Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-290
2S0. országos iilts február 20 1871. 251 azt siker vagy sikertelenség követte : hanem aszerint, amint a körülményekhez képest országuk érdekében kötelességüket teljesitik. (Élénk helyeslés a ssélsö bal oldalon.) Nem volt sikere a 31 -diki országgyűlés fölszólalásának sem Lengyelország feldarabolása ellen : hanem azért büszkén hivatkozik a jelen nemzedék azon férfiakra, kik azon szerencsétlen szomszéd nemzet iöltámadása mellett fölszólaltak, és büszkén fog az utókor hivatkozni arra, ha az én csekély szavamnak nem lenne is egyébb haszna, minthogy megmutattassák, hogy a magyar törvényhozásban voltak férfiak, és azt hiszem számosan, kik egy szerencsétlen nemzet mellett fölszólaltak. Ugy hiszem, nem tettem fölösleges dolgot. (Helyeslés a szélső balról.) Kénytelen vagyok megvallani, hogy a miniszterelnök kitérő válaszával nem vagyok megelégedve. Elnök: Tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök ur válaszát? (Fölkíáltásoh : Igen '. Nem!) A többség tudomásul veszi. (Fölkíáltásoh a hal felől: Tárgyalni kívánjuk! Tessék szavazásra bocsátani a kérdést!) Tehát a kik a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszik, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Andrásy Gyula gróf miniszterelnök : Sztratimirovics György képviselő ur már régebben intézett hozzám interpellatiót azon jegyzékre vonatkozólag, melyet Beust gróf bukaresti és belgrádi diplomatikai ügynökeihez intézett. Ezen interpellatióra nem válaszoltam eddig, mert megvallom: nem tartottam czélirányosnak, a budgettárgyalásoknak úgyis igen hosszura nyúlt fonalát még közbejött tárgyakkal tovább nyújtani; másfelől pedig reméltem, hogy a t. képviselő ur, összehasonlítva ezen jegyzéket a többiekkel: maga is megnyugvást fog találni aziránt, hogy fölfogása ós illetőleg értelmezése nem helyes; minthogy azonban ismételve fölszólított a t. képviselő ur a válaszadásra, ezennel bátor leszek a hozzám intézett kérdésekre felelni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur ezen jegyzéknek egy kiszakított mondatát vévén kiindulási pontul s annak oly értelmet tulajdonit: mintha a közös külügyminisztérium, eltérve az osztrák-magyar birodalom eddig követett politikájától, fegyveres interventio fenyegetésével akart volna az aldunai tartományok belfejlődésére nyomást gyakorolni. Erre nézve föl vagyok jogosítva a közös külügyminiszter által válaszolni: hogy a z On értelmezés, melyet a képviselő ur a bukuresti ós belgrádi diplomatikai ügynökökhöz irt jegyzékeknek adni kivan; teljesen alaptalan. A külügyminiszternek, midőn e jegyzéket irta: egyátalában nem volt szándéka eltérni az 1856. évi szerződés értelmétől, mely a szerződő hatalmak egyoldalú interventióját kizárja; sőt ellenkezőleg épen azon nyomatéknak akar kifejezést adui, melyet az osztrák-magyar monarchia az 1856. évi szerződésekre, vagyis azon szerződések föntartására helyez, melyek az aldunai államok mai közjogi állását és jogait garantirozták. A t. képviselő ur azon aggodalma tehát, mintha a kérdéses jegyzék a szomszéd aldunai államok belügyeibe való beavatkozási szándékot akart volna kilátásba helyezni: teljesen alaptalan ; ós reménylem, hogy ez meg fogja nyugtatni őt és azokat, kik netalán ezen aggodalmában osztoztak volna. És ezzel áttérek a t. képviselő ur többi kérdéseire, melyeknek súlypontja ez: fog-e a magyar kormány oda működni, hogy a semlegesség politikája épen oly szigorúan föntartassék a kelet irányában, mint föntarfcatott a nyűgöt felé, szemben a porosz-franezia háborúval ? Megengedi a t. képviselő ur, hogy erre átalánosságbau azt jegyezzem meg, miszerint egy kormánytól szabatos választ követelni arra: mily állást fog elfoglalni bizonyos eseményekkel szemben ? csak concret esetben lehet, és azt, hogy nem létező esetekkel szemben a kormány lekösse kezeit: követelni nem lehet; és igy a t. képviselő ur kénytelen volna megelégedni azon átalános válaszszal is, hogy a kormány olj állást fog elfoglalni, mely a monarchia érdekeinek legjobban fog megfelelni. Azonban a jelen kérdéssel szemben nem látok okot arra, hogy én a képviselő ur kérdésére határozottan ne válaszoljak, annál kevésbé: mert nem szükséges, hogy erre ma külön választ adjak; hanem azt hiszem, legjobban felelhetek, ha fölolvasom azt, mit Miletics képviselő urnák 1869. június 14-én hozzám intézett hasonnemü interpeliátiójára válaszoltam. (Halljuk.) kr. interpellatió igy szólott: „Hajlandó-e a legmagasabb illetékes helyen befolyását odafordítani, hogy az osztr.-magy. kormány semmi esetben ne kövesse kelet irányában az interventio politikáját?" Erre válaszom szóról szóra ez volt: „Nekünk a kelet irányában semmi más érdekünk, mint a jó szomszédi viszony föntartása, a kereskedelmi és közlekedési összeköttetések szaporítása és biztosítása; nem pedig a hódítás bármely irányban. Es ez azon nézet, melyet a magyar kormány ő felsége tanácsában képvisel és képviselt. Nehogy azonban e kijelentésem ugy értelmeztessék, mintha a magyar kormány ezen irányt a közös minisztériummal ellentétben követné : kinyilatkoztatom azt is, hogy a béke föntartása és a be nem avatkozás elve képezik azon politikai irányt, mely a közös minisztérium és a magyar kormány között kölcsönös egyetértéssel lett megállapítva. 32*
