Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-296
296. országos ülés február 27. !87l. 21 zánk biztonsága érdekében hova-hamarább behatólag intézkedjenek, és a nemzetnek legforróbb óhajait betölteni siessenek; és ezt ismételve fogjuk cselekedni, mert erős meggyőződésünk, hogy ezen törekvéseink a nemzet átalános elismerésével találkoznak. Igenis, a nemzet önálló hadsereget követel, s mi e követelésnek fáradhatlan szószólói leendünk e teremben mindaddig: mig e követelés teljesítését eszközölhettük. Pártolom az osztályok kisebbségének véleményét. Szüllő Géza: T. ház! En személyes kérdésben akarok szólani. (Halljuk!) A t. előttem szóló képviselő ur azon állításommal szemben, miszerint minden 1000 fegyveres után számíttatni szokott egy század lovas és 3 ágyú, és hogy ezen arány szerint 429 ágyúnak beszerzése volua rögtön szükséges, mely 15 millió forintot venne igénybe; mondom, ezen állításommal szemben a t. képviselő ur éntőlem megtagadja, hogy alaposan tanulmányozhattam volna a kérdést. En mielőtt e házban valamit mondok, azt alaposan tanulmányozom, és igy ismétlem, amit előbb mondtam, hogy 15 millió írtba kerül 429 ágyúnak beszerzése. (Helyeslés jobb felől. Nagy zaj bal felől és fölkiáltások : Ez nem személyes kérdés! Más oldalról ellenzés.) Máttyus Arisztid: T. ház! nem szívesen emelek ezúttal szót, mert ugy látom, hogy a háznak türelme, és a tárgy is ki van merítve. De fel kell szólalnom, mert nem hagyhatom viszonzás nélkül a pénzügyminiszter urnák a muít ülésben tett néhány nyilatkozatát. Ha e nyilatkozatokat én előttem mások már figyelembe vették volna : nem láttam volna szükségesnek, hogy kénytelen legyek a t. ház figyelmét igénybe venni. Gyakran történt már, t. ház, az, hogy itt a közös hadsereg szelleme fölötti aggodalmainak az ellenzék egyik vagy másik tagja egyik vagy másik alakban kifejezést adott. E nyilatkozatok soha nem találtak tetszésre a túlsó oldalon. A múlt alkalommal tegnapelőtt azonban a pénzügyminiszter ur méltóztatott egy ily nyilatkozatot nemcsak nem tetszéssel fogadni, hanem az ellenében mintegy határozott vetőt jelenteni ki. Erre nézve lehetetlen, hogy — mert véletlenül épen én voltam az, a ki egy közbenszólásommal figyelmét egy pár perezre magamra vontam — hogy a tárgyhoz ne szóljak. A pénzügyiminíszter szavai, melyek erre vonatkoznak, a következők: „Ha Tisza aggódik a hadsereg szelleme miatt, abból nem az következik, hogy fölhagyva azt, letéve arról, igyekezzék megmenteni a honvédséget : hanem az, hogy igyekezzék oda hatni, hogy megjavuljon a szellem a hadseregben. . . . (Máüyus Arisztid közbekiált: Az nem Ithet!) . . de lehet! a magyar elem 42°/ 0-ot ad a közös hadsereghez, és ha ez nem elég arra, hogy rálehelje a maga szellemét: akkor tehetetlen, s ha a szellem, melyet rálehel, rósz, ugy az első sorban ezen nagy contigens bűne." Fölösleges megjegyeznem, t. ház, hogy mig én a pénzügyminiszter e szavait egyszerűen elolvastam : ő oly hévvel mondotta azokat, hogy a hatás mintegy kétszerezve volt. E szavakkal szemben, t. ház, azt tartom, hogy a pénzügyminiszter ur vagy tényeket ignorál, és miután ez magában nem bün, bátor vagyok azon szót használni, hogy : készakarv a ; vagy pedig ez utóbbikról nem akarom föltenn i, — hogy készakarva meghamisítja a múlt és a jelen történetét. Felhívást tett, hogy mi javítsuk meg a közös hadsereg szellemét. Az én felfogásom szerint ez vagy egy megfoghatlan iilusió, vagy pedig, ugy szólva, egy neme a kihívásnak az egész nemzet ellen. És miután a miniszterelnök ur a néhány nap előtt tartott utolsó beszédében azt mondotta, hogy nincs kényes kérdés annak, ki jól megfontolja a czélt és megválasztja az eszközöket: én e szavakat jeligéül veszem. Engedjék meg, hogy tartózkodás nélkül szóljak a közös hadsereg szelleméről. Csak néhány szóval legyen nekem szabad, mielőtt ezt tenném, véleményemet afölött kifejeznem: mit tartok én okvetlenül szükségesnek egy hadseregben, s hogy mily szellemtől akarom éa azt átlengetni. Es e részben én nem theoriáu adok elő; nem idealistának mutatom be magamat, hanem szavaim talán gyökereznek a müveit Európa, a müveit világ ujabbkori történeti, társadalmi és politikai fejlődésében. Es e házban sem ujak már ezen eszmék, mert csak legutóbb Grhyczy Kálmán mélyen t. képviselő ur is magasztos szavakban adott ennek kifejezést egyik beszédében, az ujonezozási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. A kormány férfiai, tisztelt képviselőház, e nézetet: ugy látszik, nem osztják. En attól tartok, hogy azért: mert egy képzelt kényszer-helyzetnek engednek; de mert a miniszterelnök ur azt már annyiszor megtagadta ós legutoljára is határozottan tagadásba vette, hogy a magyar kormány, bármely kényszerhelyzet alatt állana : tehát nem ezt kell fölteanem; hanem valóban azt, hogy a magyar kormány a nemzet bizonyos aspirátiói irányában, ha bírt is azelőtt, de ma már nem bir érzékkel. Énszerintem, t. ház, csak egy oly hadseregtől várhatni a haza megvédését, mely nem gépies eszkőz, akár egy hadvezér, akár egy kormány kezében ; melynek tagjait egymáshoz nem a fegyelem merev kapcsa köti, és mely nem egyedül a zászló dicsőségeért küzd. En szerintem, t. képviselőház.