Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-283

G4 283. országos Diés február íl 1871. Szép dolog a philantropismus, és humanismus, és ha valaki követi ezeket, ez bizonnyal csak szép fényt vet az illető lelkületére; sőt ha ezen jótéteményben a fegyenczeket is kívánja részeltetni: az ellen sincs senkinek kifogása, nekem magamnak sincsen; csak az a bökkenő, hogy az ember néha nem tehet ugy mindent, a mint óhajtaná. Ez ellen, mint mondom, nincs kifogásom; hanem van kifogásom az ellen, hogy oly államban, mely el van merülve az adósságba, melyben a birtokos osztály fülig adós,melyben az iparos osztály alig birja tengetni életét, s alig birja fizetni adóját, föntartani családját : hogy mondom, azon államban mindjárt első szervezkedésünk alkalmával azon kezdjük, hogy a fegyenczeknek jobb és kényelmesebb ellátásáról gondoskodunk. Van igen is kifogásom azon eljárás ellen, hogy a humanismus nevében a tolonczokat, a rablógyilkosok ezen nagyreményű növendékeit, nehogy gyalog legyenek kénytelenek menni, reá ültetjük a város által nagy költségen vásárolt bundába és pokróczba takarva kocsikra, és ki fogjuk a szegény földmives ember ekéjéből a lovat, a szegény becsületes kocsist meg kényszeritjük rósz szűrben vagy bundában, a lovakat hajtani. Van kifogásom az ellen, hogy midőn még háztartásunkat nem rendeztük be ; midőn még a szegény osztály keresetéről sem gondoskodtunk: már akkor azon kezdjük, hogy építünk az ország méltóságához illő fegyencz- palotákat, s berendezzük azokat ugy, hogy e részben hazánk az európai czivilizáczió színvonalán legyen, (Derültség!) és ellátjuk a fegyenczeket akként, a mint azt a XIX. század humanitása megkívánja. (Derültség!) Ország méltósága, európai czivilizáczió és a XIX. század humanitása: mind e szépen hangzó szavak alatt azt követelik, hogy ezen fegyenczek részére fényes palotákat építsünk , tartsuk azokat ugy, a miként a szegény iparos osztály ipara, munkája után nem élhet el. Van kifogásom az ellen, hogy mindezt ad majoréra civilisationis glóriám, ad conto aerarii; a mi annyit tesz, hogy a szegény adózó nép erszényére bőrére tegyük, kinek, midőn adóját megfizette : alig marad annyija, hogy családját főntarthassa, kinek napi élelmezésére nem marad 45 krajczárja, a mennyi a fegyenczek részére előirányoztatik. Nem szoktam tanácsokat osztogatni, mert okultam már sokaknak példáján, s a kik oly bőségesen osztogatták a tanácsot pártoknak, kormánynak, minisztereknek, hogy midőn saját dolgaikat kellett volna okosan elrendezni, sehogy sem tudtak eligazodni; (Elénk, tartós derültség.) mert bőségesen osztogatott tanácsukból a maguk számára egysem maradt főn. (Derültség.) Mondom, nem osztogatok tanácsot, hanem arra mindenesetre bátor vagyok azon urakat megkérni, a kik Magyarország börtön-helyiségeit megvizsgálják, mint megvizsgálta Irányi képviselő nr is, és azt találta, hogy még padlózott szobájuk sincs, vagy megvizsgálnák, vajon ezen fegyenczeknek van-e szép tágas, nyáron hűvös, télen meleg szobájuk, vajon élelmeztetnek-e ugy, mint otthou, saját szülői házaiknál sem élelmeztettek, bánnak-e velük mivelt emberhez illő módon, nem szólitja-e a vizsgáló biró őket „te"-nek, nem állit-e mellé fegyveres hajdút, rajtuk van-e még az á borzasztó békó; van-e szellős árnyas park-jok, a hol szép verőfényes időben néha a jövőre nézve is tanácskozhassanak : —legyenek oly szívesek, ne feledjék el megnézni az alsóbb néposztályt : van-e annak, nem a nemzet, de az ember méltóságához illő lakása? Nem kénytelenek-e ők i — 5-nél többen egy szobában lakni földszinten és van-e kipadolt szobájok ? Mert helységeket lehet fölmutatni, a hol kipadolt szobának hírét sem hallották. Tessék megnézni a szegény földművest : vajon midőn napi munkáját elvégezte, lefekhetik-e száraz helyre fedél alá ? Betakaródzhatik-e azon normális 5 fontos pakróczczal, mit a fogházakhoz megkívánnak. (Nagy derültség.) Es ha mindezt megvizsgálták, tapasztalni fogják, hogy a szegény földmives nép nemcsak hogy mindezt nélkülözni kénytelen ; hanem midőn napi munkáját elvégezte, ki kell mennie a félmértföldre eső legelőre, hogy két rósz lovát vagy ökrét legeltethesse, és ott sem alhatik kényelmesen ; hanem a nedves földön őriznie kell marháját, esőben, szélben: nehogy a nemrég a fegyházból kikerült és jól élelmezett fegyencz, vagy a kocsin hazaszállított, kipihent tolonczok el ne lopják, és igy egész életére tönkretegyék. (Tartós derültség.) Hallgassuk meg csak, mit mond akkor a nép, midőn az ismeretes rablót a biztos vagy a szolgabíró, gyenge kihallgatás után haza ereszti, vagy miután kivallotta a törvényszék, — mivel a humanismus ítélet nélkül valakit bezárni tiltja, —kezesség mellett haza bocsátja; és kérem, hallgassák meg, mert ilyenkor is meg kell hallgatni a közvéleményt, nemcsak olyankor, mikor a finánczot vagy annak gazdáját szidja. (Derültség.) Es tapasztalni fogják, miképen gyanúsítja a szolgabírót és törvényszéket azzal, hogy meg van vesztegetve, és a biztosban és bíróban a rabló czinkosát, orgazdáját látja; mert a népnek nincs ugyan annyi philantropikus érzelme, mint Irányi t. barátomnak; de tiszta józan eszével (Nagy derültség.) belátja: hogy a bűnt büntetni kell; tudja, hogy a bűnöst nem kellene olyan könnyű szerével kibocsátani, egy kis gyenge vizsgálat után: mert tudja, hogy az nem javul meg, mert már többször büntet vevőit, s nem fogott rajta: tudja, hogy az ilyen gyenge eljárás inkább meg-