Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-291

291. országos ülés hanem méltóztassanak megengedni, mégis igen föltűnő dolog az, hogy a eultusminiszterium egy telket akar vásárolni, s azon néhánj^ nap alatt, mig Harkányi képviselő ur beszélt az igazgatóval : azon néhány nap közben a cultusniiniszteriumnak egy hivatalnoka, másokkal társaságban, ugyanazon telket szemeli ki Pesten és rögtön meg is veszi véletlenül. {Egy hang hal felől: Véletlenül?!) A mi valóban furcsa véletlen. (Jobb felől: Ez gyanúsítás!) Hogy mikor birtokában volt, azt minő áron adta el: ahoz senkinek semmi köze. Az áll, hogy tulajdonával mindenki ugy rendelkezik, a mint jónak látja ; hogy ezen telket most drágább áron adta el: az semmit sem változtat a dolgon, ezt más körülmények idézték elő. Hanem egyet óhajtanék, s ez az: hogy egyik minisztérium se vegyen saját hivatalnokától sem telket, sem semmi más jószágot. (Egy hang jobb felől: Ez furcsa!) Meglehet, hogy Molnár Pál urnák ez furcsa, de nekem meg az furcsa, hogy ily véletlenek fordulnak elő, melyek képesek különös véleményt kelteni a közvéleményben a miniszteri hivatalnokok iránt. Én az ilyen téves félreértések elkerülésének szempontjából óhajtom, hogy a minisztérium hivatalnokától semmit ne vegyen. Ugy hiszem, csak hasznos volt e dolgot itt e házban fölhozni: annál is inkább, mert én ugyan nem olvastam, de mint hallom, ez a hírlapokban is megjelent, valamint hogy rá válasz is adatott, s igy a közönség előtt szellőztetve volt; kívánatos volt tehát, hogy az ügy itt fölhozatván: a magyarázat is megtörténjék, és igy a közönség ítélhessen. Molnár István : Személyes megjegyzésem van. En e tekintetben magam kértem meg Irányi képviselőtársamat, hogy a tárgyat hozza elő, miután saját magam kívántam e tekintetben fölvilágosítást adni. Egyébiránt az azon oldalról jött megjegyzésre, német szójárás szerint, azt mondom, hogy: Wie der Schelm ist, so denkt er! {Fölkiáltások bal felől : Rendre!) Simonyi Ernő: Én fölkérem a képviselő urat, mondja meg: mirevonatkozik ezen észrevétele ? (Nagy zaj. Zúgás bal felől.) Elnök: Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy Molnár képviselő ur kifejezése imparlamentális volt, s azt helyeselni nem lehet. Egyébiránt méltóztassék e tárgyat befejezettnek tekinteni, s a summára nézve kimondani: megszavaztatik-e, vagy nem? (Zaj.) Simonyi Ernő: Fölkérem Molnár képviselő urat, hogy szavát vegye vissza. (Mozgás hal felől.) Irányi, Madarász {szólni akarnak. Nagy zaj.) Elnök: En nem tudom, kire mondta a február 21. 1871. £95 képviselő ur : csak átalánosan jegyzem meg, hogy kifejezése imparlamentális volt. Egyébiránt elnöki jogokat senki nem gyakorolhat. Simonyi Ernő: Nekem jogom van őt fölszólítani, hogy szavát vegye vissza. (Fölkiáttások szélső bal felől: Szavazzunk!) Elnök: Kívánják a t. képviselő urak, tehát fölteszem a kérdést: Álljanak föl azok, kik azt kívánják, hogy a képviselő ur szavát visszavegye. (Megtörténik) A többség nem kívánja. (Nagy zaj. Felkiáltások szélső bal felől: A többség kívánja, hoyy vegye vissza !) Irányi Dániel: A magánbecsület követeli, hogy a visszavétel megtörténjék. Elnök: Én gondolom, hogy eleget tettem, midőn kimondtam, hogy a nyilatkozat imparlamentális. Simonyi Ernő : Nem elég! Elnök : A többség nem kívánja visszavétetni. (Fölkiáltások: De igen! Nagy zaj.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Legyen szabad nekem.. . Irányi Dániel: Szavazás közben senkinek sincs joga szólani; én a házszabályokhoz akarok szólni! Elnök: Én kimondtam, hogy a nyilatkozat imparlamentális ; midőn a t. ház egy része nem elégedett meg ezzel, hanem azt kívánta, hogy a nyilatkozat vétessék vissza, kérdést tettem ; vajon kivánja-e a ház a visszavételt. Erre fölállott a ház egy része .. . {iölkiáltások: A többség!) Ha lármázni méltóztatnak, én hallgatok és föloszlatom az ülést. {Zaj.) En kimondtam, hogy a többség ezt nem kívánja. Az urak ezen oldalon (a bal oldalra mutatva) azt mondják, hogy nem igy van. Már most az a kérdés, hogy az elnöki enuntiatió helyes-e, vagy nem? (Helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. ház ! Én is ugy tudom, hogy szaközben senkinek szólnia nem lehet s miután elnök ur szavazásra fölhívta a t. házat, épen azért vártam nemcsak addig: mig a szavazás folytán az egyik fél fölállás, a másik ülve maradás által fejezte ki akaratát: hanem azt is, hogy az elnök ur a szavazás eredményét enuntiálja. Az azonban meggyőződésem, hogy a szavazás actusa az elnöki enuntiatióval be van zárva, és csak miután a szavazás actusa az elnöki enuntiatióval bezáratott: voltam bátor szót kérni, tehát nem-szavazás közben, hanem szavazás után; épen azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy az animositás által, melyet bármi keltsen föl az egyik, ugy mint a másik oldalról, — talán a kellő határoknak áthágásával, — bizonyosan nem szolgáljuk a haza ügyét, melynek