Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-299

90 299. országos ülés roárczius 2. 1871. a panaszkönyvhöz a kereskedő, vagy annak megbízottja, a ki árut szállít a vasútra, sokkal könnyebben jut, mint a közönséges utas, mert az utas érkezik, s két perez alatt tovább megy, a kereskedő, a ki árut ad föl, az illető állomáson órákig időz , s igen kényelmesen oda mehet, és beírhatja panaszát; hanem ugy van az, a mint miniszter ur mondta, hogy nem akarja elrontani a barátságot a helybeli tisztviselővel. De kérem, ez nem helyes eljárás, hogy azután neki megy az igazgatónak, a ki épen azért nézegetteti a panaszkönyvet: hogy hol van valakinek méltó panasza. Ha nekem jogos követelésem van, azt mézeskalácscsal elérni nem lehet ; én követelésemet a miniszternek is kimondom, nemhogy meg ne mondanám a Stationschefnek vagy egy Magazináriusnak. Ha a közönség méltóztatnék a szabály megtartását követelni, a mely meg van rendelve, épen a kormánj^ által mindenütt — hogy abban a sorban történjék az expeditio, a mely sorban történt a íöladás ; és ha az illető, a kinek ebbeli követelése nem teljesíttetik, nem restemé ez elmulasztást egyszerűen bejelenteni: akkor ezen kicsinyes bajok nagy része orvosolva lesz. Már emiitettem: nem itt rejlik a főbaj és mindezt nem azért mondtam, mintha nem ösmerném el, hogy a kereskedőknek ne volnának temérdek méltó panaszaik. Igen is vannak nehézségek ; de ezeket magasabb szempontból keresem. Egyik fő akadály, hogy nincs elégséges utunk kifelé; p. o. az, hogy az államvaspályának csak egy vágánya van, és hogy azt legnagyobb iparkodása mellett, ha akarja sem viheti mind el, a mi ide Pestre küldetik. Ez főákadály, ezen segíteni kell. Magyarország kivitelére nem elég ezen néhány létező út, és hogyha most elkészülnek az erdélyi és éjszakkeleti; s más uj vasutak és ezek még nagyobb mennyiségű gabonakészletet fognak ide szállítani : még sokkal terhesebb lesz a baj, nagyobb a sérelem, és hiába szállítjuk Nyíregyházáról Pestre a gabonát, mikor azt telegrafirozzák innen, hogy itt a szállítási készlet föl van halmozva, már nem vihetni semmit sem tovább. Egy más főákadály, a melyen ismét segíteni kell az, hogy az uj vasutak, a melyeket a múlt években concedálni méltóztatott a törvényhozás, a forgalmi eszközökre oby csekély összeget kaptak, — mint ezt a bizottságban is volt szerencsém kimondani: — hogy abból többet mint felét maguk a locomotivek emésztik föl, s így a vaggonokra nem marad elég. Már most, ha egy egész teher árút föladok Máramaros-Szigeten valahova Francziaországba, s avval a kocsi oda megy: mikor jön az vissza ? Kénytelen vagyok a kocsikat visszatartani, mert máskép otthon nem lesz elég a belforgalomra és ismét fönakadok. Ez oly dolog, a melynek orvoslására a szükség hajt. Méltóztassék az uj vasutakuak, különösen azoknak, a melyek az ország szélén vannak, és a melyek forgalmi eszközei, a legnagyobb utat teszik s épen ezért legkésőbb fogják visszakapni azokat — méltóztassék ezeknek forgalmi eszközökre nagyobb összegeket kölesönképen adni, avagy tökéjöket növelni. Másik akadály a közlekedési utak hiánya,-, harmadik az öszhangzó üzletrendszer hiánya. Az uj üzletrendszer készülőben van; de ezen üzletrendszer nem lehet kizárólagosan Magyarországra vonatkozó, hanem egész Európának öszszes vasutaira kell kiterjednie.. A mi vasúti üzletrendszerünknek öszhangzásban kell lenni - Európa minden államának vasúti üzletrendszerével, összehangzásban az olyas eljárásnak, mint azt a „Deutscher Eisenbahn-Vérein" működése elérni törekszik. Ezek voltak rövid észrevételeim, melyeket előadni kötelességemnek ismertem. Simonyi Lajos b.: Eövid fölszólalálásom egyedüli oka az, hogy megtehessem észrevételeimet azokra nézve, melyeket a közlekedési miniszter ur előadott, és a melyeket némi tekintetben t. barátom Ivánka Imre is helyeselt. Az igen t. miniszter ur mindenekelőtt vádolta az illető kereskedőket azzal, hogy nem Y6S2I ií kellőleg figyelembe a panaszkönyveket, és előbbre teszik önérdekeiket a haza érdebeinél, annak következtében, ha nehézségek merülnek föl, azokat a panaszkönyvbe nem irják be. Én részemről ezen nem csodálkozom: mert az egyes kereskedők nincsenek arra hivatva, hogy javítsák a vasúti üzlet menetét. Én nem követelem egyes kereskedőtől azon bátorságot, mely egy katonánál, vagy más honpolgárnál kívánatos. Azt mondani: hogy, kötelessége neki fölszólalni a visszaélések ellen, igen könnyű; de tudom azt is, hogy sok tekintetben a kereskedők jobban tartanak a magazináriustól, mint a minisztertől. En tehát nem fogadhatom el azt, hogy azért, mert a panaszkönyvbe nincsen beirva panasz ; már azért minden jól megy. Azon indokot sem fogadhatom el, melyet a miniszter ur fölhozott, a mellett, hogy a vasutaknak kezelése meglehetősen jó, hogy t. i. másfél év óta nincs több, mint 19 panasz benyújtva. Sokszor hogy kevés a panasz, ennek nem az az oka, hogy jól megy a dolog; hanem sok tekintetben csak azért van kevés panasz, mert orvoslást nem lehet szerezni, s azt mondják, hogy inkább nem panaszolnak: mert úgyis hiába történnék ez.