Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

22 £S6. országos ülés február 27. 1871. bármely hadsereget egy benső szellemnek kell átlengetii. Nem mondok ujat, de el kell mondanom, mert csak abból lehet következtetni a mostani hadsereg szellemére. Énszerintem, és bizonyára a t. képviselő urak szerint is, a legfőbb ezélnak, melynek mindenkor a katona szeme előtt kell lebegni: a szabadság, az állambiztonság föntartása eszméjének kell lenni. E czél iránt minden egyes katonának, mennyire miveltsége megengedi, magával tisztában kell lenni; de tisztában kell lenni legalább aziránt, különösen a katonaság magasb tisztjeinek, hogy az alárendelteket fölvilágositani, az alárendeltek szellemét, a mennyiben az hiányos volna, fejleszteni kell. De hogy ez megtörténhessék, t. ház, kell az, a mi nálunk nincsen, és a mit a ki tagad, az én fölfogásom szerint, csak az igazsággal helyezi magát ellenkezésbe; mondom, kell az,hogy a katona magát polgárnak is érezze. De, hogy e belső kötelék létesüljön, kell : hogy anyagilag és erkölcsileg legyen a társadalomhoz fűzve, s hogy sohase helyezze magát ellenkezésbe a polgári elemmel. Mindennek ellenkezőjét látjuk azonban a hadseregben; holott ezen szellemnek a hadsereg minden részében egyiránt meg kell lenni. E czélból kell a fölebbvalóknak jótékonyan hatni az alábbrendeltekre és igy kell fejleszteniük azokban a szabadság érzetét. Meghiszem, hogy egyesek a hadsereg tagjai közt is, de meghiszem, hogy a hadsereg legtöbb tagja önmagában ily érzelmektől van áthatva ; de, hogy ezen érzelmeket a seregbe át nem viszi, hogy ott működése, hivatása körében nem e szellemben jár el: az is tény, s ez jelzi a közös hadsereg szellemét. Nem tagadom, t. ház, az utolsó időben tapasztalunk javításokat a közös hadseregben, administrationális ügyekben s fölszerelés tekintetében, sőt a seregnek harczászati kiképzésében is, ezt be kell vallani. De, hogy szelleme még mindig a régi büreaukratiko-eentralistikus és katonailag kasztszerü : azt kétségbe vonni nem lehet, és e szellem az, mely minket nyugtalanít, s amely fölött mi aggodalmainkat minden alkalommal kifejezzük. Nem tagadhatja senki, hogy a katonai és polgári elem között merev ellentét áll főn, és ennek nem a polgári elem az oka: hanem a katonai; mert ez egy alkalmat sem használ föl ezen ellentét elhárítására; ellenkezőleg minden kínálkozó alkalmat elutasítva, az ellentétet mesterségesen is föntartja. Bátor leszek egy példát fölhozni. E példa a delegatiók történetéből van merítve. Én üdvözlőm Ernust t. képviselőtársamat, ho gy bírt annyi független meggyőződéssel, hogy ott a magas rangú tábornokokkal szemben az úgynevezett „Sabel" — történetét fölmerte hozni. Üdvözlöm, hogy polgári kötelességét teljesítette, midőn fölhívta a katonai hatóságokat, hogy szüntessék meg a szolgálaton kivüli fegyverviselést, hogy ráutalt azon számtalan szomorú esetre, mely naponta fölmerül. (Mozgás jobb felől.) En nem tudom, hogy ezen szavak-e azok, a melyek mosolyt csalnak a miniszter urak ajkaira, vagy az, hogy nem gondolják, hogy előadásom a valónak megfelel. Ha ez utóbbi lenne: akkor sajnálnám, ha a t. ház is kétségbe tudná vonni a valóságot; ha az első lenne: akkor a miniszter urak humanisticus érzelmei előttem igen rósz színben lennének föltüntetve. (Helyeslés bal felöl.) Ernust t. barátom interpellatiójára, a hadügyminiszter képviselője, kifejezem nyíltan e parlamentben , egy szégyenteljes választ adott. {Élénk helyeslés bal felől.) Válasza az volt: ,,Nem lehet a szolgálaton kivüli fegyviselést megszüntetni, mert ezáltal a katonai szellem csonkulna, és a szolgálaton kivüli fegyverviselés a katonai szellem föntartására szükséges/' Szomorú, tisztelt képviselőház, igen nagyon szomorú, hogy az osztrák-magyar birodalomban oly állapotok vannak, hogy Magyarország jövője oly tábornokokra van bízva, a kik ily félszeg, absolutistikus, és a soldateska uralmából visszamaradt eszméket táplálnak. (Élénk tetszés bal felől.) Ott van Prancziaországnak imperialisticus hadserege, mely, hogy megbukott és elenyészett: reánk szomorú intő példa. Ott sem volt szabad szolgálaton kívül fegyvert viselni; még maga a császár, kinek minden hatalma csak a szuronyokra támaszkodott, sem tartotta szükségesnek, mesterségesen szitani és föntartani a katonai és polgári elem között az ellentétet. Nálunk szükségesnek tárta tik, hogy előtérbe legyen állítva mindenekfölött a katonai szellem és fegyelem; mert az osztrák hadsereg különböző nemzetiségekből áll. Ez, ha nem is mondják ki nyíltan, de bizonyosan utogondolatjukat képezi. Én ezt nem fogadom el okul először azért: mert azt hiszem, hogy ha a különböző nemzetiségek intézményeink szellemét ismerik, ha a szabadságot és az alkotmányt látják megőrzésükre bizva: akkor a fegyelem merev szelleme nélkül is összeolvadnak a közös czél, az alkotmány és a szabadság megvédésére. Ha pedig ez nem áll: akkor a következtetés igen szomorú, mert ha ezen nemzetiségi elemek a háború idején, a harczmezőn nem fognának egymáshoz simulni, és nem fogják maguk közt a benső kapcsolatot érezni; hanem csak a fegyelem rideg békója által érzik magukat egymáshoz csatolva : akkor e seregben ne méltóztassék bizni, mert az első vereség esetében szét fog mállani, és akkor hiába lesz a com-