Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-301
SCI. országos üli melyik híd lyukat kap, darab követ tesznek rá azzal dugják be, ugy hogy az embernek rajta éjszaka menni nem lehet; annyira tele van lyukkal, hogy nappal is csak nagy vigyázva lehet rajta menni. Miért van ez? a megyét hiába támadjuk meg; azt mondják: nincs pénz. a hidat munkába venni nem lehet, mert azt a darab fát meg kell venni, meg kell faragtatni, hogy a híd illető részébe beillesztessék : — erre pénz kell. Méltóztassanak a megyék fölterjesztéseit megtekinteni a belügyminisztériumban, — és itt hivatkozom azon képviselőkre, a kik belügyminiszteri hivatalnokok, — e részben mennyi reclamatio érkezik be 1 Nehogy ezen utak végromlásra jussanak; és nehogy ugy járjunk mint a Béga-csatornával, a melyre most nevezetes összegeket kell költenünk azért, mert annak idején a kijavításokat elmulasztottuk megtenni ; szükséges, hogy a 400 ezer forintot megadjuk.^ En pártolom a Mocsáry képviselő ur által beadott határozati javaslatot. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Mindenekelőtt rectificálnom kell a t. képviselő ur fölfogását. 0 azt mondja, hogy alig téved, ha állítja, hogy én vagyok az első pénzügyminiszter, a ki épen az utakra való befektetések ellen fölszólalok. Elfogadom ugy, mint a tény áll: én vagyok azon pénzügyminiszter, kinek előirányzatába másfél milliónál több van fölvéve az útépítés czimén, mint a mennyi fölvéve volt a legközelebbi évben. Ha méltóztatnak meglátni azon egyetlen egy positiót, honnan 200 ezer frt hiányzik és méltóztatnak ignorálni azon másikat, hol másfél millió többlet van, és a harmadik positiót, hol a bevételekből az utvám jövedelem egészen elmaradt: akkor méltóztatnak nagyon igazságtalanok lenni, három tétel közöl egyet látván és kettőt ignorálván. Ezt csak a tisztelt kópvilelő ur fölfogásának rectificatiója végett mondottam. Egyébként én előadásomban nem azt mondtam, hogy ezen 200 ezer írtra nincsen szükség; ámbár szemben Péchy Tamás képviselő úrral hangsúlyoznom kell, hogy e teremben tapasztaltuk, mikép azon tavaly megszavazott 400 ezer írtból igen is van maradék, hogy dotatiojukat nem merítették ki a megyék. Épen az erdélyi kérdéses útvonalra nézve lett megjegyezve, hogy az arra utalványozott 8600 írtból 4000 frt még nem adatott ki. Azt tehát, hogy oly óriási nagy volna a szükség, mint Simonyi képviselő ur mondotta : nem látom; mert mint mondám, e házban tapasztaltuk, hogy a 400 ezer frt nincs egészen kimerítve. Különben azt tartom, hogy az talán nem azért nem merittetett ki, mert a szükség nem márczius 4. 1871. i iyg forgott fön: hanem egyéb okok miatt!; és ón nem is mondtam, hogy föltétlenül ne adjuk meg a 400 ezer frtot; hanem arra kértem a t. képviselő urakat, és azt hiszem méltán: hogy ha akkor, midőn a kormány számotvetve a fedezettel, számot vetve a jövedelemforrásokkal, azt mondja: ez az összes szükségletek között repartiálható, ha akarjuk, hogy megéljünk, és ha nem akarunk fináncziális zavart, mondom, ha ekkor valamelyik képviselő ur azt mondja: „erre a czélra több kell, mint a mennyi előirányoztatott", ez esetben legyen szives módot is ajánlani, hogy tehát a jövedelem is több legyem Átalában, ismétlem, nem tehetek róla, de én azt, hogy a kiadási többletek szaporítását lehessen tárgyalni a nélkül, hogy egyszersmind a fedezetre is reflexió történjék : oly eljárásnak tartom, mely ha követtetik, bizonyosan zavarokat fog előidézni. Nagy, gondos stúdiummal állíttatik össze a budget, hogy legalább a mérleg olyan legyen, mely mellett meg lehessen élni, és a képviselő urak közül egyik egyre, másik másra, mint jogosultra és indokoltra fölemeltetni indítványozza az egyes positiókat a kiadásokban, s alkalmilag a fedezeti rovatoknál egyegy adónemet leszállittatni, vagy eltöröltetni indítványoz. Ily eljárás mellett nem lehet az ország gazdászatát rendben tartani; — pedig ez is életkérdés. Nem mondom én, hogy e 200,000 forintot nem kellene megszavazni : csak azt mondom, hogy a létező forrásokból nem lehet. Méltóztassék javaslatba hozni valami uj forrás megnyitását, vagy méltóztassék rám bizni, hogy javaslatba hozzam én. De aztán elvárom, hogy a t. képviselő urak hasonló készséget fognak tanúsítani az uj forrás megnyitására, mint a mily készséget tapasztalok az abból merítésre : mert a míg nincs forrás, nem lehet belőle meríteni. Ez az, a mit mondani akartam. Petrovay Ákos: T. ház! Nagyon nagy súlyuaknak és igen fontosaknak tartom azon okokat, melyeket a pénzügyminiszter ur fölhozott arra nézve, hogy e 200,000 frt meg ne adassék. De mindamellett én e 200,000 forint megadásában Mocsáry képviselő társamat pártolom. Meg mondom okaimat. ((Halljuk!) Igaz, hogy a megyék a közmunka-váltságból igen tetemes összegeket vesznek be, és azokkal kellő rend és kellő gazdálkodás mellett igen sokat eszközölhetnének. Meg kell azt is vallani, hogy a jelen kezelés mellett igen keveset eszközölnek. A szükség mindenesetre megvan, tapasztalásból tudom. De, ha ellenkezőleg azt veszszük, hogy a megyéknek a közmunka-váltságból saját mérnökeiket kell fizetni, utbiztosaikat eltartani, s a mérnökök útiköltségeit födözni; a
