Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-304
290 304. országos ülés márczius 8. 1871, a kormány leszállítaná a dohány árát 20 krra, akkor ez által egy nagy oka a csempészetnek meg fogna szűnni. Az igaz, hogy az állam veszítene ez által 500,000 frtot 25,000 mázsánál, de a csempészett dohányt is lehet legalább 25,000 mázsára tenni, és mindenesetre megnyerné azt, a mennyivel most drágábban adja el a dohányt. Itt tehát az ország vesztesége legfölebb 2 — 3 százezer forintra megy. Már most azt hiszem: hogy, ha 250,000 forintot jelenlegi financziális állapotaink mellett ki akarunk adni, sokkal czélszerübbnek tartom azt, hogy ezen 250,000 írttal inkább a lakosok igényeit elégítsék ki, mint hogy 250,000 frt helyett 392,000 frtot adjunk ki oly személyzetre, melyet az ország nem szeret, s ami által a kincstár sem nyer semmit. A harmadik, meglehet, e házban nem nagy visszhangra talál, mert mi nagyon gavallér módon gazdálkodunk, és egyátalában azon régi vélemény látszik még nálunk uralkodni, a mi néhány év előtt volt: hogy csakis az az ur, kinek adóssága van. Én — megvallom — ez elvben nem osztozom ; ez volt talán az oka, hogy mi egy igen takaros deficitnek nézünk eléje. A pénzügyminisztérium költségvetése 19 milliónyi deíiczitet mutat. Ezen 19 millió az én számításom szerint nem 19 millió, hanem 36.900,000 frtra megy. Ugyanis a honvédségi pótlék: 5.000,000 frt. Az Eszterházy - képtár megvétele 2.000,000 irt. A megyei és városi törvényszékek költségei, a mint azok most már megállapítva vannak, — csak félévre veszem — azon különbség, a mi a régi segélyezés közt létezik, és a jelenleg megállapított közt: körülbelül 1.800,000 forint. Már most a tisztelt pénzügyminiszter ur emiitette a minap, hogy számithatunk rá, miként 5 millióra van szükség a vasúti deficitek fedezésére. Széll Kálmán: Ez be vau véve a költségvetésbe. Máriássy Béla: Akkor 5 millióval kevesebb lenne. A miniszter ur maga mondta, hogy a sójövedék a jelenlegi kezelés mellett nem fog annyit jövedelmezni, és körülbelöl egy millióval lesz kevesebb a jövedelem. Ez is hozzájárul. Fölhozta továbbá a miniszter ur a garantia-alapot: 5 millió. En ezt nem tartom jövedelemnek, mert a garantia-alap az államvagyon egy részét képezi. Ha mindezt összeszámítjuk, körülbelöl 36.900,000 frtra rug az ezévi deficit. Ha még éhez hozzászámítjuk azt, mit az országgyűlés nagylelkűen egyesek indítványára megszavaz, mint a múlt évben is: ez is kitesz jókora, összeget 50, 60 és 100,000 írtjával; valóban elmondhatjuk, hogy gavalléros módon gazdálkodunk. Megvallom, mikor ily rendkívüli deficitnek nézünk eléje: egyátalán sem czélszerünek, sem méltányosnak és helyesnek nem tartom azt, hogy 392,000 forinttal növeljük ezen deficitet akkor, midőn anélkül is csak ott leszünk, a hol voltunk: mikor az ország semmit sem nyer ezáltal, és a pénzügyőrök csak ugy fognak gazdálkodni, mint eddig. Ennélfogva én nem fogadom el e tételt. Kerkapoly Károly pénzügyniiniszter : Ha van fizetésfölemelése a költségvetésnek, melyre- súlyt fektetek, és melynek megszavazását at. háztól mindenesetre kérném: épen ez az; ha van tétel, melynek meg nem szavazását nem csak takarékosságnak el nem ismerem, sőt valósággal tékozlásnak mondom: épen ez az. Hogy lehet-e oly rendszer, melyben pénzügyőrökre szükség nem lesz, azt én vitatni nem akarom; ha adó-reform okát tárgyalnánk, akkor bele is bocsátkoznám a vitatásba. De midőn oly adórendszerünk van, milyen ma fönáll, és meggyőződésem szerint még sokáig fön fog állani: a pénzüg} T őrök nélkülözhetlenek; midőn ily adórendszerünk van, — s arra vagyunk utalva, hogy a pénzügyőrökre bízzuk a szesz-, sör-, borczukor- és husfogyasztási adók és a dohány-egyedáruk felügyeletét, és tehát rajok szükség van, kérdem : helyes dolog-e azon egyéneknek, kikre ily magas érdekek vannak bizva, oly fizetést adni, mely egy napszámos fizetésének felével nem ér föl, nem invidálása-e ez annak, hogy magukat megvesztegettessék, vagy elmenjenek azon állomásról ? Én nem fogadhatom el sehol azon érvet, hogy kapunk hivatalnokot eleget, ne adjunk több fizetést; de itt még nem is áll azon állítás: hogy kapunk, mert nem kapunk. Az indokolásban bátor voltam kimutatni, hogy szolgálat tekintetében veszteségben vag3 r unk. 40 egyén átlépett más állomásra; miért ? azért, mert itt nem bírt megélni; a magán szolgálat többet adott, odacsábította. 281 egyén, tehát az összes állománynak 9 9 / 10-de önként kilépett. A java tehát önként elment, mert meg nem élhetett; a mi pedig itt maradt, azt mi küldöttük el, mert csalni akart. De nem is tehetett egyebet: mert nem élhetett meg. 60 — 70 krajczár fizetésből nem lehet megélni. Ha a t. ház az összes fogyatkozási adókat megszünteti, ha a monopóliumot eltörli: akkor küldjük el, mert ezen esetben ellehetünk nélkülök; de ha megtartani kívánjuk: akkor ne tartsuk országos botrányul oly fizetéssel, melybe bele van értve, hogy ennyi meg ennyi a készpénz, a többi meg szabad lopás. Kénytelen vagyok őszintén kimondani : hogy vagy tartsuk meg ezen- intézményt, vagy ne ily módon. Harmincz egyén testi fogyatkozás miatt lépett ki, nyugdíjaztatott 70; tehát még önként
