Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-290
250 290. országot Ülés február 20. tS7l. ba vett földaraboltatása megakadályozására, a többi hatalmakkal együtt, közreműködni tartsa kötelességének. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Paulini Tóth Vilmos : Ugyanazon tárgyban van szerencsém a Pesten lakó tótajku lakosok részéről egy kérvényt benyújtani. Elnök: Szintén a kérvényi bizottsághoz utasittatik. Irányi Dániel: T. ház : Hasontartalmu kérvényeket van szerencsém benyújtani 386 pesti polgár nevében. Ugyanilyet gelsei Biró Vincze 48-iki honvéd huszár százados részéről. Simonyi Ernő: Van szerencsém 8 hasontartalma kérvényt, -408 pesti polgár által aláírva, benyújtani s kérem ezeket a kérvényi bizottsághoz utasítani. Vidats János : Hét darab hasontárgyu kérvényt van szerencsém a t. ház asztalára letenni : kérem a t. házat, méltóztassék ezeket a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz fognak utasíttatni. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : T. képviselőház! Reméuylettem, hogy Irányi Dániel képviselő ur, ki már régebben intézett hozzám interpellatiót a Franeziaország és Poroszország közt kötendő béke föltételei tárgyában ; abból, hogy kérdésére mindeddig nem válaszoltam : azon meggyőződést fogja meríteni, hogy én ezen kérdés tárgyalásából valami hasznot nem várok. Minthogy azonban a t. képviselő ur ujabban is méltóztatott válaszadásra fölszolitani, és mint épen most látom, elvtársai e tárgyban tömeges aláírásokkal ellátott nyilatkozatokat juttatnak a kérvén jd bizottsághoz: a t. ház engedelméből, a hozzám intézett kérdésre néhány szóval fogok válaszolni. (Halljak! Halljuk!) H a a t. képviselő ur figyelemmel kiséri az Európában történteket, már maga az angol trónbeszéd, melyben az angol királynő kijelenti, miszerint kormányának, mely ismételve igyekezett a hadviselő feleknek közbenjáró javaslatokat tenni : nem sikerült oly javaslatot formuláznia, mely a hadviselő felek által legalább alakul elfogadtatott volna; fölvilágosíthatta volna a t. képviselő urat, hogy ily viszonyok között egy harmadik államnak közbenjárása még akkor is csak csekély remény nyel kecsegtet: ha az arra mindkét részről föl lett volna is szólítva; mert még akkor is kiteheti magát annak, hogy javaslata nemcsak egy részről, hanem két részről is visszatetszéssel találkozik; de tökéletesen helytelennek mutatkoznék az ilynemű közbenjárás akkor, midőn ezen fölszólitás a két hadviselő fél rész érőt hozzánk nem is intéztetett. Azt hiszem tehát, hogy a t. képviselő ur, és azok, a kik nézetábeti osztoznak, — tekintve azt, hogy épen most közvetlenül az illető felek közt, és pedig több kilátással a sikerre, mint a minő eddig mutatkozott, megkezdődtek a békealkudozások : — át fogják látni azt, hogy min den nyilatkozat, bármely irányban történjék is az, csak inopportunus lehetne, és igy a t. képviselő ur a kormányra fogja bizni annak megítélését: vajon és mikor tehet e tekintetben, hasznos szolgálatot. (Élénk helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel: T. ház! Én tökéletesen méltányolnám a t. miniszter ur tartózkodását, hogyha én azt kérdeztem volna a miniszterelnök úrtól, hajlandó-e erélyes föllépést tenni a fönforgó ügyben ? vajon hajlandó-e oly föltételeket akarni megállapítani, melyek az egyik vagy másik tél által; visszautasittatnának 1 szóval : vajon hajlandó-e olykép állítani föl a kérdést, hogy abból komolyabb bonyodalom fejlődhetnék ? De én nem ezt kérdeztem ; hanem egyszerüleg — ha jól emlékszem, mert már kissé régen volt, hogy a kérdést hozzá intéztem — azt kérdeztem : vajon hajlandó-e a kormány oda működni, hogy Franeziaország földaraboltatása megakadályoztassák és hogy oly föltételek alatt köttessék meg a béke, melyek mindkét háborús félre nézve elfogadhatók, és melyek az európai sulyegyenre nézve kielégítők! Már pedig én azt gondolom, t. ház, hogy anélkül, hogy föl lenne szólítva a kormány egyik vagy másik fél által, amidőn ily fontos közjogi elv forog kérdésben, mint az államok integritása ; akkor midőn az európai sulyegyen kérdése forog fön: erre, azt hiszem, föl lenne hatalmazva, sőt kötelezve is minden állam, mely nagyhatalmi állást foglal el Európában. Én ezt óhajtottam, és erre nézve, ugy látszik, a miniszterelnök ur nem akar adni fölvilágosítást, nem akar adni feleletet. Én megengedem, hogy lehet tartózkodásra ok, itt nyíltan megvallani, amit ezentúl tenni szándékozik; hanem annyit, hogy közre fog működni, hogy ezen elvek megóvassanak, hogy Francziaországnak területi épsége csonkittatianul föntartassék, hogy az európai sulyegyen érdekében történjék lépés : ezt tenni joga lett volna és tehette volna is. Ha sikertelen is fölszólalásom ; vigasztalom magamat azzal, hogy oly ügyben szólaltam föl, mely az egész Magyarország, mely az egész müveit Európa rokonszenvét birja, és figyelmeztetem a miniszter urat arra, hogy nem aszerint itéli meg a nemzet és itéli meg mindig a történelem a miniszterek cselekvését, amint
