Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-304

236 3C4. országos filét márczius 8. 5371. ezen egynehány naplopó zsebébe menjen. (Derültség a szélső bal oldalon.) Nem is nevezhető egyébnek, mint naplopónak az oly haszontalan, kinek az adóvegrahajtásnál teendője nincsen, és azért fizettetik az államtól. A mi pedig azt illeti, hogy azt mondám, hogy ezek egyebet nem tesznek, mint az intőezédulákat aláírják: arra nézve megjegyzem, hogy midőn több alkalommal az adófizető megjelent, az illető hivatalnok elővette a könyvecskét, belenézett, és miután a negyedév letelte óta csak hat hét múlt el, semmi egyéb tartozása nem volt : mégis nemcsak megvette a törvényszerüleg megállapított adóhátraléki késedelmi kamatot, hanem még a zárolási, becslési és végrehajtási költséget is. Ez az, a mit én sarcznak nevezek, a mit a törvény nem parancsol. Különben szívesen beismerem, hogy a dolgot egj' kicsit elhamarkodtam, hamarjában nem láttam, hogy ez csak Pest városára vonatkozik; később mikor figyelemmel visszatértem a törvényre, csak akkor láttam. Egyébiránt nem tartom nagy bűnnek, mert a t. miniszter ur maga is elismerte később, hogy bizony az a két krajczár szerinte is elegendő arra, hogy a végrehajtás fedeztessék, különösen olyan községekben, hol számosan, tömegesen laknak, hol tehát a végrehajtás nem is kerül nagy fáradságba és nagy költségbe. S az obscurus emberek hogyjárnak el a behajtással ? Ami határunk igen nagy. 9 négyszög mértföldet foglal el. Ki mennek egy napon bizonyos adóhátralékot behajtani. Elmennek az egyes tanyákra, ott zálogolásokat, becsléseket tesznek, aztán haza mennek, holott a szomszédban még elvégezhetnének 10—15 becslést. Ez azért történik, hogy szaporítsák a kocsibért és napi dijat. Naponkint csak egyet kettőt végeznek. S mi következik ebből ? Az, hogy a szegény ember azt sem tudja mikor behajtják a jószágát, hogy voltaképen miért kell neki külön napi dijat ós kocsibért, azon fölül a sokat emlegetett sarczot,a 12 krt fizetnie. Azért neveztem én e végrehajtókat obscurusoknak s az eljárást vérlázitónak. Ennyit szükségesnek tartottam a miniszter urnák elmondani, (Nagy zaj. Elég!) Ugy látszik, nagyon is a vékonyukra találtam azon uraknak. (El áll! nagy zaj.) Nem fogok elállani azért sem. Ha egyszer a miniszter ur kétségbevonta állításomat, és félremagyarázta szavaimat: én is kénytelen vagyok magam kimagyarázni. Nem is épen azoknak beszélek, kik „elállt" emlegetnek; hanem beszélek azoknak, kik el fogják olvasni a mit mondottam, és meg fogják bírálni: kinek volt igaza % (Zaj.) Kérem az elnök urat, méltóztassék csendet parancsolni. Nem bírom túlkiabálni a lármát. A t. miniszter ur végre azt mondotta, hogy bizonyítékokat kivan arra nézve, vajon azon vérlázító sarczolások igazak-e vagy nem? mert ő nem akarja hinni, miután a törvény holt betűjéhez ragaszkodva, azt mondja: hogy csak ha 40 nap lejárt: szedetik ezen végrehajtási pótlék. Eu pedig, mint már előre bocsátottam, újra azt állítom, hogy akár az előbbeni negyedben, akár a íolyó negyedben történt a fizetés napjának elmulasztása : megvétetett a pótlék. A többire nézve — hiszen a főbbekre, ugy hiszem, már megfeleltem, — nem fogok most válaszolni, csak azt mondom, hogy a miniszter ur válasza engem ki nem elégit: azért én óhajtanám, hogy az oly dolgokra nézve, melyek az adófizetők megnyugtatására kellene hogy szolgáljanak, a miniszter ur sokkal határozottabb feleletet adjon. Különben az általa benyújtott törvényjavaslattal az általam fölemiitett bajokat elegendőleg orvosolva nem látom, ázt azonban elvárom, hogy ha valamit állítok, a miniszter ur higyen képviselői becsületszavamnak. Én állításomat nem a levegőből merítettem, én már akkor is fölemiitettem, és a naplóban is kijött, hogy okmányaim vannak arra nézve, hogy azon sarczolások csakugyan űzetnek. A mi interpellatióm második részét illeti, hogy 6 krajczár szedetik minden zálogolás és becslés nélkül, minden egyes hátralékban maradó adófizetőtől : erre nézve nem kaptam kielégítő választ, hacsak a törvényjavaslatot nem tekintem annak, de a mely engem ki nem elégit. Én azt óhajtom, hogy ily adószedőkül ne olyan obscurus emberek alkalmaztassanak; mert hiszen van ott elég becsületes ember, kire a miniszter ur bízvást rábízhatná az adóbehajtást, kik szegény emberek, s ezen fizetést alamizsnakép fogadnák. Ott vannak az 1848—49-diki rokkant honvédek (Fölkiáltásók a szélső bal oldalon: azok nem lesznek adóexecutorok !) De igenis lennének azok közt oly szegények, kik azt szívesen elfogadnák. Tessék ezek közül alkalmazni, ha már segítséget nem akarnak nekik adni. Ha ezt teszi a miniszter ur, emberbaráti kötelességet fog gyakorolni azok iránt, kik 1848—49ben megvédték a hazát, s lehetővé tették a miniszter urnák, hogy ezen költségvetést előterjeszthesse. Engem, a mint mondám, a miniszter ur válasza ki nem elégit, azért kérem azt tárgyalásra kitűzni, majd akkor fogok a tárgyhoz bővebben szólani. Elnök: Mielőtt a t. ház a költségvetés ezen rovatának tárgyalását folytatná, bátor vagyok a képviselő urakat fölhivni, miszerint méltóztassanak nyilatkozni az iránt, vajon a Majoros képviselő interpellátiójára, közbevetőleg a miniszter ur által adott választ tudomásul ve-