Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-283
76 283. országot Ülés február II. 1871. a váczi és a többi fegyintézet közt van, és azzal — ugy hiszem: — ez ellenvetés is föl van derítve. Mint kerülhet a vallásoktatás annyi pénzbe, és miért egy helyen többe, mint másutt kerül? Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy ez nem a fegyenczek számától függ; mert akár száz, akár tiz fegyencz legyen valamely fegyintézetben: ón a vallásoktatást onnan ki nem küszöbölhetem ; hanem tiz ember számára épen ugy tartanom kell vallásoktatót, mint száz, vagy ezer ember számára. Én óhajtanám, bár minél kevesebb legyen a fegyenczek száma, és minél nagyobb kiadásnak tűnjék a vallásoktatás; hanem ezen költség nem függ a fegyenczek számától, azért sem, mert némely fegyintézetben kevesebb ugyan a fegyencz, de több vallásfelekezethez tartoznak: természetes tehát, hogy nekem minden vallásfelekezett számára lelkészt kell tartonom. Ezek mind számtételi adatok, melyeket a zárszámadások mind tisztába hoznak. Igen szerencsétlen vagyok a sajtóval, a menynyiben a nyomdahibák csakugyan sok zavart okoztak, a melyekből képviselő ur ellenvetéseket merített ellenem. Azt mondja a képviselő ur, hogy itt a Lipótvár fegyintézetnél a házi kezelés és tartási költségek 800 fegyencz után naponta 25 krajczárjával számítva, nem 102,000 frtot, hanem csak 73,000 frtot tesznek. Teljesen igaza van képviselő urnák; csakhogy itt ismét sajtó hiba van, mert nem 25 krajczárt, hanem 30 krajczárt kellett volna nyomatni. Ezekre nézve bocsánatot kérek, hogy át nem nézhettem a költségvetést, mielőtt a ház elé terjesztetett. Továbbá még az iránt, miből állanak az egyházi költségek? tett kérdést a képviselő ur. Ezek állanak az egyház tisztogatása, világítása, a misékhez szükséges ostyák, bor stb. költségeiből. A képviselő ur meglehet győződve, hogy egyházi költségek mindenesetre vannak, de hogy melyek azok, az már a részletekbe vág, s ez ismét a zárszámadásokba tartozik. A budgetvita alkalmával a.zt hiszem, csak átalában kell az egyes tételek szükségét igazolni; nem pedig azt: mennyi a kiadás az utolsó garasig? ez a zárszámadás dolga. Legyen szabad egyúttal, t. ház, azokra is felelnem, melyek más képviselő urak részéről fölhozattak, különösen pedig a Máriássy képviselő ur által előterjesztett határozati javaslatról is észrevételeimet elmondani. r Átalában, t. ház, ha valaki azon kérdést intézi hozzám, hogy az országos fegyintézetek ügyében megtörtént-e minden akként, hogy azok a tökéty legmagasabb követelményeinek megfeleljenek % azt mondom : nem. És ez igen természetes azért: mert mig a börtönrendszer reformja a törvényhozás által meg nem állapittatik: ón administrativ utón nem hozhatok be oly intézkedéseket, melyek a törvényhozás határozatainak praejudikálnának. Hanem ha valaki azon kérdést intézi magához: történt-e e téren addig is, mig a törvényhozás gyökeresen fogja megoldani a kérdést, történt-e, mondom, haladás? és ha egyúttal az ország fegyintézeteit bejárva, lelkiismeretesen akar e kérdésre felelni : lehetetlen a mi érdemünket elvitatni, (ügy van ! jobb felől.) Hivatkozom Irányi Dániel képviselő társamra. Politikai ellenfelek vagyunk ugyan : de volt elégszer alkalmam tapasztalni lovagiasságát, hogy nem ró meg hibát ott, hol hiba nincs. Hivatkozom azokra, kik bejárták az ország fegyintézeteit: hasonlítsák össze azon állapotot, melyben ezen fegyintézeket átvettem, a mostanival: és azt fogják látni, ha párhuzamot vonnak az állami- és a törvényhatósági fegyintézetek közt : emezekben ázsiai állapotokat, amazokban az európai civilisatio és a humanitás szellemét fogják találni; ámbár nem mondható, hogy addig is, mig az előbbi rendszer uralkodott, az országos fegyintézetek valami igen rósz állapotban lettek volna, mert mindenesetre jobb állapotban voltak, mint most a törvényhatóságoknál; de nem voltak azok a kellő épületekkel ellátva, nem volt meg bennök a kellő tisztaság, rend: hiányzott bennök a rendszer. A mint Irányi t. barátom megjegyezte: a kiskorú fegyenczek a visszaesőkkel és a korosabbakkal együtt tartattak zárva; az élelmezésről nem volt kellőleg gondoskodva, ugy, hogy például Lipótvárában lázadások törtek ki az éhezés miatt. A korbácsolás és botozás a vizsgálati fogságban levőknél is divatozott. A szellemi és vallási oktatás ugyan meg volt ; de hogy a fegyenczek irni és olvasni, a számtanra vagy más ismeretekre tanitattak volna : arról az országos fegyintézetekben szó sem volt. Kevés gond volt fordítva az egészségre is, különösen nem volt semmi ventillatio. Munka, mely a fegyenczek erejét fokozza, s mely a szabad mozgást lehetővé tevén, azoknak egészségi állapotára is jótékonyan hat: nem volt behozva; s innen van az, hogy a mortalitás az országos fegyenezeknél akkor, mikor a fegyházakat átvettem: 8 — 10% volt. Természetes, hogy a midőn az országos fegyintézeteket átvettem: nekem ezen bajok orvoslásáról gondoskodnom kellett. Át kellett legelőször is az épületeket alakíttatnom; kellett a fegyenczek egészségi ügyéről ós jobb élelmezéséről gondoskodni; kellett mindenekfelett arra is ügyelnem, hogy behozzak bizonyos rendszert, de a mely ne legyen olyan, hogy praejudicáljon a
