Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-304
30*. országos ülés márczius 8. 4871. 285 végrehajtási költségekre annyit kell bevenni, a mennyire ezen költségek mennek. Midőn a korábbi törvény módosításáról volt szó, bőven kifejtettem, mi az oka annak, hogy a régi eljárás mellett a költségek többre mentek. Egy helyütt 4 krt, más helyütt kevesebbet tettek ezen költségek. Itt esetleg 6 krra mentek, de ismerek eseteket, hol még többre is mentek; mert annyit kell behajtani, mennyi a költség; ha kicsiny a végrehajtási tárgy, ennél a zálogolás aránylag többe kerül, mint a nagyobb tárgynál : néha a községi hivatalnokok is késnek, kik közreműködni vannak hivatva, a zálogolást halogatják egypár nappal. Ez által a végrehajtó hivatalnok napidija nő, és igy természetesen nagyobb lesz a költség is. Ez itt 6 krra ment, ha ezen 6 krajczárnál kevesebbre ment: akkor a befizetett összeg fölöslege jövőre betudatik az adózó javára, de ha többre ment, utólag is megveszik rajta. De ha azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez még folyvást most is igy történik : akkor igen lekötelez annak bebizonyításával; mert az ujabb törvény szerint ennek nem szabad igy történni; az ujabb törvény kihirdetése után legföljebb annyi időt véve, mely szükséges volt arra, hogy a kihirdetés a hivatalnokok tudomására jusson. Azóta, törvényesen 4 krnál több be nem hajtatik. Áttérve azon kérdésre, hogy van-e tudomásom, hogy hová fordíttatott ezen összeg? azt felelem, hogy igenis van. Az adóexecutio költségeinek fedezésére fordittatik. Szándékozom-e e bajt gyorsan és gyökeresen orvosolni ? Erre megfeleltem már az említett törvényjavaslat benyújtása által. Ez a válaszom. Egyébiránt azt gondolom, meg fogja nekem engedni a t. képviselő ur fölkérnem, hogy midőn ily nagy hangon kezdi a „vérlázító dolgokkal," és mikor oly súlyos szemrehányásokat tesz: legalább tekintse meg azon törvényt,melyre hivatkozik, (Helyeslés jobb felől.) és vegye figyelembe, hogy az esak Buda-Pestre és nem Zentára szól; mert ha oly könnyedénveszszük a szemrehányásokat : akkor bizony minden perezben mindenért tehetünk. (Élénk helyeslés jobb felől.) Majoros István: Engedje meg a t. ház, hogy a hozzám intézett válaszra röviden nyilatkozzam: sorba veszem a t. miniszter ur válaszának pontjait. Azt mondja a miniszter ur, hogy azon időben vár a behajtással, mikor a nép a mezei munkát végzi. De ha a miniszter ur alkalmat venne magának az ottani földművelési viszonyokkal megismerkedni.- bizonyosan meggyőződnék arról, hogy egy hónapi idő nálunk mezei munkák bevégzésére nem elég. Ott az aratás sokszor még angusztusban is tart bizonyos veteményekre vonatkozólag, tehát addig a gazda a mezei munkától nem szabadul meg. De még az sem elég; mert addig, mig össze nem takarta, mig ki nem csépeltette a kérdéses gabonát: addig pénzzé nem teheti, és adót nem fizethet. Az tehát megkívánhatja, hogy szeptember 25-ig meghoszszabbittassék azon adó-végrehajtási idő, mert augusztusig nem elegendő. Ami azt illeti, hogy a miniszter ur ezen czélra nem kaphat illustris embereket, alig hiszem, hogy szoros értelemben veszi t. miniszter ur az illustrist, ugy, a mint pl. a felső ház tagjai nevezik. Mert akkor igen keveset kaphatna, meglehet különben, hogy még akkor is kaphatna : mert vannak ott is olyanok, a kik eljönnének talán ennyi napidíjért, a mit itt fizetnek, eljönnének a végrehajtást aláírni. (Derültség.) Nem akarok sérteni senkit , hanem ne tessék az „illustrist" oly értelemben venni, mintha mi kivánnók, hogy czimzetes urak jöjjenek adóbehajtásra. Mert jelenleg hogy ez igy van, az is bizonyítja, hogy egy osztrák nyugdíjazott katonatiszt, ki a magyar • nyelvet nem is érti, van ott az adóvégrehajtással, és pedig állandóan megbízva. Vannak azután megbukott kereskedők, kik saját vagyonukból nem élhetnek meg, most oda jönnek, és a mellett, hogy 2—3 forintnyi napi dijt húznak, 15 — 20 forintot zsarolnak azonkívül. Tehát ezek az obscurus emberek. Vannak aztán köztük olyanok is, kik a becsületes emberek nevét sértik, azért neveztem obscurusoknak, és ha a „vérlázító" kifejezést használtam: ne gondolja a miniszter ur, hogy elhamarkodásból tettem, mert igenis érett megfontolás után mondtam ki, és igazolom azzal, hogy a szegény adózó nép, kinek évi adója 1 frt 50 kr., az sokkal keservesebben fizeti az azon 1 frt 50 kr után járó 15, usque 18 krnyi adó végrehajtási pótlékot, mint talán némely urak, ha 50,000 frt kell fizetniök: mert az a szegény ember, a ki kézi munkájával keresi kenyerét, és kinek családot kell táplálnia, azt se kapja mindennap, az bizonyosan többre fogja becsülni azt a 15 —18 krajczárt, mint a miniszter ur hiszi, ki azt tartja, hogy könnyüség, csekélység. Tehát ha én vérlázító dologról szóltam, én a szegény nép érdekében beszéltem, mert vérlázító bizony, hogy : rendes, úgyis mértéken fölül fölcsigázott adón kivül még 18, usque 28 krral többet .fizessen az adózó, a mely többlet behajtása semmiesetre sem szükséges, — hacsak nem arra, hogy
