Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-292

292. •má|M El** ftbraár 22. 1*71. 199 Csiky Sándor: Megkeresés folytán hasonló kérvényt, Pest városának számos polgára aláírásával ellátva, vagyok bátor a t. háznak beterjeszteni; kérvén a t. házat: méltóztassék ezen kérvényt, mielőbbi szabályszerinti tárgyalás réget t, a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: Oda fog utasíttatni. Simonyi Ernő: Francziaország területének földarabolása ellen van szerencsém kérvényt beadni, mely 314 bel- és külvárosi pesti lakos által adatott be JKérem azt a szokott módon tárgyalás alá venni. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Eder István: Tisztelt ház ! Van szerencsém Csongrád városa 400 polgárának kérvényét beadni, melyben kérik a képviselőházat, hogy a kormányt odautasitani méltóztassék, miszerint Francziaországnak czélbavett eldarabolása meggátlására, a többi európai hatalmasságokkal egyetértve, minden kitelhető módon hatni iparkodjék. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Császár Bálint: Van szerencsém a székely huszárezred ezredesi osztálya első századának kérvényét a t. ház elé terjeszteni, melyben kérik a lóbeszerzési pénzalapnak, mint tulajdonuknak, visszaadását elrendelni. Azon megjegyzésem van, t. ház, hogy ezen ügy iránt a kormány több rendeletében intézkedett ugyan, de a kérvényezők megnyugvást abban teljességgel nem találtak. Ideje lenne valahára ugy intézkedni, hogy ezen ügy tovább a kedélyeket izgatottságban ne tartsa. Kérem a t. házat: méltóztassék ezen kérvényt előzetes tárgyalás végett, a kérvényi bizottsághoz, utasítani. (Helyeslés.) Elnök: Ha méltóztatnak beleegyezni, soron kívül íog tárgyaltatni. Degenfeld Béla gr.: Van szerencsém a t. háznak benyújtani Szathmár megye krasznaközi járásába kebelezett 34 községnek kérvényét, melyben az emiitett községek kérik a házat, hogy a járásbíróságok rendezése folytán Erdődre tervezett járásbíróság székhelyéül Krassó községe tűzessék ki. Elnök: A kérvényi bizottságnak fog kiadatni. Zsedényi Ede: Van szerencsém legelőször is a szepesi néptanító-egyletnek egy fontos kérvényét benyújtani, melyben először is fájdalmas megilletődését nyilvánítja az egylet azon méltatlanság fölött, mely egy baranya-megyei tanítón, 18 évi hű szolgálata keserű jutalmául követtetett el: mert minden végkielégítés nélkül bocsáttatott el, s mely méltatlanság a Baranya megye iskolatanácsa s a magyar királyi közoktatásügyi minisztérium kőzött kifejlődött nézetkülönbség, illetőleg az 1868: XXXVIII-dik t. ez. eltérő magyarázata folytán nagy horderejű elvi kérdéssé vált. Ezen néptanitó-egylet tehát arra kéri a házat, hogy minélelőbb eldönteni méltóztassék azon nagyfontosságú kérdést: vajon törvényes és szabad-e a felekezeti iskolának községivé átalakítása esetében a hivatalban levő tanítót helyéből elmozdítani ? vagy pedig köteles-e az illető község a hivatalképes tanítót becsülettel betöltött állásában továbbra is meghagyni ? mert ha ez mégtovább halasztatik, utoljára földönfutókká teszi a néptanítókat. Ezen kérvényt tehát a kérvényi bizottsághoz kérem mielőbbi tárgyalás végett áttétetni. Elnök: Oda utasittatik. Zsedényi Ede: A második : a magyaros erdélyországi autonóm, hittörvényhű zsidófelekezet közvetítő bizottságának emlékirata, az izraelita egyetemes gy'dlés bizottságának emlékiratára, az 1868. évi deczember 10-ére megbízott izraelita congressus által hozott határozatok tárgyában. Elnök : Szintén a kérvényi bizottsághoz fog áttétetni. Schwarcz Gyula: T. ház! Van szerencsém két kérvényt benyújtani, melyek hozzám küldetettek, s melyek szintén a franczia kérdésre vonatkoznak. Ámbár nem vagyok oly szerencsés, ezen kérvények álláspontját oszthatni: kötelességemnek tartom mégis, mint képviselő, azokat benyújtani.,, Kérem a kérvényi bizottsághoz utasittatásukat. Elnök: A kérvényi bizottságnak fog kiadatni. Sztratimirovics György: T. ház! Azon felelet, melyet nekem a miniszterelnök ur keleti politikánkra vonatkozólag adott, hazánknak és az államnak oly égető életkérdését érinti, miszerint nem mulaszthatom el, hogy a fölött körülményesen ne nyilatkozzam. A miniszterelnök ur válasza két részre oszlik: az egyik az államkanczellárnak a Dunafejedelemségek ügynökeihez intézett jegyzékére, a másik pedig keleti politikánkra vonatkozik átalánosságban. A mi annak első részét, a jegyzéket illeti, erre nézve azon kijelentés, hogy nem szándékoztunk ezen országokra illegativ pressiót gyakorolni, annyival is inkább kielégít, miután tudom, miszerint a beavatkozás elvének szigorú megtartását a kelet keresztény népei emancipatiójuk egyik szükséges föltételéül tekintik. Másként áll a dolog a másik részre nézve, melyben a miniszterelnök ur a solidaritást a Beust gróf által követett keleti politikával magáévá teszi. 38*