Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

305. országos ülés má'czitis 9. (87J. 301 nak, mind be fognak folyni, kérdem: hogy az honnan kerül ki? Sehonnan másunnan, mint a nemzet zsebéből, sehonnan másunnan, mint a pipásoktól, mert a pipások fizetik azt ; ha azt, mit az állam indirect bevesz, az államnak a pipások directe megfizetnék, nyerne az állam és nyernének a pipások is. De ennél fontosabb körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét fölhívni. Nevezetesen nemcsak az egyedárusági nagy adót fizetjük, hanem fizetünk mégegyszer anynyit indirecte a csempészeknek. Méltóztassanak a hivatalos adatokat meghallgatni, hogy milyen mérvben folytattatik a csempészet, és meg fognak győződni, hogy a csempészetnek mégegyszer annyi adót fizetnek, mint az államnak. Ugyanis 1864-ben a Schmerling-kormány alatt, midőn nem szónokoltunk a monopólium ellen, nem lázítottuk a népet, és midőn a provisorium vaspálczája alatt voltunk, tehát abban az időben, máreziustól augusztus végéig, midőn a dohány már beváltva volt: árult a tőzsde öszszesen 23,717 mázsa dohányt; ismét szeptembertől februárius végéig, midőn az uj dohányt pipázni lehetett, árult 10,964 mázsát; mivel pedig a szükséglet egyíorma, több fogyott csempészkedve, mint tőzsde utján. És ez igy van évről évre, és ha azon körülményt fölveszszük, hogy Magyarországban nincsen gazda, ki ezt megakadályozhatná, s ha ezen kényszerűséget ideiglenesen eltűrjük: kell, hogy a jövőről gondoskodjunk. A dohány egyedáruság eltörlésének kérdése — szerintem — azért nem pártkérdés, mert mi a jövedelmet pótolni kívánjuk; ha megtagadnék a jövedelem pótlását, akkor lehetne belőle pártkérdés : mert azt mondhatnák, hogy mi a minisztériumtól a födözetet meg akarjuk tagadni, és- azt megbuktatni; de miután mi is akarunk födözetet adni. a kérdést pártkérdéssé tenni nem lehet. Ha a miniszter ur, mint mondotta, az indirect adók mellett mint pénzügyminiszter azért harczol, mert azok könnyebben befolynak: akkor, pénzügyi szempontból teljesen igaza van; de ez áll minden indirect adóról. De ha azt hasonlítjuk össze, hogy könnyebb-e 25 milliót bevenni indirect adó utján, vagy 12 milliót direet adó utján, akkor már a valószínűség nem ugy fog állani. Egyébiránt ha a miniszter ur a dohányegyedáruság eltörlésével a jövedelmet indirect utón akarja bevenni: hozza be a gyártási adót. Amerikában pl. a mait évben 10 millió dollárral több jött be a gyártási adó utján, mint az előbbi évben. Megengedem, hogy egyelőre a kellő ellenőrzés végett több fináncz kell; de az egész termelés, és az egész kereskedés szabad lesz. Ha reducálni akarjuk a pénzügyőrök hatáskörét: — a gyártási adó mellett már korlátolt lesz működésök s nem fog kiterjedni az egész országra. (Helyeslés bal felől.) Én nem vagyok szerelmes ideáimba ; de ne állítsák azt, hogy a monopólium legjobb adózási rendszer: mert az nem áll, sem pénzügyi, status gazdasági szempontból, sem a szabadság szempontjából. (Helyeslés hal felől.) Ha pedig nem akarják az indirect adózás elvét követni, hanem directe akarják megadóztatni a dohányt : azt sem mondom, hogy azon rendszer, melyet ajánlottam, föltétlenül jó. t. i., hogy a házadó szerint vegyük be ezen illetéket; de azt gondolom, t. ház, hogy miután Magyarországban a földadó aránytalanul van kivetve ; ha a íöldadó alapján akarnók a dohányadót beszedni : csak növelnők azon igazságtalanságokat, melyek mindennapi panaszok tárgyai. A házadó pedig a mai viszonyok szerint a legbiztosabb adótárgy, a házadó a legegyenesebb, a hátrány és az adó a legbiztosahb kulcs szerint van elosztva ; ha tehát direet adózás kell: helyesen jártam el, hogy a legbiztosabb adótárgyat, és a legigazságosabb kulcsot vettem föl, mert a többi adó, úgymint a föld-, a személyes kereseti adónál, mindig több az adó hátrány, mint a házadónál. De ismétlem, eszmémbe szerelmes nem vagyok, és a pénzügyminiszter ur akár minő javaslatot fog behozni, szívesen hozzájárulok. Csak még két kérdést akarok szellőztetni. Sokan azt tartják, hogy ha a dohányegyedáruság eltöröltetik, nem lesz dohánykereskedésünk Ausztriával. Ez teljesen nem áll. Méltóztassanak elhinni, finomabb dohányt kaphat Ausztria akárhol Németországban, Amerikában ; de az úgynevezett olcsó pipadohányt sehol a világon oly jutányosán, mint Magyarországon. A mi dohányunkra nézve tulajdonképen három monopólium áll fön : az első a magyar kormány részére, a második az osztrák kormány, harmadik a frankormány részére és ez mind a magyar termelő kárára. Mig Francziaország számára maguk a magánosak eszközölték és szállították : még volt némi concurrentia, — most azonban mióta a kincstár közvetíti a kereskedést, a magyar termelők egészen az egyedáruság hatalmába estek. A mi, t. ház, az Ausztriával valő viszonyt illeti: két eset tehető föl, vagy szabad lenne a termelés Ausztriában egészen, t. i. ott is eltörölnék a monopóliumot, vagy nem; ha szabad lenne, termelnének ott is. Vegyük föl, hogy semmit se vennének tőlünk, — amit én azonban nem hiszek, — most öt milliót veszünk Ausztriából, öt millió értékű dohányt adunk érette, s