Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

296. országos ül< l mando, mert azzal azt visszaforrasztani többé nem lesz lehetséges. Vagy ok tehát a külön nemzetiségi elem, vagy nem ok 1 ha nem ok: akkor nincs veszély, akkor nincs mit tartani a nemzetiségi rósz szellemtől, — és akkor miért nem javul a soldateskai szellem ? ha pedig ok: akkor miért gátolni a magyar nemzeti haderő fölállítását 1 Szerettem volna, ha a tisztelt pénzügyminiszter ur részletesebben megmagyarázta volna, mikép gondolja, hogy azon 42%-al, a mint mondani tetszett, a hadsereg szellemét, ha rósz, meg lehessen javítani? Talán ugy, ha az értelmiség beáll ? Azt én még elégnek nem tartom. Mert ha csupán a magyar értelmiség tömeges részvéte által lenne elérhető a magyar hadsereg szellemének megváltoztatása: köszönöm a prognosticont; de azt igen szomorúnak tekintem: mert ahhoz hosszú évek sora kell, ós nem hiszem, hogy a hosszú évek során át nagyobb veszedelemtől védve legyünk ; azt hiszem: el fog jönni nemsokára ideje annak, hogy az összes nemzeti erőt, az összes védképességet igénybe kell venni; és azt hiszem, a véderő akkor fogja hazánkat megmenteni, ha vagy külön nemzeti erőnk lesz, vagy azon erő, melyre bizzuk a haza védelmét: jelen szelleméből ki lesz vetkőztetve. (Helyeslés a bal oldalon.) De ha nem tömegesen állunk be: mikép hassunk a tábornoki karra? Uraim, ne kívánják, hogy keserű legyek. A tábornokok közt vannak ugyan szakértő férfiak ; de nagyobb részük még az osztrák-magyar alkotmányos viszonyok színvonalán sem áll, nemhogy a törekvésünk végczélját képező alkotmány színvonalán állana. Ha a tisztekre tekintünk: eléggé ki volt fejezve, hogy tiszteink száma csekély, csekélyebb, mintsem hogy általuk a szellem javítására hathassunk ; a közlegénységtöl ezt nem kívánhatja senki. A mi az intézeteket illeti: bizonyos, hogy ifjaink legnagyobb része még az anyanyelvét is elfelejti azon 3—í óv alatt, mit ebben tölt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy megszűntek magyarok lenni, hanem elvesztik azon érzéket, melylyel a magyar érdekeknek tartoznak. T. ház! Még csak egy tárgyról akarok néhány jaerczig szólani. Én szeretek komolyan gondolkozni különféle jelenségekről. Komolyan gondolkoztam afölött, hogy egy parlamentben, hol mind tiszta, igaz magyar hazafiak vannak: oly különbözőleg gondolkoznak, s oly különböző fogalmakkal birnak a jelen esetben, különösen a haza védelmének kérdéséről. Ez igen nagy kérdés, uraim, és én nem vagyok képes magamnak máskép felelni, is február 27. 1371. «« mint hogy eltérő felfogással és nézetekkel bírunk a haza jövője felől, s eltérő, különböző véleménynyel birunk a birodalom jövő sorsa fölött. Képviselői kötelességemnek tartom, erről is tartózkodás nélkül szólani. En is kezet fogok Éber képviselőtársammal, ki azt mondja: szövetségesre van szükségünk. En is fel akarom tartani e szövetséget, ós nem nézek a csillagokba: de mindig a földre. De mig ő csak a földre néz, és nem néz maga körül; én szeretek magam köré is tekinteni. En szeretek arról is gondolkodni, hogy ha szövetségesünk nem lenne elég erős megvédeni a magyart: mi fog akkor történni? Nézetem szerint, ha azon utón haladunk, melyen a kormány és a többség halad ; s ha még jókor, az utolsó perezben, a meddig még van idő, meg nem fordul: elveszünk. (Justh József fölkiált: El!) Ne méltóztassék Justh képviselő urnák, ki, mint külseje is mutatja, érdemekben és tapasztalásokban nálam gazdagabb, szerénytelenségnek nevezni egy ifjú ember meggyőződésének nyilatkozatát. Nem tehetek róla, erős meggyőződésem: hogy, ha meg nem fordulunk jókor: elveszünk. Méltóztassék Éber képviselőtársamnak kissé a szürke homályba nézni, erőltesse meg szemeit, s lássa át a veszedelmet, mely hazánkat fenyegeti, és ha látja, — pedig hiszem, hogy a veszélyről fogalommal bir : — akkor ne mondja, hogy a közös hadsereg az egyedüli óvszer a veszély ellen, és hogy csak általa van hazánk biztosítva. Mert, ha a közös hadsereg, - mit ne adjon a jövő — meg lesz verve, s meg fog semmisülni: okvetlen megsemmisülünk mi is; (Helyeslés bal felől) mert annyi időt sem engednek ma a népeknek, hogy fegyverkezhessenek, mint engedtek 1848-ban. Mai nap a csaták, háborúk sorsa rövid hetek, hónapok alatt dől el, s ha nincs előkészület a hadsereghez, ha nincs fegyver, sem kellő képzettség, mert a vitézség maga nem elég, szóval ha nincsenek egy erős, teljes hadsereg elemei a hazában előkészítve : nem lesz időnk utóbb azt megteremteni, s nem fogjuk magunkat megvédeni tudni. Avagy azt mondja Éber • képviselőtársam, hogy, ha e szerencsétlenség bekövetkezik : akkor a magyar nemzet úgyis elvész? (Prileszky "közbeszól: "Ugy van!) Köszönöm ez „ugy van"-t; de a magyar nemzet nem köszöni meg egy képviselőnek azt, ha egy veszélyes eshetőségre vonatkozólag valaki azzal áll elő, hogy neki, mint parlamenti tagnak, azon meggyőződése van, hogy akkor a nemzet elvesz; mert a nemzetnek nem szabad elveszni! Gondolt-e az igen tisztelt kormány azon eshetőségre, a melynek föltünedező jeleit már ma látjuk? Hogyha t. i. azon egyedüli kapocs, mely a birodalom népeit egymás-