Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-301

301. országos fllís márczlus 4. 1871. 163 jegyezni azt, hogy ezen fölfogásban a kormány is osztozik, s ennek épen az által adta jelét, hogy a kiépítésre előirányzott utak mértföld számát a tavalyihoz képest megkettőztette. Midőn tehát az idén épen kétannyi készítésére kért költséget, ez által tényleg jelét adta a kormány annak, hogy ezen lassú haladást a maga részéről ő is sajnosnak tekinti, sőt annak gyorsítása ezéljából tenni is kivan valamit, s azért az idén kétannyi útnak kiépítését előirányozta. Ha évről évre ugy menne, hogy az előző év munkáját meg lehetne kétszerezni, ez —azt gondolom, — mégis némi gyorsításnak volna nevezhető. Hogy lehet-e ezt, és lehet-e ennél többet tenni ? az financiális kérdés. Különben tökéletesen osztozom a t. képviselő ur fölfogásában az utak rendkívüli fontosságára, és még nemzetgazdászati és financiális tekintetben is jótékony hatástikra vonatkozólag. De méltóztassék megengedni, épen az ő általa tett számítás és egyéb adatok összehasonlít ása azt mutatja, hogy az, mi a közlekedés é rdekében kiadatik, mármais mintegy 2b millió, a mi oly budgefnél, mint a mienk, mindenesetre igen jelentékeny összeg; 20 millió pedig ezen összeg azért, mert az utkészités 1 millió 335 ezer, az utföntartás közel 4 millió, a vízépítés, a mi szintén ezen ügynek használ, két és fél millió írttal van előirányozva, a közmunka ér 5 milliót, a vasúti biztositások folytán egyfelől, másfelől a 60 milliónyi kölcsön kamatainak födözésére, az ország részéről fizetendő majdnem 6 millió, ami összesen 19 — 20 millióra rúg. Hogy másként, mintegy a czélból is netalán fölveendő kölcsön utján, évenkint 20 millió frton túl tudjunk befektetni ezen ezélra, az alig valószínű, és jó erről magunknak számot adni, nehogy vágyaink és szükségeink közt egyfelől, és erőink között másfelől oly roppant' ellentét legyen, hogy a vágyak vágyak, a szükségek szükségek maradjanak. Erőink öntudatával nem bírván, a megfelelő eszközök beszerzéséről nem gondoskodhatunk ; ezen eszköz pedig itt alig lehet egyéb, mint kölcsön. De mielőtt a nemzet bármely czélból kölcsön fölvételére határozná el miigát, mindenesetre nagyon szükséges, hogy számot adjon magának a felől, vajon mire vesz föl kölcsönt ? és ezen kérdés addig megoldva nincs: mig végrevalahára az úthálózati terv előttünk nem áll, és elfogadva nem lesz, melyet annyi éven át várunk. Az. hogy e tekintetben útépítésre és föntartására eddigelé sokkal kevesebb lett előirányozva, mint a mennyit a közügy megkívánt volna, abban talárja magyarázatát, hogy a t. ház, hogy ugy mondjam, lelkiismeretes dolognak tartotta: nagy összegeket meg nem szavazni addig, mig nem tudja, hogy az valóban maradandó, állandó szükségre lesz fordítva, s azért igen helyesen hangsúlyozta a t. képviselő ur, hogy mit mindenekelőtt azzal kell tisztába jönni: akarunk és mire akarunk költeni? tehát az úthálózati tervezetnek előttünk kell állani; tudnunk kell, hogy a mi áldozattal eszközöltetik, az valódi szükségnek felel-e meg; és oly módon fogjuk-e azt födözni, a melynél jobb, megfelelőbb, olcsóbb mód nem létezik. Mielőtt erről számot adtunk volna magunknak, azt hiszem, e nélkül nagy összegek fölött disponálni, az államkincstár érdeke ellen vétenénk. En részemről csak örvendeni fogok azon, ha ezen terv minélelőbb a törvényhozás elé kerül. Ki által eszközöltessük ezen tervnek megvalósítását : az állam, a megye, vagy a község által-e 1 az szintén nagyon fontos kérdés, részint azért, mert a kellő és eltalált intézkedés, ezen kérdést illetőleg, garantiáját foglalja magában annak, hogy a használt erők a lehető legnagyobb előnynyel is használtatnak föl. De még e teki ntetben is bátor vagyok újra figyelmeztetni: — szomorú kötelesség, mert nem kedves, de mégis ismételnem kell minduntalan valahányszor szükségeink érzetében a lehetőn netalán tulcsapongni vágynánk, — hogy vizeink szabályozása is égető szükség, Keres kedelmi és ármentesitési tekintetből, hogy már megszavazott vasutaink kiépítését és az ujabbaknak, melyek a rendszert ugy szólván kiegészítsék, concessionálását; hogy műutainknak elkészítését is olyanoknak kell találnom, melyek szintén nagy áldozatokat várnak. Hol az erő, a mivel mindezt megcsináljuk? A közmunka ? Gazdáink máris följajdulnak, hogy ezen | építkezések miatt az ő érdekök visszamarad. Nem tehetjük t. ház, hogy mindezeknél bi| zonyos mértéket, bizonyos egymásutánt meg ne tartsunk. Nem azért emelem ki ezeket, mintha eltérő véleményem volna egészben és nagyban; hanem éreztetni akarom, hogy a megvalósítás terén mennyi mellékes tekintet is merül föl, melyeknek kellő számitásbavételét magunk iránti kötelesség parancsolja; nehogy azt, mit egyik részen önmagunk javára teszünk: kétszeresen érezzük meg magunk hátrányára másutt. Hogy tudjuk ki által, hogyan akarjuk, minő erővel eszközölni: szükséges az egymásutánt meghatározni, szükséges az úthálózat megállapítása, hogy az ország rendelkezésére álló munkaerő többoldalról ne akarjon egyszerre igénybevétetni. Erre az országba beszivárgó idegen munkaerő nem elég, mert az magában mindig csekély marad, és hozzá még praecarium is. Mindezeket számba venni szükséges. Még csak azt akarom megjegyezni, hogy azon 20 millió, melyet kiszá21*