Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-302
218 302. országot ülés márexiut 6. 1871. midőn a fővárost az árviz ellen biztosítja, s a hajózás akadályait a kereskedés központján elhárítja : a hajózásnak és kereskedésnek tágas kikötőket és uj rakpartokat nyit, tekintettel a közraktárokra (docks, entrepots) is." Továbbá az mondatik a 9-ik szakaszban. „A kölcsönösszeg beruházása, illetőleg a jelen törvény harmadik §-ában meghatározott teendők végrehajtására nézve rendeltetik: a) a lánczhidmegváltás iránt a törvényhozás jóváhagyásának kikötése mellett, az illető társulattal méltányos egyességet hozni létre a minisztérium bizatik meg ; b) az ujhid, illetőleg hidak építése, s a Dunaszabályozás és azzal egybekötött közmunkák az országgyűlés elé jóváhagyás végett terjesztendő költségvetés alapján, melyhez a tervek is melléklendők, a közlekedési miniszter fölügyelete alatt hajtandó végre." A minisztérium megbírálta azt: vajon kell-e e tekintethen külön törvényjavaslatot terjeszteni az országgyűlés elé? sugy találta, hogy a X-ik törvény világos rendelete szerint a Duna szabályozásának keresztülvitele el van határozva és, hogy csak az eziránti költségvetés és a tervek beterjesztendők az országgyűlés elé. Hogy hol terjesztettek elő ? Igen természetes, nem egyebütt mint az állam-költségvetésben. így tekintette a dolgot a pénzügyi bizottság is s azért ugy, mint a költségvetésnek utolsó pontját vette föl ezen tételt. Épen ugy történik ez a vasutaknál, melyeknek kiépítése a költségvetésben meg van állapítva, mint ezt már tárgyalni is méltóztattak. {Helyeslés.) Én azt gondolom tehát, hogy a kormány eljárása nemcsak correct volt, de hogy átalán máskép nem is lehetett eljárnia. Ezt azon képviselő uraknak nézeteire válaszolom, kik azt gondolják,' hogy ezt mint magában álló tárgyat kell tekintenünk. A mi azután Wahrmann Mór t. képviselő ur indítványát illeti : erre nézve csak azt jegyezhetem meg, hogy a kormány úgyis szorosan csak azt tette, ami magában a törvényben van , hogy t. i. midőn a Dunaszabályozás iránti tervek az országgyűlés elé terjesztetnek, egyszersmind ki kell jelölve lenni azon helyeknek is, hová a doekok építendők. Ezt a kormány megtette, ez alkalommal tovább nem ment, és azt gondolom, a kormány részéről nem is lett volna correct tovább menni: és én kérem a t. házat is, hogy ez alkalommal e tárgynál tovább ne menjen. Ha a doekok kérdése a kivitelhez közel fog állani, és különösen ha államsegély is fog igényeltetni, kétségkívül az országgyűlés elé fog e tárgy kerülni: és akkor akár azt méltóztatnak határozni, hogy fön építtessenek, akár azt, hogy len építtessenek azok, az mindig az országgyűlés tetszésétől és intézkedésétől fog függni. Jelenleg csak azt gondolta a kormány, hogy magát a szabályozás tervét nem készíttetheti el anélkül, hogy az épen ezen szabályozás folytán kívánatosaknak mutatkozó helyek ki ne jelöltessenek, {Helyeslés.) s azokra a vállalkozók figyelme föl ne hivassák; a dolognak azonban sem egy, sem más irányban praejudicáíva nincs. (Igaz!) Méltóztassék tehát az előterjesztést ugy, mint szerencsém volt előadni, helybeuhagyni és további eljárásunk iránt annyi bizalommal lenni, hogy mindenesetre azt fogjuk tenni, mit a kivihetőség és czélszerüség elénk fog szabui. (Helyeslés.) Elnök: Elfogadja a t. ház a pénzügyi bizottság véleményét ? {Elfogadjuk. F'ó[kiáltások a szélső bal felől: Nem !) Tehát a ház a közmunka és közlekedési miniszter által a Dunaszabályozás iránt benyújtott előterjesztését elfogadta. (Hdyeslés.) Simonyi Ernő: Éti az elnöki kimondásban nem nyugoclhatom meg, s kérem az elnök urat, hogy, ha ellenmondó nyilatkozatok történnek, mindenesetre szíveskedjék a kérdést szavazás alá bocsátani. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Péchy Tamás: T. ház! Nem mondom, hogy helyes volt az, hogy az elnök ur nem méltóztatott a kérdést szavazásra bocsátani; de ha a határozat egyszer ki van mondva, akkor szavazásnak nincs többé helye, i Helyeslés jobb felől.) Madarász József: A napirendhez kívánok szólni. Én sem mondom, hogy ellene fogok szavazni a pénzügyi bizottság véleményének ; hanem alkotmányos szempontból nem tartom helyesnek azt, mit előttem szólott képviselőtársam mondott. A határozat kimondása után jogosítva látom azon képviselőket, kik azon véleményben vannak hogy megeshetett, miszerint az elnök ur a legjobb hiszemben mondotta ki a többséget, de még sem a ház valódi kívánságát mondotta ki: a határozat módosítását kívánhassák. Én az elnök kimondásában sohasem bizom ugy meg, mintha az lenne az igazságnak valódi kritériuma. Ha tehát a t. elnök ur a határozatot kimondja; megengedem, hogy legjobb megg3 7 őzödése szerint a ház többségét mondta ki; de állítom azt is, miszerint az elnök ur kimondásánál joga van azon képviselőnek, ki azt hiszi, hogy nem a ház többségét mondta ki: fölszólalni. Ezen alkotmányos jogot nem akarnám az, elnök kimondíísától tenni függővé: azért én a szavazást kívánom. (Helyeslés a szélső hal felől.) Péchy Tamás: T. ház! (A szélső bal felől fölkiáltások : Másodszor!?) Igenis! másodszor, mivel szavaim félremagyaráztattak. Kérem, én nem mondtam azt, hogy a háznak vagy bárki-
