Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-301

Ig2 301- országos ütés márczius 4. 1871. most, hogy ezen összegből a törvényhatóságok az utakat nemcsak jó karban föntarthassák, hanem uj utakkal is szaporítsák: az tökéletesen lehetetlen, annyival inkább, mert hogyha ezen összegeket a létező utmértföldekkel megosztjuk, csak felét kapjuk körülbelől annak, a, mit az állam a maga utainak föntartására fordit. Ez igy levén, t. ház, tán azt lehetne várni, hogy én indítványt tegyek az iránt, hogy ezen rovat nagyobbittassék; én azonban ettől tartózkodom : mert be akarom várni azon úthálózati tervet, melyet Mocsáry t. barátom indítványa szerint tegnap méltóztattak elfogadni, és bevárom azon közmunkaügyi törvényjavaslatot, melyet a t. közlekedési miniszter ur beterjeszteni megígért; be akarom várni a tervezetet: hogy tudva legyen előttünk, melyek azon vonalak, a melyek kiépítése legsürgősebb ? be akorom várni a törvényjavaslatot, hogy a közutakhoz való hozzájárulás igazságos alapokra fektettessék. Azonban addig szükségesnek látom kijelenteni, hogy engem azon közmunkaügyi törvény nem fog kielégíteni, hogyha az egyszersmind az utak osztályozását: az országos, megyei, községi, mezei utakat nem foglalja magában, és nem rendelkezik arról, hogy az országnak, illetőleg a megyéknek, a községeknek, milyen legyen a viszonya az utföntartásnál, az útépítésnél ; mert az nem lehet, hogy oly aránytalanság mellett, minő az egyes megyék között létezik, az egész teher az egyes megyékre háramoljon. Míg — a megyei utakat tekintvén, például oly helyen, hol a talaj kemény s az építési anyag kéznél van, egy mértföldnyi ut 20—-30 ezer frtba kerül, és a föntartás is igen csekély összegért eszközölhető: akkor az alföldön, ott, hol nemcsak az építészeti fedanyag tökéletesen hiányzik, hanem az utakat azonkívül védmüvekkel is biztosítani szükséges: egy mértföld ut némely helyütt 200, sőt 220 ezer frtba kerül. T. képviselő ur előterjesztésében, igaz, arra akar utalni, hogy ott, az Alföldön közutakat, vagy átalán fogva müatakat nem szükséges építeni; ő azokat vasutakkal kívánja pótolni. Már a múltkor t. képviselőtársam b. Kemény Gábor figyelmeztette a házat arra, hogy a közutakat semmi esetben sem lehet pótolni vasutakkal, még ott sem, a hol igen sürü hálózata van a vasutaknak. A közutak nólkülözhetlenek. Ennélfogva, tehát ott az alföldön is, müutakra mindenesetre szükség lesz, még akkor is, hogyha a kormány a maga részéről keskeny vágányu vasutakat szándékozik építeni, és igy szükséges lesz azon törvényben, melyet nemcsak közmunka-, hanem átalán fogva uti-törvénynek szeretnék nevezni, szükséges lesz gondoskodni arról: hogy midőn valamely megyei törvényhatóság a maga területén a szükséges utakat kiépíteni kénytelen, az e tekintetben más alapból segelyeztessek. Én, t. ház, a polgáriasodásnak leghatalmasabb két emeltyűjét kettőben látom : az iskolában és az útban. Ezek a nemzetek ugy szellemi, mint anyagi. emelkedésének leglényegesebb eszközei. Ezen igazságot mi is, — megengedem, elismerem, — fölis mertük. Azonban ugy tapasztalom, hogy nem elég következetesen, nem elég erélyesen viszszük keresztül ezen meggyőződést sem a köznevelési téren, sem a közlekedés mezején; kivéve a közlekedési eszközök egy nemét, a legtökéletesebbet — megengedem — a vasutakat. A közutaknál oly fukarságot, oly takarékosságot tanúsítottunk eddig, mely ugy látszik, ellentétben van azon kijelentett meggyőződésünkkel: miszerint az utak azonképen, mint az iskolák, a civilisatio előmozdítói. Én, t. ház, ha az ország nem vonakodott a vaspályák végett kölcsönhöz folyamodni, azon véleményben vagyok : hogy — ha máskép nem lehet — nem fog vonakodni az ország a közutak és átalánfogva a műutak kiépítésére is hasonló eszközökhöz folyamodni. Annálfogva, hogyha a t. miniszter ur azon törvényjavaslatot elő fogja terjeszteni és bemutatni azon úthálózatot, melynek benyújtására tegnap köteleztetett: elvárom egyúttal azt, hogy módokról gondoskodjék arra nézve, hogy nem mint eddig, hanem sokkal gyorsabban építsük ki utainkat. Midőn ezeket elmondtam, ugy hiszem, egyúttal bizonyságát szolgáltattam annak, hogy mi, ha közjogi szempontból tekintve, a véleményünk szerint káros, meddő kiadásokat nem pártoljuk, a hasznos befektetéseket nemcsak támogatjuk, hanem ezeknek megtételére készek vagyunk a kormányt serkenteni is. Egyébiránt az előirányzott tételeket elfogadom. (Helyeslés) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. ház! Én az előttem szóló t. képviselő úrral, a dolog érdemére nézve, nagy részben egyetértek; ha mégis fölszólalok, azt azért teszem, mert azt hiszem, az ügy javára válik: azért néhány észrevételt e tárgyra vonatkozólag megtenni kötelességemnek érzem. A t. képviselő ur mindenekelőtt kiemelte, hogy az eddigi utak föntartás án fölül az utolsó két éven át 20 mértföldnyi uj állam-ut készült. Egy csepp a tengerben; pedig, mint monda, amit az állam elmulaszt, annak pótlását a törvényhatóságoktól sem lehet várni, miután azok számadása ugy áll, hogy erre évről évre mi sem telik. Erre nézve bátor vagyok mindenekelőtt meg-