Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-302

302. országos ülés márczitfs 6. 187!. 217 vonatkozólag beadott, észrevételei voltak, azokat azon alkalommal kellett volna előadni, épen ugy, a mint a többi szabályzati művelet iránti észrevételek azon tételeknél tárgyaltattak, melyekre vonatkoztak. Nem áll tehát, hogy külön törvényjavaslat nyújtatott be; nem áll, hogy e tárgy napirenden nem volna: mert ez a költségvetésnek egyik tételét képezi, csupán olyan tételét, melyet méltóztattak már megszavazni. (Helyeslés.) Megszavaztunk erre két milliót, a mi involválja magában azt, hogy azon tervet, melynek végrehajtására ezen első nagy részletet megszavaztuk, méltóztattak már elfogadni. Következőleg a Buda és Pest közti Dunaszabályozás tervének kérdése bevégzett tény. Most hátra van egy határozati javaslat. A pénzügyi bizottság azt tapasztalján, hogy az előterjesztett szabályozási térképen nagyon ki van emelve a budai kikötő, hogy ez jobban ki van festve, mint a pesti oldalon a felső dunaparti és soroksári — ez utóbbi alig levén érintve; erre nézve teszi meg észrevételeit s azt mondja, hogy mindenesetre elsőség adandó a pesti kikötőknek. Miután jelenleg az ipar Pest felső részén van; szükséges ezen ipar jelen igényeit kielégítő kikötőt épiteni, annak közelében, az uj-pesti kikötőnél. Tekintve azonban, hogy Pest városára nézve már el van döntve, hogy felső részén gyárak építése többé nem engedélyeztetik, hanem a gyárváros részéül az alsó rész van kijelölve; tekintve, hogy ott valósággal már most is léteznek gyárak; tekintettel a jelen, de még inkább a jövő igényeire, t. i. az ott keletkező gyárvárosra: ezen kikötőnek építése is egyik életszükség. Ha a budai kikötőnek építésére magánvállalkozó államsegély nélkül vállalkozik, ezt nem íogja senki sem akadályozni és megvagyok győződve, hogy ha valaki minden államsegély nélkül akár enterpot-kat, akár dockokat bárhol épiteni akar, ez ellen nem forog fön nehézség, valamint másrészről ily doekoknak és enterpotsknak államsegélylyel építése nem jelenti azt, hogy ezzel monopólium adatik valakinek minden más magánvállalkozóval szemben. Azt hiszem, e részben a magánvállalkozás legkevésbbé sínes akadályoztatva, a mint nem is lehet akadályozni: mert ez a kereskedést illető oly kérdés, melynél monopóliumot az állam nem adhat. Segélyezhet oly helyeken, hol különben segély nélkül nem jöhetnek létre ily vállalatok, kezdetben egyes társulatokat; de monopóliumot, nézetem szerint, nem adhat: következőleg azon aggodalom, melynek Simonyi Ernő képviselőtársam kifejezést adott, egyátalában alaptalan. (Tetszés.) Jelenleg csupán arról van szó, hogy tekintette] a jelenre, tekintettel a közel jövőre, a főXÉFV. H. NAPLÓ 18ff XIV. városnak, mely részei azok, melyeken leginkább van indicálva ilyen doekoknak létesítése? A pénzügyi bizottság javaslatában erre van kijelölve a pestipart azon két pontja, mely magában a miniszter urnák tervében is ki van jelölve. A pénzügyi bizottság csupán a budai parttal szemközt emeli ki a pesti part előnyeit, mint a hol a kereskedés jelenleg létezik, és a honnan azt nem lehet oly könnyen átvinni a másik partra. Ezenfölül itt vannak a bankok, pénzintézetek stb. stb. Ami már Wahrmann képviselő ur külön véleményét illeti, az magára a dolog lényegére nézve nem tesz észrevételt; hanem, mint mondja, inkább az indokolásnak egy kifejezését támadja meg t. i. az alsó kikötőnél a „kiválói a g" szót. Az idézet nem egészen helyes, mert a pénzügyi bizottságnak határozati javaslata tekintettel a jelen igényeire szintén a felső kikötőt ajánlja, az alsó kikötő ajánlásánál pedig a „kiválólag" szó tekintettel a jövő igényeire vonatkozik. Lényegileg Wahrmann képviselő ur is elfogadja a pénzügyi bizottság határozati javaslatát, csupán egy kifejezésbe köt bele, a mi utoljára puszta szoharczczá deval váltható. Ezekből láthatni, hogy a pénzügyi bizottság határozati javaslata semmi oly nagy előkészületet nem kivan, melynél fogva azt külön napi rendre kellene tűzni. Máskor is megtörtént, hogy a pénzügyi bizottság egyes határozatai, javaslatai, melyek a szőnyegen levő kérdésre vonatkoztak és csakis átalános elveket akartak kimondatni, rögtön vétettek tárgyalás alá. Nem látom okát : miért kellene ezen esetben kivételt tennünk, és miért ne lehetne azt, — ha különben a ház nézetével megegyezik — egyszerűen elfogadni. (Élénk helyeslés.) Gorove István közlek. miniszter: T. ház! Azon képviselő uraknak észrevételeire kik azon nézetből indultak ki, hogy az előttünk íekvő tárgy talán külön törvényjavaslatnak anyagát, képezi, vagy pedig, mint Simonyi Ernő képviselő ur mondotta, hogy az iránt mint különös tárgy iránt önálló előterjesztést kellene tenni, mely most a jelenlegi tárgygyal kapcsolatba nem hozható van szerencsém a kővetkezőket bejelenteni. Ugy látszik, a t. képviselő ur ignorálta az 1870-iki X-ik törvényt. Az 1870-iki törvény rendelkezik azon kölcsönökről, melyeket az állam fővárosi czélokra fölvett. Ezen rendeleteknek több pontját nem is említve, említem csak a harmadik pontját, melyben az mondatik: „ADuna folyamnak a főváros határai között oly módon szabályozása, mely a 28