Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-294

362 294. országos Ülés iebrsár 24. 1871. feketesárga zsinóros honvéd strázsa-mester a kerepesi vámháztól a Bokusig, onnan meg visszafelé elkövet, legalább is iszonyatos kegyetlenség azon név iránt, melylyel történelmünk legszebb és legdicsőbb lapjai állanak oly szoros összeköttetésben, mint a milyenben áll a fény az árnynyal." Tovább megyek, és néhány passust említek még: (olvas) (Megjegyzem, hogy itt a honvédtoborzásról van szó.) „Ha a kormánylapok lelkesítő fölszóllalásainak csak ennyi lett a sikerek, ez bizony nem sok, s ha a toborzásnak lesz mégis eredménye, örvendetes lesz anyiban, hogy egy kissé megtisztítja városunkat. Délig négyet tudtak fogni a kilátásba helyezett aranyak. E négy oszlopát láttuk a dicső 69-iki honvédseregnek s mondhatjuk, annyi sem néz ki mélabús éhes arczaikból, hagy futni tudjanak." Ha méltóztatnak parancsolni egy egész rovatát olvashatom föl ezen czikkeknek a ^Hazánkéból, a ,,Hon'

;-ból, és az ,,Ellenőr''-bői is. Megengedem én, hogy ezért a pártot okolni nem lehet, mert hiszen e lapok működhetnek önállólag ; de miután azokban pártvezérek vannak megnevezve mindenütt, kérdhetném .• ki tagadta meg közülők ez irány helyességét? Nem akarok senkit sem gyanúsítani, nem mondom, hogy ez rósz szándék : csak rósz taktika, épen oly rósz, mint milyen rósz taktika volt tegnap a mitrailleuseökről előre azt mondani, hogy szemfényvesztés, porszóró gép. Ez épen ugy meg fogja magát bőszülni, mint megboszulta magát amaz: mert el fog jönni az idő, mikor a mitrailleuseök helyeseknek, czólirányosaknak fognak mutatkozni, és akkor a t. képviselő urak kénytelenek lesznek megfeledkezni arról, mit tegnap mondani méltóztattak. (Zajos helyeslés jobb felől. Nyugtalanság bal felől.) Szólott a t. képviselő ur a népszerűségről, azt mondván: nem attól tart, hogy a kormány igen népszerű talál lenni; hanem attól, hogy annyira népszerűtlenné válik, mikép ezáltal nem csak magát, hanem a magyar kormány eszméjét is lehetetlenné teendi. Ez fölfogás dolga. Még eddig, hála Istennek, nem ugy van. Ha körültekintünk az országban, ha körültekintünk a házban, látjuk, hogy egészséges, erős alapon állunk. Azt tehát, hogy e megjegyzés már most találó volna: elmondani nem lehet. Hogyan fog az utókor Ítélni felettünk: arra nézve én igen nyugodt vagyok. Meg vagyok győződve, hogy azt fogja mondani: megtettük kötelességünket. És méltóztasse'k el hinni, senki sem fog inkább örülni azon, mint én, ha az Ítélet nem az lesz, mit én mondok: hanem inkább hasonlít majd ahoz, mit a t. képviselő ur mond. Senkinek sem szolgálhatna nagyobb megnyugtatására, mint nekem, ha az utókor azt foghatja mondani e kormányról: hogy gyenge, kezdetleges volt ugyan, össze sem hasonlítható azzal, a mely utána következett; hanem annak idejében becsületesen megtette kötelességet. Adja isten, hogy igy legyen. Hanem akkor jól el kell választani az utakat, melyeken járunk, nehogy az történjék, hogy ez legyen Magyarország fénykora, melyre talán majd csak egy söte't s szomorú korszak nézhet vissza. (Élénk helyeslés jobb felől. Nyugtalanság bal felől.) Azt mondta a t. képviselő ur, „nem őszinte dolog, ha valaki azt mondja, hogy nem szereti a népszerűséget." Mindig szeretek őszinte lenni, s tökéletesen elfogadom ezen nézetet. A népszerűséget mindenki szereti, de kötelessége is szeretni; mert ez, mint a t. képviselő ur igen helyesen mondta : meghajlás a közvélemény előtt. Ilyen értelemben igenis fölemelt fővel mondom, szeretem én is a népszerűséget, szereti a kormány, szereti a többség is. Hanem a népszerűség szeretetének épen ugy két neme van, mint a pénz-szeretetnek. Abban, hogy valaki a pénzt szereti, semmi hiba nincs. Az közege sok jónak, mit általa eszközölni lehet; valamint más részről lehet vele sok roszat is eszközölni. Hanem különböző a pénzszeretet czélja is. Némelyik a pénzt magáért a pénzért szereti, gyűjti, s hogy ugy szoljak: ráül és nem tud tőle megválni. Más szereti a pénzt, mint eszközt, a végett, a mit általa eszközölhet. Ily helyzetben vagyok én a népszerűséggel. Én igen szeretem a népszerűséget, ugy, mint a pénzt: azért, hogy kiadhassam, mikor szükséges, hasznos czélokra ; s ha van különbség köztünk, az talán abban a kis árnyalatban lesz, hogy szeretjük mi a népszerűséget mindketten, de a t. képviselő urak nem szeretik kiadni, még akkor sem, mikor igen hasznos volna; mi pedig olyankor kiadjuk. (Zajos tetssés jobb felől.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mi nem vagyunk őszinték, s ezt nem tette volna föl rólam, mert nem mondtuk meg 1868-ban, hogy nem akarunk külön magyar hadsereget. Én hivatkozom — és az ily dolgokat jó tisztába hozni — a t. képviselő úrra, vagy bárkire másra: mikor mondtam én azt, hogy én igenis akarok egy külön hadsereget? (Egy hang bal felől: A törvényben!) Én minden alkalommal határozottan ennek ellenkezőjét mondtam; mert a külön hadsereget az országra nézve a legnagyobb veszélynek tartom. Ezt mondtam akkor, mikor a törvény megalkottatott, mely nem alakított két külön hadsereget, hanem igenis egy közös hadsereget, és egy külön honvédséget. Elég őszinték voltunk tehát akkor, de eléggé