Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-291
296 291. országos ölés február 21. 1871 szolgálatára ide vagyunk küldve; azt akartam csupán megjegyezni, hogy a mint én részemről nem tehetem, hogy helyesléssel vegyem, ha valaki bizonyos iróniával ama alkutalálkozásra vonatkozólag azt mondja, hogy véletlenül történt: ugy azt sem helyeslem — másnak, meglebet, más véleménye van — hogy az illető képviselő ur, kit ezen irónia talál: erre a hallott viszonyálaszt adja. Én azt hiszem, ha megkérdezzük magunk magunkat : mindnyájan ugy fogunk Ítélni, hogy helytelen volt azon hang, mely bizonyos iróniával hangoztatta a „véletlent"; de ép oly helytelen azon hang, melynek kifejezést adott Molnár képviselő ur ; és ha igazságos akar lenni a t. ház, helyteleníti az egyiket, és viszont a másikat is; én a Molnár képviselő ur helyén azonnal hajlandó volnék visszavonni az általam kimondott szót, mihelyt az illető képviselő ur — nem tudom ki volt — azon ironicus kifejezését szintén nem történtnek akarja tekinteni. Quod uni justum, alteri aequum. Legyen az igazságszolgáltatás erre is, arra is. {Élénk helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel: T. ház! (Nagy zaj.) Azt hiszem, t. ház, hogy én részemről annál nyugodtabb kedélylyel szólhatok, mert én, midőn a tényeket előadtam, világosan kijelentettem, hogy én, meg nem nevezve az osztálytanácsos urat, {Fölkiáltások jobb felől: Itt nem osztálytanácsos ! Bal felől: Most az!) azon hivatalnok jóhiszeműségét kétségbe nem vonom, annálfogva én a legnagyobb nyugalommal szólhatok. Fölszólalásomnak tárgya mindenekelőtt az, miszerint én részemről kijelentsem, hogy nem gondolom: mikép a háznak joga volna ahoz, hogy tagjai közül valakit határozatilag kényszeritsen arra, hogy szavait visszavonja. Ez az én meggyőződésem. Tudom, hogy Angliában történik ez, régi gyakorlat ott; de azt gondolom, hogy ezt minálunk utánozni nem szükséges. Azonban, miután ellenmondás nélkül szavazásra bocsátotta elnök "ur, — véleményem szerint — kissé elhamarkodva a kérdést, és miután, az én véleményem szerint, — s ha csalódom: fölhívom a tisztelt jobb oldalnak velünk szavazott tagjait: — a többség azon oldalon volt, a mely azt kívánta, hogy szavait visszavegye; én részemről megvallom, a további eljárást nem tartom egészen helyesnek. Már most, a mi a dolog érdemét illeti: nem ugyanezen padokra mutatva, melyek egyikén nekem van szerencsém ülni, hanem a szomszéd padokon ülő tagokra mutatva, a képviselő oly kifejezéssel élt, melyet szó nélkül hagyni lehetetlen, mert az a magánbecsületbe vág. (Zaj.) Azt nem mondja a képviselő ur, hogy kire értette. Molnár István : Azt nem mondhatom. Irányi Dániel: Engedelmet kérek, a ki valakit magánbecsületében megtámad : annak meg is kell mondania, hogy kit ért ; mert ha tisztelt képviselő ur pártmozgalomról átalában szól: akkor nincs egyes egyén becsületében sértve ; de midőn oly kifejezéssel él, mely valamely egyént magánbecsületében sért: akkor meg kell mondania: kit értett. Ezt joggal megkívánhatja a sértett egyén, és miután a képviselő ur nem mondotta meg: kit értett ; a sértés az egész pártot illeti, s igy az kívánhatja, hogy vagy tessék a képviselő ur visszavenni szavát, vagy tessék megmondani, kire értette azt, a mit mondott, hogy a sértett képviselő azután azon utón kereshesse becsületét, és kereshessen elégtételt, a melyen keresni neki legjobbnak látszik. (Helyeslés szélső bal felől.) Hodossy József: T. ház! Bármit teszünk, minden esetben a ház szabályokhoz kell magunkat tartani; {Helyeslés) ott azonban én nem találok oly szakaszt, mely azt mondaná, hogy lehet rá eset, midőn valaki a képviselők közül a ház által arra kényszeríthető, hogy szavát viszszavegye. (Igaz! Ugy van!) Ha a t. elnök ur azt kérdezte volna: roszalja-e a ház ama kifejezést: én is fölállottam volna, mert roszaltam azt épen ugy, mint azon gyanúsításokat, melyek a túlsó oldalról . ejtettek; hanem ha a t. elnök ur azt kérdi tőlem: vajon arra szavazok-e, hogy a képviselő ur vonja vissza szavát; arra nem szavazhatok igennel, mert ha a ház azon határozatot hozza, hogy a képviselő vonja vissza szavát: könnyen azon helyzetbe jöhet, hogy a képviselő azt mondja „nem vonom vissza," akkor a ház maga magát blamirozza. Véleményem szerint tehát mi csak roszalhatjuk a kifejezést; a többi a privát ügy dolga. (Helyeslés jobb felől.) Molnár István: Én részemről nem érthettem mást, mint azon egyéniséget, a kit én nem láttam, és nem voltam azon helyzetben, hogy láthassam, a ki azon megjegyzést tette, (Zaj és fólhiáltások bal felől : Micsoda megjegyzést^) mely engem sértett és semmiesetre sem azon urakat érthettem, a kik ezt magukra veszik. (Zaj.) P. Szathmáry Károly: Igen sajnálom, hogy fölszólalásom, illetőleg közbekiáltásom, melyet magaménak ismerek el: ily félreértésekre és viszonzásra adott alkalmat. Be kell vallanom, hogy én a tárgyalás kezdetén nem voltam jelen, és mikor már javában folyt a vita: akkor érkeztem, megtudván röviden a dolog mibenlétét, Simonyi t. képviselő ur előadására azt kérdeztem és kérdezhettem méltó joggal, a mit nem is vonok vissza, hogy „véletlenül" ? Erre Simonyi *azt válaszolta, hogy véletlenül. „Véletlen" volt tehát a kérdés, s a felelet az volt
