Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-294

294. országos ülés február 24. 1871. 365 nók; ha különösen nem mindenekelőtt arra törekednénk, hogy a fönálló fegyvernemeknél mutatkozó-szükségeket pótoljuk: akkor nemcsak hogy emelni nem fogjuk a honvédsereg harczképességét, hanem határozottan és biztosan csökkenteni fogjuk. A dolog, t. ház, igen természetes. Nekünk van törvényünk, mely szerint minden hadköteles egyén, ki nem soroztatik a közös hadseregbe : a honvédségben tartozik védelmi kötelezettségének elegettenni. Ha e törvény pontosan végrehajtatik: rövid idő alatt nekünk 300,000 honvédünk lesz. Ez teljes meggyőződésem. De a törvény nem gondoskodik és nem gondoskodhatik arról is, hogy az egyesek annyi időt töltsenek a zászló alatt, mely elég mindannak megtanulására, a mi annak szükséges, ki tiszti állást akar a honvédségnél elfoglalni. Ennek következménye az, hogy az idei állítás végével, midőn körülbelül 140 ezerre tehetjük a honvédek számát, annak kitanitására a szabadságolt állományhoz még hiányzik 1600 tiszt és 3000 altiszt. Már most. t. ház, miután ágyúval erre csakugyan nem lehet az embereket kényszeríteni, arra, hogy e számot megkapjuk : csak az a reményünk lehet, hogy a korlátolt számú értelmiség köréből, hazafiságból vállalkozni fognak olyanok, kik megtanulják azt, a mi szükséges a tiszti minőséghez, és a kik igy ki fogják pótolni a kereteket. Ha most, t. ház, mi ezeket, a helyett, hogy a keretekben használnók föl : a fölállítandó külön tüzérségbe osztjuk, mely tüzérségnek specialitása épen az, hogy legnagyobb értelmiségre van szüksége: akkor hova jutunk? Oda, hogy annyi értelmes tisztnek való egyént fogunk elvenni egy csekély számú tüzérség ellátására, a hány elégséges volna 1000, sőt száz ezer ember vezénylésére és a meglevő hiányok pótlására. Nem növelni fognók tehát, hanem határozottan csökkenteni e tekintetben az ország véderejét. De még világosabb lesz ez, t. ház, ha szemügyre veszszük a honvédség mostani állapotát. Mint mondottam, ma körülbelül 140,000-re lehet számítani a honvédség létszámát. Van 82 zászlóalj, és 32 lovas század, mely szám most még nyolczczal szaporittatni szándékoltatik. Ha ezen számot beosztjuk, hozzávéve azt, mi a lovasság számára szükséges: körülbelül hozzávetőleg egy zászlóaljra esnék most már, de mindenesetre rövid idő alatt, 1600, majdnem 2000 ember. Ez, t. ház, olyan szám, melyet egy embernek czélirányosan vezényelni absolute lehetetlen. Jelenleg egy zászlóaljra mint állandó keret, átlag 70 ember, vagyis egy kompánia esik, mi ismét végtelen aránytalanság. A lovasságnak teljes száma hadjárat esetében 150 lovas és ugyanannyi ló, béke idején jelen van 28, a többi nálunk kiadatik. Már most, t. ház, én szívesen megengedem azt, hogy igen sokat pótolhat a vitézség — s erre számitok is; — hiszem, hogy sokat tesz a lelkesedés: erre is számitok ; ámbár nem mehetek annyira, mint egy alkalommal Jókay Mór, tisztelt barátom, ki azt mondotta, hogy elég párszáz ezer kokárdát kiosztani és meg van a hadsereg. Megvallom, ebben egy kis kétségem van: mert én a kokárdáktól sokat várok ugyau; de nem várhatom azt, hogy például a huszárnak megadja a lovat, a mely hiányzik; sem azt, hogy egyszerre megteremtse azon keretet, mely nincs, s azért csak igen óvakodva szeretnék bizni azon csodákban, melyeket azon kokárdák annak idején tehetnek. Franeziaország példája szomorú intés erre nézve. Azt sem vonom kétségbe, és meggyőződhetik arról saját tapasztalásából is mindenki, ki a honvédséget az őszi gyakorlatoknál figyelemmel kisérte, hogy bála a tisztek fáradhatlan szorgalmának : a mostani viszonyok közt is várhatjuk azt, hogy ha az ország, megtámadtatnék, a honvédség fényesen meg fogna felelni a várakozásnak. De kétségtelen egyszersmind az is, hogy sokkal jobban fognának megfelelni akkor: ha a zászlóaljak száma szaporittatván. több állandó keret állíttatnék föl ; ha több ló volna helyben, mint most van, és ez által háború esetében a lovasságot, és gyalogságot, vagyis azon fegyvernemeket lehetue szaporítani, melyeket a honvédségről szóló törvény megállapít. Azt kérdhetik erre a t. képviselő urak: miért nem tette tehát ezt a minisztérium ? Ennek igen egyszerű oka volt. A kormány tett oly előterjesztést, mely körülbelül 3,800,000 frtnyi póthitelt igényel. Nem tett többet; mert nem gondolta, hogy az ország pénzereje többet elbír; de ha a végleges egyenleg után, melyet a budget alkalmakor lesz szerencsénk látni, a t. ház azt mondaná, hogy körülményeink nagyobb áldozatokat engednek : akkor mindenesetre mi leszünk az elsők, kik azt ódesörömest elfogadjuk. A harmadik ok, t. ház, — és talán ezen kellett volna kezdenem (Halljuk!) — a miért én a külön tüzérség fölállitását, mint tökéletesen czéliránytalant, sikerre nem vezetőt el nem fogadhatom, az : hogy a fönálló honvédségi törvény, vagyis azon rövid szolgálati idő mellett, melyet az kiszab: annak létesítése absolute lehetetlen. Más szóval: battériákat fölállítani lehet, mert éhez nem kell egyéb, mint pénz : de olyanokat, melyek megfeleljenek a várakozásnak, és oly tüzérséget, melyhez már más kell mint pénz: nem. Éhez hosszú szolgálati idő kell, mit pedig a honvédelmi törvény a dolog természeténél fogva kizár. Ha föl akarná álli-