Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-300
300. országos Illés mirczius 3. 1871. 125 ság a maga költségén kiépíttetni nem képes, s oly egyes útszakaszok létesíttessenek, melyeknek fölállítása a törvényhatóságok erejét fölülmúlja. Fölemiitette azt is, hogy az utak föntartása egyátalában nem tartozik a kormány teendői közé, de ruháztassák azok föntartása az illeti törvényhatóságokra. Ezen állítást részemről elvállalni nem merném ; nemcsak azért, mert a tapasztalat ezen föltevésre nem jogosít föl; de azon esetben sem tehetném ezen nézetet magamévá, ha — mint ő szintén kívánja — nagyobb összegek adatnának a törvényhozás által a törvényhatóságok rendelkezésére. Ezen teher, hogy egyebet ne említsek, semmi esetre sem osztathatnék el egyaránt a törvényhatóságok között; mert, ha például Pest vármegyének föladatául tűzetnék mindazon országutak föntartása, melyek az ország különböző részeiből itt összpontosulnak : ez Pest vármegyére nézve igen nagy teher volna. Ugyan ez áll azon megyékre is, melyekben a kereskedelem' nagyobb gyupontjai vannak. Lehetnek oly utak is, melyek kiépítése hadászati vagy kereskedelmi szempontból az államnak érdekében van, s melyek föntartása szükséges : mig az illető törvényhatóságot esetleg kevésbé érdeklik. Megengedem, sőt kívánatosnak tíirtom, hogty a törvényhatóságok, vagy illetőleg azok bizonyos meghatározott közegei az államutak kezelésére nagyobb befolyást gyakoroljanak, mint eddig történt. Különösen szükségesnek tartom, hogy az államutak kezelése nagyobb nyilvánossággal történjék, hogy figyelembe vétessenek a helyi érdekek és viszonyok, s hogy alkalom adassék a netalán előforduló visszaélések gyors földerítésére és megszüntetésére is. Ezek iránti intézkedést megtenni szükségesnek látom ; de azt, hogy az államutak kezelése a kormánytól egészen elvétessék, s tisztán átadassák a törvényhatóságoknak : részemről nem fogadhatom|el. Ezen teendőkön s intézkedéseken kivül kétségkívüli az, hogy útrendszerünk ügyében nemcsak a végrehajtási és közigazgatási téren, de a tőrvényhozás terén is felette sok a teendő. Ily átalánosan elismert dolog az is, hogy a közmunka-rendszer nem felel meg sem a kor kívánalmainak, sem a szükségnek, sem pedig az elvesztett munka és idő nincs arányban az általa elért eredménynyel. Ezen változtatni minél előbb a törvényhozásnak egyik fő féladata; — de elismeri azt a miniszter ur is a költségvetés előterjesztésében, midőn nemcsak hogy kijelentette ezen szükséget, de megjelölte azon irányt is, melyben módosíttatni kívánja. Es minden esetre lesz ideje a t. háznak ezen nagy fontosságú kérdéssel foglalkozni, midőn majd a törvényjavaslat a ház asztalán fog feküdni. Fölötte fontos ezenkívül az is, hogy az útrendszer, mint azt Simonyi Ernő képviselő ur beszédében kijelentette, — nincs arányban a létező vasúthálózattal, mely már 830 mértföldre kiépíttetett a 750 mérföldet tevő állam és 2000 mértföldnyi megyei utakkal, melyek nagyrészt rósz karban vannak. Ez arány kétségkívül nem kielégítő. Ezen hiányon szintén kell segíteni és azt hiszem, hogy ezen szükség mindinkább érezhetővé válik ; de azt hiszem, hogy nem érkezett meg az ideje, hogy a törvényhozás és az ország ezen hiány orvoslására nagyobb összegeket megszavazni hajlandó volna. Meg vagyok győződve, hogy ezen kérdés napról napra égetőbbé válik, s mind a törvényhozás, mind a kormány az ezen irányban szükséges általános intézkedéseket kénytelenek lesznek minélelőbb megtenni. Előttem szólott Huszár Imre képviselő ur fölemiitette s figyelmébe ajánlotta a kormánynak azon nagy veszedelmeket, melyeket az árvíz az ország nagyobb részeiben okozott. Ezen körülmények nem kerülték ki a kormány figyelmét, és mint t. képviselő ur maga is emiitette, az ő megyéjében e téren a szükséges intézkedések meg is történtek. A t. képviselő ur azon kérdést intézte a miniszter úrhoz : vajon a kormány kiküldött közegei ellátvák-e a szükséges eszközökkel s pénzerővel arra, hogy a szükséges intézkedéseket megtehessék ? Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy e téren a mit a kormány a költségvetés határain belől megtehetett, mindazt megtette. Fölhozta még a t. képviselő ur azon kérdést, hogy mit szándékozik tenni a kormány a szabályozásokra nézve, s különösen arra nézve, hogy ezen vidékek megmentessenek még egy második csapástól is? A folyószabályozásoknál egyátalában az állam teendője nem terjedhet tovább, mint a mennyire ezt a hajózás érdekei követelik, a többi, a veszélyeztetett árterek megmentése, az érdekelt birtokosok dolga, kik ebből hasznot húznak. A t. képviselő ur azt mondja, miszerint erre vállalkozási hajlam nem létezik, ezen ügy az ő vidékén nehezen lenne keresztül vihető. Részemről csak sajnálom, ha ezen körülmény ugy áll, és a hajlam nem létezik ; de ha ez nem létezik, nem pótolhatja azt sem az állam, sem a kormány protectiója : mert nem kényszeritheti az illetőket, hogy saját földjöket megmentsék az árvíztől, E téren a kormány nem tehet mást, mint az illető szabályozási társulatok részéről kivetett járulékot beszedni és az iránt intézkedni, a mire az 1868: XIX -ikt. ez. a kormányt fölhatalmazza:
