Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

296. országos ül< l mando, mert azzal azt visszaforrasztani többé nem lesz lehetséges. Vagy ok tehát a külön nemzetiségi elem, vagy nem ok 1 ha nem ok: akkor nincs veszély, akkor nincs mit tartani a nemzetiségi rósz szel­lemtől, — és akkor miért nem javul a solda­teskai szellem ? ha pedig ok: akkor miért gátolni a magyar nemzeti haderő fölállítását 1 Szerettem volna, ha a tisztelt pénzügymi­niszter ur részletesebben megmagyarázta volna, mikép gondolja, hogy azon 42%-al, a mint mon­dani tetszett, a hadsereg szellemét, ha rósz, meg lehessen javítani? Talán ugy, ha az értelmiség beáll ? Azt én még elégnek nem tartom. Mert ha csupán a magyar értelmiség tömeges részvéte által lenne elérhető a magyar hadsereg szellemének megvál­toztatása: köszönöm a prognosticont; de azt igen szomorúnak tekintem: mert ahhoz hosszú évek sora kell, ós nem hiszem, hogy a hosszú évek során át nagyobb veszedelemtől védve le­gyünk ; azt hiszem: el fog jönni nemsokára ideje annak, hogy az összes nemzeti erőt, az összes védképességet igénybe kell venni; és azt hiszem, a véderő akkor fogja hazánkat megmenteni, ha vagy külön nemzeti erőnk lesz, vagy azon erő, melyre bizzuk a haza védelmét: jelen szelle­méből ki lesz vetkőztetve. (Helyeslés a bal ol­dalon.) De ha nem tömegesen állunk be: mikép hassunk a tábornoki karra? Uraim, ne kívánják, hogy keserű legyek. A tábornokok közt vannak ugyan szakértő férfiak ; de nagyobb részük még az osztrák-magyar alkotmányos viszonyok szín­vonalán sem áll, nemhogy a törekvésünk vég­czélját képező alkotmány színvonalán állana. Ha a tisztekre tekintünk: eléggé ki volt fejezve, hogy tiszteink száma csekély, csekélyebb, mint­sem hogy általuk a szellem javítására hathas­sunk ; a közlegénységtöl ezt nem kívánhatja senki. A mi az intézeteket illeti: bizonyos, hogy ifjaink legnagyobb része még az anyanyelvét is elfelejti azon 3—í óv alatt, mit ebben tölt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy megszűn­tek magyarok lenni, hanem elvesztik azon érzé­ket, melylyel a magyar érdekeknek tartoznak. T. ház! Még csak egy tárgyról akarok né­hány jaerczig szólani. Én szeretek komolyan gondolkozni különféle jelenségekről. Komolyan gondolkoztam afölött, hogy egy parlamentben, hol mind tiszta, igaz magyar hazafiak vannak: oly különbözőleg gon­dolkoznak, s oly különböző fogalmakkal birnak a jelen esetben, különösen a haza védelmének kérdéséről. Ez igen nagy kérdés, uraim, és én nem vagyok képes magamnak máskép felelni, is február 27. 1371. «« mint hogy eltérő felfogással és nézetekkel bí­runk a haza jövője felől, s eltérő, különböző véleménynyel birunk a birodalom jövő sorsa fölött. Képviselői kötelességemnek tartom, erről is tartózkodás nélkül szólani. En is kezet fogok Éber képviselőtársammal, ki azt mondja: szövetségesre van szükségünk. En is fel akarom tartani e szövetséget, ós nem né­zek a csillagokba: de mindig a földre. De mig ő csak a földre néz, és nem néz maga körül; én szeretek magam köré is tekinteni. En szeretek arról is gondolkodni, hogy ha szövetségesünk nem lenne elég erős megvédeni a magyart: mi fog akkor történni? Nézetem szerint, ha azon utón haladunk, melyen a kormány és a többség halad ; s ha még jókor, az utolsó perezben, a meddig még van idő, meg nem fordul: elveszünk. (Justh József fölkiált: El!) Ne méltóztassék Justh képviselő urnák, ki, mint külseje is mutatja, ér­demekben és tapasztalásokban nálam gazdagabb, szerénytelenségnek nevezni egy ifjú ember meg­győződésének nyilatkozatát. Nem tehetek róla, erős meggyőződésem: hogy, ha meg nem fordulunk jókor: elveszünk. Méltóztassék Éber képviselőtár­samnak kissé a szürke homályba nézni, erőltesse meg szemeit, s lássa át a veszedelmet, mely ha­zánkat fenyegeti, és ha látja, — pedig hiszem, hogy a veszélyről fogalommal bir : — akkor ne mondja, hogy a közös hadsereg az egyedüli óv­szer a veszély ellen, és hogy csak általa van hazánk biztosítva. Mert, ha a közös hadsereg, - mit ne adjon a jövő — meg lesz verve, s meg fog semmisülni: okvetlen megsemmisülünk mi is; (Helyeslés bal felől) mert annyi időt sem engednek ma a népeknek, hogy fegyverkezhesse­nek, mint engedtek 1848-ban. Mai nap a csaták, háborúk sorsa rövid hetek, hónapok alatt dől el, s ha nincs előkészület a hadsereghez, ha nincs fegyver, sem kellő képzettség, mert a vi­tézség maga nem elég, szóval ha nincsenek egy erős, teljes hadsereg elemei a hazában előkészít­ve : nem lesz időnk utóbb azt megteremteni, s nem fogjuk magunkat megvédeni tudni. Avagy azt mondja Éber • képviselőtársam, hogy, ha e szerencsétlenség bekövetkezik : akkor a magyar nemzet úgyis elvész? (Prileszky "közbe­szól: "Ugy van!) Köszönöm ez „ugy van"-t; de a magyar nemzet nem köszöni meg egy képvi­selőnek azt, ha egy veszélyes eshetőségre vonat­kozólag valaki azzal áll elő, hogy neki, mint parlamenti tagnak, azon meggyőződése van, hogy akkor a nemzet elvesz; mert a nemzetnek nem szabad elveszni! Gondolt-e az igen tisztelt kor­mány azon eshetőségre, a melynek föltünedező jeleit már ma látjuk? Hogyha t. i. azon egye­düli kapocs, mely a birodalom népeit egymás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom