, hogy a dohány monopóliumot rosznak tartom: maliimnak; a kérdés csak az: nem necessarium-e ? Mihelyt a képviselő ur kimutatja, hogy ezen malum nem necessarium, én akkor azonnal köszönetet szavazok azért, és vele együtt javaslatba hozom annak megszüntetését, de mig ezen malum megmarad necessariumnak, meg kell tartanunk, és azon kell lennünk, hogy ne legyen az. Tehát mig a necessarium meg van, mig az ellenkező nincs kimutatva, óhajtom ugyan annak megszüntetését, de tűrnünk kell. Nyilatkozataimban tehát sehol sincs olyan mondva, a mi mostani nézetemmel ellentétben állana. (Helyeslés jobb felől.) Mert igenis azt tartom, minden monopóliumra nézve a világon, hogy addig kell várni, mig ezen malum necessarium lenni megszűnik; de nem szenvedőlegesen várni, hanem közreműködéssel előkészíteni azon időt, melyben az megszüntethető. Egyébiránt, hogy mily nehéz ezen czélnak megvalósítása : arról maga a képviselő ur most beszédéhen adott nagy bizonyítékot. Mikor arról volt szó, hogy pótoltassák ezen jövedelem — mert hisz a körül forog a kérdés: hivatkozott képviselő ur Amerikára; azt mondotta, hogy a gyártási adóval mennyit vettek be, és megengedte, hogy ha már meg kell hagyni a gyártási monopóliumot, mentsük föl legalább a termelést, és szorítkozzunk egyedül a gyártásra. Beszédének végső felében a legcsattanósabb argumentumot adta kezembe azzal, midőn bebizonyította, mily jó volna, ha fölszabadittatnék a munkáskéz az alól, hogy naponkint hány órát kell a dohány körüli munkának szánnia? Pedig a t. képviselő ur maga is látja, hogy mihelyt megengedi a gyári monopóliumot, akkor azon nemzetgazdászati előnyről, az időbeosztásra nézve le kell mondania és e bajt ugy kell tekinteni, mint esetleg megmaradót: mert akkor talán sikerül a jövedelem pótlása; de nem sike-