Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-294

29í. országos iiiés február 24. 1871. 367 denki azt mondja: mi nem tanulmányoztuk eléggé; a poroszok tanulmányozták műszaki csapatainkat ; mi csak a katonával foglalkoztunk; a többit figyelem nélkül hagytuk, főkép a hadi készültség tudományos oldalát: ez a porosz győzelemnek a főoka. Ezt Erancziaországban elismeri ma mindenki, és midőn ezt elismeri, tovább is mennek, mondván: ez nem valami történetes, valami véletlen dolog, hogy a porosz nagyon mivelte a tüzérséget és a franczia nem; van ennek mélyebb, fontosabb jelentősége. Midőn a porosz ezt tette és midőn ezt mindenkinek tennie kell, csak az idő átalános áramlatának, vezéreszméjének hódolt a porosz; mig a franczia közönynyel fogadta el az időnek ezen intését. És ebben nagy igazság van. Azt hiszem t. ház, ebben rejlik az előttünk fekvő kérdésnek átalános és igen nagy fontossága. A hadi tudomány, a hadi ügy egyik ágát képezi az átalános iparnak, annyiban a menynyiben az ipar alatt az emberi tevékenységnek valamely nyilatkozványa értetik. És ha körülnézünk és azt kérdjük: mi ezen újkora iparnak fő jellemvonása ? azt fogjuk találni: abban áll, hogy napról napra apad befolyása azon munkaerőnek, mely az emberi karokban rejlik, úgyszólván állati ereje; és növekszik befolyása és fontossága azon elemnek, mely az emberi észben rejlik és mely által az ember fölhasználja a természet által adott lelketlen, élettelen erőket. Elég lesz ennek illustratiójára egy példára hivatkoznom. Szíveskedjenek összehasonlitani a régi takáesműhelyt, hol egyetlen szövőszék dolgozik és hol az emberi erő egész megfeszítésével alig néhány rőföt lehetett naponkint létrehozni, a mai gyárral, hol egy 13—Heves gyerkőcz elégséges két autometeur vezetésére, a melyeknek mindegyike 5 — 600 orsóval bir, tehát egy fiatal ember mint vezető, fölügyelő, annyit hoz létre, mennyit ezelőtt, 20 munkás. És ez semmikép sem kevesbitése az embernek, sőt ellenzőleg: mert az embernek föladata, s a haladás épen abban rejlik, hogy ész által a természet lelketlen erőinek urává tegye magát. A mi a többi iparra nézve áll, az a hadi iparra nézve is áll. Eégi időben a csata sorsa egészen a katonák nyers erejétől függött. Ez már kevesbedett, midőn a puskapor jött hozzá; a puska segítségével a gyengébb de ügyesebb katona többet tehetett, mint a legerősebb, de ügyetlen. És ma a jó ágyuk,chassepotsok, mitrailleusök által napról napra nagyobbodik a tudomány, a tudományos, mes térséges eszközök szerepe és kisebbedik az ember állati, nyers erejének szerepe : egy szóval a hadseregben szintúgy, mint a gyárakban és más hol az ember sokkal inkább fölhasználja a nyers elemeket, fölhasználja esze által a természetet, a lelketlen erőket, és ezeket vezeti az ember inkább, mintsem maga dolgozzék ; ő mindinkább hátra vonul, más segédeszközökhöz nyúl, mig az előtt ő volt a főtényező. Ha ez igaz: akkor hadsereget csupán katonákból összeállítani tüzérség, műszaki csapatok nélkül, oly czélszerütlen eljárás volna, mintha pénzes ember, vagy egy társaság valami nagy gyárat állítana föl, a hol csak munkásokkal dolgoznék, és a hol semmi gépet vagy gőzerőt nem alkalmazna. Előre is azt lehetne mondani, hogy ily társulat, ily vállalat tönkre fog jutni, hogy soha versenyképes nem lesz. Szintúgy vagyunk oly haderővel, ahol nincsen tüzérség, nincsenek műszaki csapatok. Ilyen hadsereg versenyképes nem lehet; mert egy fél századdal van hátra a művelődés mostani állásától. Azt hiszem tehát, t. ház, ez elég ok volna arra, hogy mi azt mondjuk ki, hogy a honvéd sereget műszaki csapatok nélkül el nem fogadhatjuk. Csak röviden akarok még felelni a miniszterelnök ur néhány észrevételére. Mindenekelőtt tagadja, hogy midőn a kormány ellenzi a honvéd tüzérséget : politikai kényszernek engedne. Örömest veszem azt tudomásul. Tehát a politika egészen el van mellőzve, s a kormánynak nincs semmi oka azt mondani : mi nem tehetjük; mert hangsúlyozta kétszer, háromszor a miniszterelnök ur, hogy teheti, de nem akarja tenni. Miért? Erre két okot hoz föl: első a pénzügyi, másik a ezélszerüségi tekintet, Azt mondja a miniszterelnök ur: hiszen 15 millióba kerülne, s az ország már annyira van terhelve! miképen kívánjuk hát még e summával is terhelni? Megvallom, hogy miután csak tegnap jelent meg a Közlönyben a közös hadügyi budget, melyben azt láttam, hogy a közös had- s tengerészetre majdnem 40 milliót szentelünk: ezzel szemközt kissé furcsának s legalább egészen véletlennek találom a miniszterelnök uinak mai gyöngédségét, és sajnálom, hogy tegnap, tegnapelőtt nem ugy gondolt erre. De tovább megyek. Elismerem azt: hogy az ország olyan állapotban van, hogy uj terheket nem kell reá róni; ámbár bár azt mondhatnám, hogy mikor olyan fontos czélokról van szó, mint a honvédelem : nem kell a pénzre nagyon tekinteni. De mondom, hogy épen pénzügyi szempontból kívánom a tüzérség és műszaki csapatok fölállítását. Térjünk vissza azon példára, melyet fölhoztam. Tegyük föl, hogy egy társulatnak igazgató-