Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-294

3GG 294. orszá&cs ülés február 24. 1871. tani az ország, az csak egy módon lehetne, és ez az : hogy meg kellene szüntetni a honvédséget, esinálni kell belőle második külön hadsereget, meghosszabbítani annak szolgálati idejét. De akkor tessék kiszámítani azt, hogy mik volnának ennek következményei, nemzetgazdászati, pénzügyi és minden egyébb tekintetben ? nem más, mint az országnak tönkresilányitása. Es ne méltóztassék elfeledni, hogy minden államnak nemcsak egy ellensége van, t. i. a kül ellenség, hanem'van belellensége is, és ezek legnagyobbika : a magas adó. Ha erre nem akarunk jutni, a módositványt el nem fogadhatjuk. De van a dolognak, ha ugy tetszik, egy kényes oldala is, és ez az: hogy az országban so kember azt hiheti, hogy mi daczára minden demonstratiónak azért nem akarjuk a honvédtüzérséget, mert a honvédségben nem bízunk. De hiszen épen ez volt egyik czélja annak, a mit én javaslatba hoztam, még mielőtt a t. ház erre bármiként utalt volna: t. i. azon szemfényvesztő mitrailleusök fölállításának, hogy eltekintve azoknak nagy hadi becsétől — kézzel foghatóan demonstráljuk, hogy itt bizalmatlanság nem működik, hogy fölülről, — és ezt kezdettől fogva tudja minden honvéd — a legnagyobb bizalom volt mindig a honvédség irányában. Különösen pedig azért választatott e fegyver, mert annak használatához elégséges két-három heti szolgálat, és mert nem igényel nagy technikai előképzettséget. De ha ez sem elég, akár a t. képviselő uraknak, akár küldőiknek, akár azoknak megnyugtatására, kik mégis a bizalmatlanság jelét akarják látni benne : ime, lesz még egy más mód, magukat ez iránt megnyugtatni. Tessék egypár battériát fölállítani, — csakhogy nem a honvédelmi törvény alapján, de önkéntes alapon, mint ez Angliában is divatozik, — és én garantirozom, hogy semmiféle közjogi kérdés nem fogja ennek útját állani. {Jobb felől élénk helyeslés.) Meg íog-e ez felelni a czélnak, nem tudom. Angliában létezik, bár ott czólszerüsógét még nem mutatta be; annyit azonban bizonyossággal mondhatok: hogy abból közjogi kérdést nem fog csinálni senki, ellenkezőleg: szívesen fogjuk látni, csak legyen, a ki megfizesse. (Élénk helyeslés jobb felől.) Csak egy dolgot ne követeljenek tőlem, és a kormánytól: — hogy ugy levén meggyőződve, — és itt reassummálom az általam mondottakat — mikép ugy financzialis szempontból, mint czélirányosság tekintetéből, rósz az indítvány, mert a honvédség erejét nemhogy szaporítaná, de csökkenti, sőt czélirányosan keresztül nem vihető: — elfogadjuk ezt csak azért, mert népszerű azok előtt, kik nem értik. (Élénk helyeslés jobb felől.) És mert a dolog igy áll: azért a t. házat arra kérem, legyen szíves a törvényjavaslatot ugy, a mint beadtam, minden toldás nélkül, elfogadni. (Uosssas élénk tetszés a jobb oldalon.) Horn Ede: Mindenekelőtt azon kérdést intézem az elnökséghez, hogy nincs-e följegyezve valaki a jobb oldalról; mert a miniszterelnök nem számit és igy jobb oldalról következik szónok. Elnök: Az elnöki jogok gyakorlatába ne méltóztassék avatkozni; fölírva a jobb oldalról senki sincs; tehát baloldali szónok következik. Horn Ede: T. ház! Nem szólaltam volna föl, nem is volt sem kedvem, sem szándékom ez ügyben fölszólalni; mert tudom, hogy nálam sokkal avatottabb és illetékesebb tagtársaim szólottak ós fognak szólani. De hallottam tegnap és ma a nagyon t. miniszterelnök úrtól azon szemrehányást, hogy a baloldal tanulni nem tud; hallottam a t. többség előadóját utalni a házat tanulmányozásra; hallottam ezen oldalról is tanulmányozásról beszélni. Ezen minden oldralról jövő tanulmányozást sürgető fölszólalással szemközt azt tartom, hogy föl var. jogosítva, sőt kötelessége is fölszólalni, és néhány észrevételt tenni annak, kinek épen most volt alkalma a legutóbbi háború színhelyén némi képen tanulmányozni a háború okait és eredményeit. Ezt annál szükségesebbnek is találom, minthogy a t. miniszterelnök ur is Francziaországra ismételve hivatkozott mai beszédében. Nagyon sajnálom, de a tisztelt miniszterelnök ur szavaiból azt vettem ki, hogy a francziaországi háborút a szükségelt figyelemmel nem kisérte, vagy nem tudta fölfogni azt. Én voltam a napokban Francziaországban, Parisban, beszéltem ott a háborúról minden pártbeli emberekkel és többféle okát hallottam fölhozatni a nagyszerű váratlan csapásnak, mely e szegény országot érte. Egyik azt monda, hogy e szerencsétlenségnek a császár volt fő oka, ki háborúba vitte az országot minden készület nélkül. A másik azt mondotta: a fő ok a császár vezérei és miniszterei tolvajságában rejlett, melynek következtében nem volt semmi előkészület. A harmadik azt mondta, hogy a köztársaság vezéreinek erélytelenségében vagy nem elegendő erejében volt egyik oka a csapásoknak. De ha mindenik más-má^ fő okot hozott föl; volt egy ok, melyben valamennyi párt embere megegyezett, s melynek mindegyike nagy fontosságot és befolyást tulajdonit, és ez az: hogy Francziaországban csak a katonát nézték; de azt a mi a katonasághoz tartozik, azaz a tüzérségi és műszaki csapatokat nem művelték azon mérvben, melyben Poroszországban történik, ós melyben történni kell mindenütt. Francziaországban min-