Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-294

294. országos ülés február 24. 1871. 365 nók; ha különösen nem mindenekelőtt arra tö­rekednénk, hogy a fönálló fegyvernemeknél mu­tatkozó-szükségeket pótoljuk: akkor nemcsak hogy emelni nem fogjuk a honvédsereg harcz­képességét, hanem határozottan és biztosan csök­kenteni fogjuk. A dolog, t. ház, igen természetes. Nekünk van törvényünk, mely szerint minden hadköteles egyén, ki nem soroztatik a közös hadseregbe : a honvédségben tartozik védelmi kötelezettségé­nek elegettenni. Ha e törvény pontosan vég­rehajtatik: rövid idő alatt nekünk 300,000 hon­védünk lesz. Ez teljes meggyőződésem. De a törvény nem gondoskodik és nem gondoskodha­tik arról is, hogy az egyesek annyi időt töltse­nek a zászló alatt, mely elég mindannak meg­tanulására, a mi annak szükséges, ki tiszti ál­lást akar a honvédségnél elfoglalni. Ennek kö­vetkezménye az, hogy az idei állítás végével, midőn körülbelül 140 ezerre tehetjük a hon­védek számát, annak kitanitására a szabadsá­golt állományhoz még hiányzik 1600 tiszt és 3000 altiszt. Már most. t. ház, miután ágyú­val erre csakugyan nem lehet az embereket kényszeríteni, arra, hogy e számot megkapjuk : csak az a reményünk lehet, hogy a korlátolt számú értelmiség köréből, hazafiságból vállal­kozni fognak olyanok, kik megtanulják azt, a mi szükséges a tiszti minőséghez, és a kik igy ki fog­ják pótolni a kereteket. Ha most, t. ház, mi ezeket, a helyett, hogy a keretekben használnók föl : a fölállítandó kü­lön tüzérségbe osztjuk, mely tüzérségnek speci­alitása épen az, hogy legnagyobb értelmiségre van szüksége: akkor hova jutunk? Oda, hogy annyi értelmes tisztnek való egyént fogunk el­venni egy csekély számú tüzérség ellátására, a hány elégséges volna 1000, sőt száz ezer ember vezénylésére és a meglevő hiányok pótlására. Nem növelni fognók tehát, hanem határozottan csök­kenteni e tekintetben az ország véderejét. De még világosabb lesz ez, t. ház, ha szem­ügyre veszszük a honvédség mostani állapotát. Mint mondottam, ma körülbelül 140,000-re le­het számítani a honvédség létszámát. Van 82 zászlóalj, és 32 lovas század, mely szám most még nyolczczal szaporittatni szándékoltatik. Ha ezen számot beosztjuk, hozzávéve azt, mi a lovasság számára szükséges: körülbelül hoz­závetőleg egy zászlóaljra esnék most már, de mindenesetre rövid idő alatt, 1600, majdnem 2000 ember. Ez, t. ház, olyan szám, melyet egy embernek czélirányosan vezényelni absolute lehetetlen. Jelenleg egy zászlóaljra mint állandó keret, átlag 70 ember, vagyis egy kompánia esik, mi ismét végtelen aránytalanság. A lovas­ságnak teljes száma hadjárat esetében 150 lovas és ugyanannyi ló, béke idején jelen van 28, a többi nálunk kiadatik. Már most, t. ház, én szívesen megengedem azt, hogy igen sokat pó­tolhat a vitézség — s erre számitok is; — hi­szem, hogy sokat tesz a lelkesedés: erre is szá­mitok ; ámbár nem mehetek annyira, mint egy alkalommal Jókay Mór, tisztelt barátom, ki azt mondotta, hogy elég párszáz ezer kokárdát kiosztani és meg van a hadsereg. Megvallom, eb­ben egy kis kétségem van: mert én a kokár­dáktól sokat várok ugyau; de nem várhatom azt, hogy például a huszárnak megadja a lo­vat, a mely hiányzik; sem azt, hogy egyszerre megteremtse azon keretet, mely nincs, s azért csak igen óvakodva szeretnék bizni azon cso­dákban, melyeket azon kokárdák annak idején tehetnek. Franeziaország példája szomorú in­tés erre nézve. Azt sem vonom kétségbe, és meg­győződhetik arról saját tapasztalásából is min­denki, ki a honvédséget az őszi gyakorlatoknál figyelemmel kisérte, hogy bála a tisztek fárad­hatlan szorgalmának : a mostani viszonyok közt is várhatjuk azt, hogy ha az ország, megtámad­tatnék, a honvédség fényesen meg fogna felelni a várakozásnak. De kétségtelen egyszersmind az is, hogy sokkal jobban fognának megfelelni akkor: ha a zászlóaljak száma szaporittatván. több állandó keret állíttatnék föl ; ha több ló volna helyben, mint most van, és ez által há­ború esetében a lovasságot, és gyalogságot, vagy­is azon fegyvernemeket lehetue szaporítani, me­lyeket a honvédségről szóló törvény megállapít. Azt kérdhetik erre a t. képviselő urak: miért nem tette tehát ezt a minisztérium ? Ennek igen egyszerű oka volt. A kormány tett oly előter­jesztést, mely körülbelül 3,800,000 frtnyi pót­hitelt igényel. Nem tett többet; mert nem gondolta, hogy az ország pénzereje többet elbír; de ha a végleges egyenleg után, melyet a budget alkalmakor lesz szerencsénk látni, a t. ház azt mondaná, hogy körülményeink nagyobb áldoza­tokat engednek : akkor mindenesetre mi leszünk az elsők, kik azt ódesörömest elfogadjuk. A harmadik ok, t. ház, — és talán ezen kellett volna kezdenem (Halljuk!) — a miért én a külön tüzérség fölállitását, mint tökéletesen czéliránytalant, sikerre nem vezetőt el nem fo­gadhatom, az : hogy a fönálló honvédségi tör­vény, vagyis azon rövid szolgálati idő mellett, melyet az kiszab: annak létesítése absolute lehe­tetlen. Más szóval: battériákat fölállítani le­het, mert éhez nem kell egyéb, mint pénz : de olyanokat, melyek megfeleljenek a vára­kozásnak, és oly tüzérséget, melyhez már más kell mint pénz: nem. Éhez hosszú szolgálati idő kell, mit pedig a honvédelmi törvény a dolog természeténél fogva kizár. Ha föl akarná álli-

Next

/
Oldalképek
Tartalom