Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

296. országos ülés február 27. 1871. 13 osztrák tisztikarban, a legénységben épen gyenge, és nem is lehet a mostani szervezet szerint más. Nekünk tehát a legnagyobb súlyt kellett volna, a véderő szervezésében, épen ezen tartományi, helyiségi és társadalmi viszonyokra fektetni. Miért nem történt ez? Mert mindig ott volt azon rémkép, mely elijesztette a katonai hatóságokat, ós amely a politikai oldalát a kérdésnek tolta előtérbe, ugy, hogy a tisztán katonai szempont mindig háttérbe szoríttatott. Yégre oda jutottunk, hogy e tekintetben nagy előhaladás történt. Mint tudja a t. ház, hogy a nemrég föloszlatott delegatió nagy súlyt fektetett arra, hogy a területi rendszer fölállittassék és sikerült is ezt kivinni. Ha van értelme ezen területi rendszernek : csakis az, hogy a társadal-ni, tartományi és helyi viszonyokat a sereg szervezetében fölhasználja. Czélszerü-e e pillanatban, mikor egy részről ezen rémkép elhalaványodott: azt ismét föleleveníteni az által, hogy a magyar hadsereget minden formában hangsúlyozzuk? Én megvallom őszintén, hogy én nem hoztam volna föl, de miután az eszme főihozatott, én szembe szállok vele annál inkább, minthogy hozzánk úgyis azon kérdés intéztetett: akarunk-e magyar hadsereget t Ha a t. ház megengedi, elmondom e tekintetben véleményemet. (Halljuk!) Attól függ, hogy mit értünk magyar hadsereg alatt. Ha magyar hadsereg alatt oly hadsereg értetik, mely a védtörvény értelmében egy közös hadsereg kiegészítő része ; ugyanazon szervezettel bir, ugyanazon vezénylet alatt van; de minden nemzeti és politikus sajátságoknak a legtágasabb tért nyit: akkor én a magyar hadsereg embere vagyok, és, vélekedésem szerint, azt keresztül is lehet vinni. Ha azonban a magyar hadsereg alatt az értetik, hogy legyen két hadsereg, mely mind szervezetére, mind vezényletére, mind fegyverzetére nézve egymástól tökéletesen elválva, két különböző irányban halad : akkor én azon magyar hadsereget ily értelemben határozottan nem akarom. Megmondom miért nem akarom. Ha én abban a véleményben lennék, mint ifjabb koromban voltam, hogy t. i. minden magyar ember legalább is négyet vagy nyolczat ér szemben akár mely más nemzetiségűvel akkor azt mondanám, hogy ily magyar hadsereget még inkább akarnék; mert meg lennék győződve, hogy Magyarország ugy, mint jelenleg áll : képes akárkivel sikra szállni. Sajnos azonban, hogy e tekintetben sok olyan tapasztalaton mentem keresztül, melyek meggyőztek arról, hogy a gros-battaillonok, azok a nagy zászlóaljak ma épen oly döntők, mint azelőtt voltak. Nézzünk körül és látjuk magunk körül, hogy azon nagy tömörült nemzetek négyszer-ötszőr annyi népségből állanak, mint mi, és ezek sem roszabbak, mint mi. Legmélyebb meggyőződésem, hogy azokkal szembeszállani és ezeket a legnagyobb erőfeszítéssel is önállólag legyőzni nem biruók; nekünk szövetségesre van szükségünk, és ha van szükségünk szövetségesre: akkor a véderő szervezését is e szövetségessel kell egyetemben szervezni. En nem theoriából beszélek ; én láttam két ily független seregnek összműködését a krimi hadjárat alatt. Ott volt két oly sereg, melyet Európában a legjelesebbek közé kellett számitanunk : a franczia és angol sereg. Ezen két sereg, midőn azon hadjáratot megkezdte, ezt azon erős szándékkal tette, hogy mindent elkövet, hogy a legnagyobb összefüggésben, a legnagyobb harmóniával működjék és egész végig theoretiee e részben a legkisebb eltérés sem fordult elő ; de mi volt a gyakorlati eredmény ? Engedjék meg, hogy csak néhány esetet említsek föl. (Halljuk!) Legelőbb is, midőn a sereg megjelent: az egyik fél azt gondolta, hogy a Dardanellákat elzáró félszigetet kell mindenekelőtt megszállni, mert a muszka Konstantinápolyba jöhetne, s ebben őt az említett operatió által meg lehetne gátolni. A másik fél azt gondolta : föl kell menni Duna felé. A következés mi volt ? Az, hogy sánczokat vetettek fel azon fél szigeten, és elmulasztották azon időt, mely alatt a muszkákat, kik Silistriát ostromolták, meg lehetett volna verni. A muszkák visszavonultak. Következett a krimi hadjárat. Sebastopolt kell megtámadni: azt mondták. De egyik fél sem tudta, mily állapotban van Sebastopol. Kiküldött tehát a franczia főparancsnok kémeket, kiküldött az angol főparancsnok is. Az egyiknek azt mondták, hogy Sebastopol ugy van ellátva, hogy lehetetlen rohammal bevenni ; a másik tudósítás az volt, hogy bizony Sebastopolt egy rohammal be lehet venni. A következés az volt, hogy két hónapi habozás után kikötött a szövetséges sereg: anélkül, hogy bármiben megállapodott volna, és előre indult. Mikor Sebastopol elé jött: mindenki látta, azoknak volt igazuk, kik tüsténti roham mellett nyilatkoztak ; mert mindenki, aki ott volt, láthatta, miképen csinálták a sánczokat. De már késő volt ezen tudomást fölhasználni. Kezdték ostromolni; az első bombázás után, az angol tüzérség tökéletesen tönkretette a szemben levő tüzérséget, ugy hogy még az nap rohamot lehetett volna intézni; ellenkezőleg a