Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-294
294. országos Ülés február 24. 1871, 363 szemünkre is hányták ezen őszinteséget, és nézetünket akkor is, midőn ezen törvény hozatott, eléggé megtámadták. És ez elég bizonyság arra nézve, hogy ma se vádolhassanak arról, hogy nem voltunk őszinték, olyasvalamit Ígérvén, a mit megtartani nem akartunk. De ha a t. képviselő ur engem vagy minket azzal vádol, hogy nem voltunk őszinték, én meg igazságos akarok lenni ő iránta. En nem vádolhatom őt azzal, hogy ő nem volt igen őszinte. Teljesen őszinte volt akkor, midőn azt mondta, — és ezt sajnálom és igen sok oknál fogva jobban szerettem volna, ha nem mondotta volna — hogy neki külön hadsereg kell; de ezzel meg nem elégedve, hozzátette azt is, hogy nem kell a közös hadsereg, és hogy nem akarja, hogy a honvédség a közös hadseregből kapja a tüzérséget: mert ő abban nem bizik. Ez kétségtelenül igen őszinte nyilatkozat; de ha elismerem őszintességét, kénytelen vagyok tegnapi nyilatkozatomat, melyet nekem rósz néven méltóztatott venni: ismételni, hogy t. i. nem méltóztatik tanulni az eseményekből. (Ügy van! jobb felőty Figyelmeztetem Európa legujabbi eseményeire. Ott van előttünk Franeziaország példája. (FólMáltások ial felől: Épen az!) Annak nem külön honvédsége, hanem századokon át fönállott nemzeti hadserege volt, ellátva mindazzal, ami szükséges, hogy a nemzetet, hogy a hazát megvédhesse. A szomorú eredményt — Franeziaországra nézve — ismerjük mindnyájan. És mi idézte azt elő 'í Egyszerűen két dolog, először az: hogy az ellenség számát meg nem számlálta, másodszor az : hogy azon eszméből indult ki, mely — ugy látom — itt is épen a t. képviselő urak szeme előtt lebeg : hogy elég az, hogy a hadsereg franczia is legyen, arra nézve, hogy legyőzhetetlen. (Fölkiáltások bal felől: Éqen ellenkezőleg!) De tovább megyek. rJem gondoskodott szövetségről, hanem bízott ezen hiúságának hízelgő beteges eszméiben, s ez lett oka vesztének. (Élénk helyeslés jobb felől. Bal felől: Napóleon as oka! Csernatony: Bíztak Ausztriában!) Szövetség nélkül kezdte meg Franeziaország a háborút. De ki szövetséges, akit nálunk az ily nyilatkozatokkal, az ily iránylatokkal visszautasítanak 1 ? Nem valami idegen, hanem az a közös hadsereg, mely nélkül a honvédség ez országot egy hétig nem volna képes megvédeni azon seregek ellenében, melyek az országot környezik (Nyugtalanság bal felől); oly szövetséges viszszautasitásáról van szó, ki nem egyéb, mint saját vérünk, saját testünk, (Élénk helyeslés jobb felől.) melynek 40 százalékját mi adjuk, mert törvény szerint mi állapítottuk meg így. Meg állapítottuk pedig azért, mert előttünk axióma volt : miszerint európai helyzetünknél fogva azt, hogy e monarchia és vele együtt Magyarország minden külellenség ellen magát megvédhesse, csak a két faetornak teljes, őszinte, határozott közreműködésével lehet elérni, nem pedig bármelyikkel a kettő közül egyedül. Es magát a közös hadsereget nem tartom erre elégségesnek ; azért igen is óhajtom, hogy a honvédség fejlesztessék ki, amennyire csak lehetséges; de fejlesztessék okszerüleg, czélirányosan. (Helyeslés jobb felől.) Ezeket előre bocsátva, engedelmükkel áttérek a tárgyra, és itt igyekezni fogok teljesen objeetiv lenni. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés ez: a honvédelmi minisztérium, átlátva annak szükségét, hogy a lovasság lehetőleg szaporittassék, a lovasszázadoknak nyolczczal leendő szaporítását és egyéb oly intézkedések megtételét hozta javaslatba, melyek a meglevő fegyvernemeknek tökólyesbitésére és a meglevő szükségek pótlására kívánatosak. Midőn ezt tévé, kénytelen volt oly korlátokat elfogadni, milyeneket az országnak pénzereje, a kellő sorrend, a czélirányosság, kivihetőség szabnak eléje. Ezzel szemben a központi bizottságnak három tagja egy rövid kis szakaszt toldott be, melyben a honvédségnek tüzérséggel való ellátását kívánja: talán tekintet nélkül mindazon, általam elmondott okokra; de mindenesetre anélkül, hogy mindezen kérdéseket előbb alaposan megfontolták volna. Első tekintetre tehát a kérdés ugy áll, hogy sokkal kellemesebb az ellenzék állása: mert indítványba hoz egy oly toldalékot, mely, ha elfogadtatik, látszólagosan növeli és biztosítja a honvédség harczképességét; ha pedig el nem fogadtatik, a kormányt és a többséget azon helyzetbe juttatja : mintha vagy azért, mert közjogi tekintetek kötik kezeit, azt nem tehetné ; vagy pedig : mintha nem jutott volna eszébe, hogy a honvédséghez tüzérséget is lehetne csatolni. Ámde a dolog, ha kissé közelebbről tekintjük, egyátalában nincsen ugy. Már tegnap volt szerencsém mondani, hogy itt nem közjogi nehézségről van szó. Valahányszor a külön magyar hadsereg eszméje szóba jött, én mindannyiszor egyenesen kimondottam, hogy határozottan kell azt elleneznem. Elleneznem két okból: először: mert következményeiben a legveszélyesebbnek tartanám az országra nézve; másodszor: mert ellenkezik közjogi állapotainkkal, melyek egy közös hadsereget és külön honvédséget, nem pedig külön hadsereget rendelnek. Tehát határozottan, nyíltan, bátran kimondottam akkor, hogy egyik fő ok a közjogi alapra való tekintet. 46*
