Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-300
126 300. ortzigos ílés Mircziut 3. t87t hogy t. i. az illetőknek akár jótállás, akár a behajtás biztosítása, akár közvetítés által kölcsönt eszközöljön. Az e téren szükségeseket, a tartandó tanácskozások alapján megtenni, a kormány ezentúl is kétségkívül kötelességének fogja tartani. De a kormány nemcsak erre fordította figyelmét, hanem az árviz által veszélyeztetett egyéb vidékekre is, minő például a Szamos vidéke, hol eddig is azon sajnos körülmény volt észlelhető, hogy az érdekletteknél igen kevés hajlam mutatkozott, saját érdeköknél fogva is, földeiket megmenteni: most azonban az őket fenyegetett veszély folytán hajlandóknak nyilatkoztak ily társulat megalapítására. Erre nézve az intézkedések megtörténtek, valamint arra nézve is, hogy az előleges tervek az állam költségén beszereztessenek. Szerencsésebb helyzetben van a kormány a Körös és Berettyó folyók szabályozása irányában. Itt is léteznek megalakult társulatok, központi közegeket is alapítottak. Ezen társulatok közel érintkezésben vannak a kormánynyal, s e téren mind a társulatok ügyeinek előmozdítására, mind a szabályozási és átmetszési munkálatok minél gyorsabb keresztülvitelére, a társulat—az érdeklettek, s a törvényhatóságok kivánsága-szerint a kormány eddig is megtette a szükséges intézkedéseket. Minthogy ezentúl is, mind az útrendszer, mind a vizimunkák szabályozására nézve a szükséges intézkedések megtételére meg van adva a mód, a költségvetés megszavazása által a kormányt e tekintetben gyámolítani: részemről arra kérem a t. házat, hogy ezen költségvetést a tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. {Helyeslés.) Németh Albert: T.ház! Azon aggályokat, melyeket én részemről a közlekedési minisztérium költségvetése körül éreztem, nagyon megnyugtatott a képviselőháznak illetőleg tegnap hozott azon harozata, melyet Pestváros képviselője, s érdemes képviselőtársam benyújtott, és a mely közmegegyezéssel elfogadtatott. Igen röviden kívánok tehát csupán reflectálni két vasútvonalra, melyekről eddig szó nem tétetett: egyik a temesvár-orsovai; másik az engem legközelebb érdeklő egri szárnyvonal. A temesvár-orsovai vasutvonalat megemlítve, t. ház, kénytelen vagyok a képviselőház ; figyelmét vissza vezetni azon körülményre, hogy . a múlt évi ülésszak alkalmával, nem emlékszem melyik képviselő ur interpellálván az iránt a | közlekedési minisztert : gróf Mikó akkor azon választ adta, hogy mihelyt a csatlakozási pont az oláh kormány által kijelölve lesz, azonnal meg fogja indíttatni azon vonalra nézve az érdemleges tárgyalást. En ugy vagyok értesülve, hogy a csatlakozási pont már Turn-Severinnél ki van jelölve, miért is azon kérdéssel járulok az igen t. miniszter ur elé: méltóztassék e tekintetben fölvilágosítást adni, hogy, ha már annyi időre elodáztatott az ezen vasút kiépítése körül teendő érdemleges megkezdés, lehet-e remény, annak minél rövidebb idő alatt eléje nézni? Másik az egri szárnyvonalat illetőleg. Az egri szárnyvonal kiépítésére az árlejtés — ha nem csalódom — november "18-án tartatott meg, azt a Népbank meg is állotta 498 ezer frtért. Későbben azonban ugy esett tudomásomra, hogy a közlekedési miniszter ezen elfogadott ajánlatot megbontotta, és a Népbanknak az általa előlegesen betett 12 ezer frtnyi óvadékot visszaadta. Ez,szerintemmegvallom — nem azon út, melyet követendőnek vélek: mert, vagy oly akadályt gördített a t. miniszter ur a vállalkozó elé, a mely őt a tett ajánlatnak fölbontására jogosan inditá ; vagy pedig a Népbank húzta vissza ajanlatát. Akár az egyik, akár a másik esetben, a 12 ezer írtnak el kellene veszni. Az azonban nem történt, hanem február 23-án ujabb árlejtés tartatott meg, s az alku 57 ezer frttal drágábban megköttetett. En ezen 57 ezer frtot az államra nézve evidens veszteségnek, a közönségre és vidékre nézve pedig, melynek lakója s egyik képviselője vagyok: még nagyobb veszteségnek tartom; mert, ha 5 hónappal későbben történik meg a vasúti munkálatoknak tényleges elvállalása, nagyon természetesen ezen vasútnak kiépítése is ugyanazon arányban szenved hátrányt. Midőn ezeket a t. miniszter ur figyelmébe ajánlom, egyszersmind kijelentem, hogy én arról, a mi a költségvetések vitája alkalmával a miniszteri hivatalnokok qualificatióját illetőleg mondatott, hallgatok ; mert ugyanis meg vagyok győződve, hogy a parlamentális kormányzatnak és miniszteri felelősségnek fogalma szerint a t. miniszter ur felelős az általa applicált és kinevezett miniszteri hivatalnokokért. Engedje azonban nekem azon reményt kifejeznem, hogy — a mennyiben a szaktudománynak és az azon útoni képzettségnek a gyakorlati életben hiányai fölmerültek: — a szorgalmas és igyekező egyének empyrice is elbírnak maguknak annyit sajátítani, hogy az államnak kárt s a miniszteri tárczának eompromissiót nem fognak okozni, és ezen hitben azok iránt, mik közlekedési viszonyaink javításai körül teendők lennének, a Simonyi Ernő barátom által előterjesztett határozati javaslatot czélhoz vezetőnek tartván, azt pártolom. (Helyeslés bal felöl.)
