Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-294
294. országos ülés február 24. 1871. 353 kell vallanom, hogy ugy tűnik föl, mintha a képviselő ur azt képzelné, hogy még mindig a középkorban vagyunk, a sérthetlen vértezett lovasság, s csupán az árkokat tetemeivel kitöltésére szolgáló fegyvertelen gyaloghad idejében. De mai nap egészen más a Kanonenfutter.— Kanonenfutter épen a válogatott csapatok, a napoleonicus s a scót gárda Waterloonál, (Mozgás, zaj bal felől.) az angol lovasság Balaklavanál, a 9-ik vadász-zászlóalj Santa Luciánál, a 27-ik gyalogzászlóalj a piski bidnál, (Makray László szót kér.) s mindenekfölött a tüzérség, melyet a tisztelt képviselő ur a hadnak akar adni, hogy Kanonenfutter ne legyen. Mert kire czélozzanak az ellenséges ütegek, ha nem főkép ágyukra s fedezetükre? S mely tábornok küldené előre gyengébb csapatait, hogy szétverve, a jobbakat megingassák ? Igaz, a t. képviselő ur idézett példát; de rajta kivül még senkitől sem hallottam, hogy ama generális bárki által a hadvezérek példányképeül tekintetett volna. De nem, t. ház, nem itt rejlik a komoly nehézség, a baj kútforrása. A baj főleg abban rejlik, hogy azok, a kik panaszolják, hogy a honvédség iránt bizalmatlanság uralg, itt s Bécsben, a nélkül, hogy ezt indokolni birnák mással, mint a lajthántiíli honos intézmények lassú meggyőkerezésével, a mi a kevésbbé haiezias szellemű s történeti lelkesítő hagyomány nélkül növekedett népnél nagyon is magyarázható, hogy azok : mondom, kik a kormány intentióit ganusitják, a mitrailleuseöket porszóróknak gúnyolják, eléjök állni, ugy hiszem, mégsem merészelnének ; kik a honvédség jövőjében nem bíznak, mert mi bizunk benne, egyszersmind folyton, szítják a bizalmatlanságot véderőnk főtényezője, a közős hadsereg ellen, azon hadsereg ellen, melynek hét tizenhatoda hazánkfia, külön csapatában, melyek az egységet jelző vezényszón kivül époly nemzetiek, mint a honvédség maga, melybe be kell lépni, s melyben tiz évig kell maradni minden ifjúnak, a ki törvénybeli s haza iránti kötelességének eleget kivan tenni, mely vér a mi vérünkből, és hus a mi húsunkból. Szítják ellene a bizalmatlanságot, hiszen azt mondják: „népszerűtlen." Népszerűtlen? Az minden véradó ; nehéz áldozat, kivévén a lelkesedés múlékony perczeiben. De valamint az ország annyi egyéb intézménynyel kibékült, a mely népszerűtlen volt, midőn meggyőződött, hogy javára válik : ki fog békülni ezzel is ; még népszerűvé teszszük, csak önök ne akadályozzák mindenképen, s ne iparkodjanak a magyar elemet attól rendszeresen elvonni. Hivatkozás történt valamelyikelőttem szóló részéről 1848-ra. Ha bárminő ezen év, eseményeiből bizonyára egy tanúságot vonhatunk, és JtÉrv H. SAPLÓ 18'-f ím. ez az: hogy a közös hadsereg sorsa a nemzetétől bizonyára nem idegen. Midőn szétszakadtak a kötelékek, melyeket e haza századokig támaszainak tekintett volt, s melyekkel alkotmánya össze volt fűzve: szétfoszlottak nagyrészt a közös hadsereget összetartok is. De meríthet ebből a tisztelt ház túlsó oldala még egy szemelőtt tartandót : azt, hogy e szétfoszlásra a végveszély pereze következett. (Ellenmondás bal felől.) De forduljunk el e végzetes emlékezetektől, t. ház, s szemléljük a siker példáját, a melyből okulhatunk az általunk követendő ntra is. Poroszországnak hatalmas hadseregre szüksége volt, akart erősen, s megteremtette. Drága áron, igaz : a politikai szabadság egy részének föláldozásáért. De mitőlünk ily áldozatot senki nem kivan ; minekünk, hogy véderőnket kifejtsük: csupán az 1867. az 1868. törvények szellememellett kell hiven megmaradnunk. (Csanády Sándor: Fekete-sárga zászló) Választanunk kell: választanunk a rivalitas politikája közt, mely azért, hogy magyar nemzeti seregnek nevezhesse a honvédséget, elidegeníti nemcsak szövetségeseinket, hanem mindazon hazánkfiait, kik törvényes kötelezettségüknek megfelelve, súlyosabb alakban fizetik a véradót; s választanunk a szövetség, a szabadelvüség politikája közt, mely a közös hadsereget, honvédséget mint egy czélra, egy szellem által lelkesített, öszhangzólag közreműködő két tényezőt tekinti. En részemről az utóbbit választom s a kormány előterjesztésére szavazok. (Élénk helyeslés jobb felől.) Vécsey Tamás: T. ház! (Zaj! Halljuk!) A közös hadsereg szolgálati kötelezettsége alatt álló t. előttem szóló után legyen szabad oly egyénnek szót emelni, ki koránál fogva nem a közös hadseregnek, hanem a honvédségnek lehet tagja. A t. előttem szóló ugy nyilatkozott, hogy, ha a védelem egy részére, t. i. a tüzérségre fektetjük a súlyt: ez által egyoldalúságba esünk; de feledi azt, hogy a közös hadsereget illetőleg, hol szintén figyelmet fordítanak a tüzérségre : az egyoldalúság vádját, ő legalább, megengedhetőnek nem tartja. Azt monda továbbá, hogy az összes hadsereg kiegészítésének tényezőjét képezi a honvédség ; ennek tehát nincs egyéb rendeltetése, mint az, hogy hézagot pótoljon a közös hadseregben oly szolgálatoknál, melyekhez sem tüzérség, sem műszaki csapatok nem kívántatnak. Én, t. ház, egészen más véleményben vagyok, és a honvédségben a magyar nemzeti véderő csiráját akarom szemlélni, és föl akarom benne találni mindazon elemeket, melyek ezen magasztos rendeltetés felé való kifejlődését elősegítik. 45
