Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-283

283. országos ülés február II, 1871. 65 átalkodottságra, s ujabb merényletre ingerli. És a mikor ezt tudja és látja, hogy ellenkezője történik annak, a mit 6 jónak hisz: akkor nem csoda, mint Petőfi mondá,hogy e fölötti elkeseredésében nagyot üt a biró fejére (Hosszas derültség.) nem ugyan bottal, hanem gyanusitással, és minden biróhan egy-egy orgazdát lát. (Hosszas derültség.) Azonban engedelmet kérek, hogy itt is alkalmazom azon példabeszédet, hogy „leányomnak szólok, de menyemasszony is értsen belőle", némely phlantropicus urnák szóllottam itt, de értsen belőle a kormány is. Mert én 1848. óta azt tapasztaltam, hogy valamennyi kormány, — nem veszem ki belőle sem Kossuthot, sem Bachot, sem Sehmerlinget, sem a mostani kormányt, mindegyik azon kezdte, hogy erélyesnek tevékenynek látszassák, — elment megvizsgálni a börtönöket, kihallgatta a fegyenczeket, megízlelte ételüket, belenézett az iktatóba, megnézte a börtönökben van-e tiszta ágy, és aztán mintegy re bene gesta haza ment, de tevékenységének további jelét senki nem látta. Ez nem a civilisatio követelménye. (Simonyi Ernő közbeszól: A barbárságé!) Ez uraim megfordított világ. A miniszter ur ilyenkor elfelejti azt, a mi ott közelebb volt, hogy azt a becsületes hivatal-szolgát, azt a 2 — 300 frtos írnokot, dijnokot megkérdezte volna, hogy bánnak-e veled fölebbvalóid becsületesen, van-e neked élelmed, ugy, hogy becsületesen élelmezfaesd magad ? iNemJ mintha a becsületes emberek sorsa a kormányokat ma már nem is érdekelné. (Derültség.) Mert ők is a divatnak hódolnak; divat pedig csak az, hogy a börtön ajtaját szabad benyitni, a szegény ember ajtaját pedig tiltja az álcivilisatio. Azt pedig, hogy Mátyás királyként elmennének a szegény emberhez ismeretiemül, vagy ha nem is ismeretlenül, legalább nem fényes kísérettel, bizalmat gerjesztve, és ott meghallgatnák panaszait, és ő előadhatná panaszát: ezt nem teszik. A köznép, a csőcselék: ha panasza van, adja be írásban és nyomorúságáról ne beszéljen; mert megharagszik a nagy nr. Mert ott vannak a költséges és időrabló fausweisokj kimutatások, a melyek fényes színben tüntetnek mindent elő, minden nyomort. Divat biz az, és megfordított világ, uraim, hogy a gonosztevők, rablók és fegyenczek kényelméről gondoskodunk akkor: mielőtt még a szegény iparos és munkás-osztály jóllétéről kellően gondoskodnánk. Megfordított világ az uraim, hogy azok ellen, kik fejbeverésse], tagok zúzásával és nyúzassál kínozzák a szegény megrablott embereket — azért, hogy kivallják : hova rejtették el a kincset 1 azon gonosztevők ellen nem szabad szigorúan eljárni, nem azért , hogy kivallják ; — hanem csak azért, hogy miután bevallották varr. H. K ÁTLÓ 18*\ un. a tettet, vallják ki: hova rejtették el az elrablott portékát, kik czinkostársaik, kik az orgazdák. Álcivilisatio az uraim, és csak fattyú kinövése az igazi civilisatiónak az uraim, a mint Máriássy barátom is mondta: hogy midőn a szegény honvéd 12 krajezáros meuagóval kénytelen beérni, a ki a hazát életével védi : akkor 45 krajezár előlegeztetik a fegyenczek számára. Megfordított világ ez uraim, oly államban, a mely fülig van adósságban. Még megjárná ez oly államban, a mely jólétnek örül, és az állam maga is gazdag, és lakóinak is pénze és hitele quantum satis van. De oly államban, a mely uzsorás-hitelre szorul, először a fegyenczekről gondoskodni: megfoghatatlan! Megfordított világ az, a mit látunk naponkint Pesten is, pedig a pesti eljárás ellen van leginkább kifogása t. barátomnak. Nem tudom bosszankodjam-e, vagy nevessek, midőn azt látom, hogy midőn a tolonezokat és fegyenczeket zárt hintóban viszik kihallgatásra és a tárgyalásra: akkor a szegény kárvallottakat és tanukat, — csupa álhumanismusból — sárban, hóban két mértföldről, két soros levélben beparancsolják; és ezek térdig sárosan, amazok pedig igen szép czipőben egymás mellett foglalnak helyet. Ez álcivilisatio uraim: kinövése a humanitásnak ; ez divat, — csak olyan : mint milyennel a nagy városban gyakran találkozunk, midőn a delnő sétálni megy, ölebeeskéjét keblére szorítja, gyermekét pedig durva cselédjére bizza. Hisszen tönkre kell menni azon gazdaságnak, a hol az ebek fényesen vannak ellátva, a cseléd pedig és az igavonó ma,rhák koplalnak. A czivilizátió,melynek követelményeként tüntetik föl mindezt, nagy szó. En az igazi értelemben vett czivilisátió előtt mélyen meghajlom; mert az én képzeletem ugy tünteti föl azt, mint minden szépre, jóra, isteni és emberi tökélyre való törekvést; mint haladást a művészet, a tudomány, a polgári, hazafiúi és családi erények felé. En ily értelemben meghajlom előtte; de nem föltétlenül az álcivilisatio előtt, mint a tudatlan nép a bűvész bűvészete előtt, mely meg sem nézve, mit rejt az asztal, — mindent igaznak és valónak lát; a mi pedig nem egyéb, mint szemkápráztatás. — En fölhajtom a bűvös takarót, (Nagy nevetés.) és megnézem : mi van elrejtve az asztal alatt. (Hosszas derültség). És midőn azt látom, hogy a mostani modern civilisátió nern azon czél felé halad, melyet én tartok a civilisátió czéljának, hanem épen az ellenkező irányban; midőn azt látom, hogy modern civilizált világban a haza- és felebarátiszeretet helyét az önérdek, és kielégithetlen kincsszomj, a minden ároni meggazdagodásra irányul törekvés foglalja el; midőn azt látom, hogy minél civilizáltabbnak neveztetik valamely város, 9 "