Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-294
352 294. országos üiés február 24. 1871. szegnek máshová, talán a közös hadsereg illető hiányainak kipótlására való fordítása által? S erre nem habozom az utóbbi tétel igenlésével felelni. . Hogy az újkori haditudomány elvei szerint mindenekelőtt kettő után kell a hadszervezetben törekedni , nagy száma után az átalános fegyvernemeket illetőleg, s a lehető legmagasabb fokú kiképzés után a különlegesekben : ezt ugy hiszem, az ellenzék sem fogja kétségbevonni; valamint azt sem, hogy a rövid szolgálati időn alapuló keret-rendszer az első czél lehető elérése végett lőn átalában elfogadva. A gyalogsági szolgálatot rövid idő alatt megtanulhatni; hiszen csupán egy eszközzel kell bánni tudni, bár ez is több nehézséggel jár, mint átalán hiszik. A lovasság is még rövid idő alatt képezhető ki, kivált oly nép között, melynek rendes életmódja folytán erre hajlama van. De a tüzérségnél, a műszaki csapatoknál főleg a képzettség a döntő, hiszen csakis ez pótolhatja mindig a dolog természeténél fogva aránylag csekély számot. A külső szolgálat egyébiránt ezeknél is könnyen elsajátítható; mutatja azon egyesek példája, a kik mind a közös hadseregnél, mind a honvédségnél, s itt szintén kétszeres számmal a sorgyalogság s lovasság létszámából utász-oktatást nyernek. De ezeknek föladata nem is ugyanaz, mint az utászcsapatbeli legénységé; amazok elvégezhetik a mindennap előforduló munkákat, árkok kiegyenlítését, az ellenség közlekedési eszközeinek fölületes megszakítását, egyszerű sánczolást; a rendes utászoknak maradnak azonban mindig föntartva az állandó eredményű nehezebb föladatok, melyek a hadviselés egész menetére befolyással vannak, mint a folyók áthidalása, vasutak építése, várak rendes ostroma. Az erre, valamint a tüzérségre, a szerek elkészítésére, a lövegek kellő használatára, az eszközökkel való bánásra szükséges kiképzés pedig nem sajátítható el mai nap, midőn az igények különfélesége, valamint a megkívántató pontosság mérve húsz év óta oly óriásilag növekedett rövid hetek alatt, s hogy e fegyvernemekre a keret-rendszer, mely a honvédelmi intézmény lényegét képezi : ki nem terjesztethetik, ennélfogva szembeötlő. Ez még inkább kiviláglik, s az ellenzéki indítvány keresztülvitelének akadályai, viszonyaink közt, még foltünőbbek: ha tekintetbe veszszük, hogy rendes közös hadseregünknek mostani, a honvédelmi törvényekben alapuló szervezete mellett, a különbség a tisztek béke s hadi létszáma közt 5761-et tesz, a kik közül a műszaki csapatokba s tüzérségbe tartozók tehát szükségkép szakférfiak száma meghaladja a 700-at. Ezen ötezer tiszti szükséglettel szemközt a tényleg rendelkezésre álló tartalékos tisztek száma alig üti meg az ezret, a tüzérségi s műszaki tartalékos tiszteké alig a százat; s ha ily nagy a hiány a seregnél: mennyivel nagyobb a honvédségnél, hol a béke s hadilétszám közt a különbség még tetemesebb! S itt még csak a tisztekről szóltam, de az altiszteknél, és a legénységnél az arányok még sokkal inkább elütnek egymástól. Azt kérdezik az ellenzék részéről: hová jutnak a közös hadseregből tíz év után átlépők, s ezekből kívánja a bal oldal a honvéd-tüzérség keretét alakíttatni. De mielőtt kivan, számítson. Föltéve, hogy a tüzérségnél s műszaki csapatoknál a magyar! születésűek aránya ugj^anaz, mint a hadseregben átalában, azaz 6Í 2 /] e, a mi még nem áll, s a tartalékosoknál évekig nem fog állni; föltéve azt, hogy ezek a műszaki csapatoknál minden minőségben alkalmaztatnak: mennyi jön át évenkint 1 Ezeknek egy hatoda, s egy tiszt sem; két év alatt, a meddig a honvédelmi szolgálat tart: alig több egy tüzérezredre való legénységnél, alig több annál, a mi az ütközet okozta hiányok pótlására, az elfoglalt ágyuk szolgálásárakell. S ez is csak évek múlva; pedig a honvédség létszámához képest legalább harmadfél ezred, 30 üteg, 240 ágyú kellene; s mi évekig nem válhatunk, mert nem támadásra készülünk, melyet kedvünk szerinti pillanatban intézhetnénk : hanem védelemre, a melynek szüksége bármikor beállhat. Rövidebb utat kell tehát választanunk, hatékonyabbat. S ez az, hogy szereltessék föl a közös hadsereg tüzérséggel s műszaki csapatokkal ugy, hogy háború esetén elég jusson a honvédségnek is, mely úgyis mellette, azzal együtt van hivatva küzdeni. Megjegyezte a túlsó oldalon egy szónok, hogy ez meg nem történhetik, mivel erre a közös hadsereg nem rendelkezik kellő számú csapatokkal. Ha nem rendelkezik: el kell azokkal látni, s ha a bizottságok, melyeknek föladata, a közös költségvetést megállapítani : ezen szükségről meggyőződnek, ha tudják, hogy kielégítése az ország óhajának s érdekének kérdése: kétségtelenül megszavazandják a megkívántató összeget. Ebben tehát nehézség nem rejlik. De nehézségeket látnak még a baloldal tisztelt szónokai: egyik abban, hogy a csata hevében nem marad idő ágyút kérni, másik abban, hogy a honvédség mint kanonenfutter fog fölhasználtatni. Az első aggodalomra csak azt válaszolhatom, hogy különös fogalma lehet a tisztelt képviselő urnák azordre de bataille-ról, (Élénk ellenmondás és zaj bal felől) egy hadjárat előkészületeiről,-fegyelemről, a hadvezéri felelősségről, ha ily esetet lehetőnek tart, anélkül, hogy a vezéreket előlegesen árulóknak bélyegezze. A másodikat illetőleg, meg
