Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-289

289. országos ülés február 18. 1871. 241 Tanintézeteink közül némelyek, például az egyetem, csupán csak arról ad igazolványt, hogy a fiatal ember bizonyos semestereken keresztül ezen intézeten be volt irva. A jogi akadémiák egyút­tal azt is bizonyítják, hogy az illető tanárok véleménye szerint minő előmenetelt tett az ifjú. De mindez nem teszi fölöslegessé azt, hogy a törvényhozás, bizonyos modalitások által, kétség­telenebből meggyőződjék a felől: miszerint azok, kik közszolgálatba lépni akarnak, vagy pedig jogot tartanak arra, hogy az állam által köz­oklevél tekintélye mellett, a közönség figyelmébe ajánltassanak : a kellő képzettséggel bírnak. Hasonló joggal birnak akármiféle magántár­sulatok is, úgymint vaspálya, gőzhajózás, vagy egyéb társulatok hivatali jelöltjeik irányában. A vizsgálatrendfdési jogot tehát az államtól, a tör­vényhozástól legkevésbé sem akarom elvitatni. De tovább megyek. Én az államvizsgákat czélszerüeknek tartom, különösen a mi viszo­nyaink között, hol a jogi oktatást oly soká el­hanyagolta az állam, hol a jogi oktatást reá bizta — a budget rovatában még ekkorig sem szereplő — királyi jogakadémiákra, továbbá a püspöki és érseki jog-lyceumokra, és ezek mellett az egyházi-kerületi kollégiumokra. Ezen tanintézetekkel szemben a tanügy fö­lötti főfelügyeleti jog kiváló fontosságot nyer, és ezen főfelügyeleti jog gyakorlására igen al­kalmas eszköznek tartom az államvizsgálatokat, melyek által az állam meggyőződhetik, hogy az illető tanintézetek mily sikerrel, mily eredmény­nyel és minő irányban működnek, és mik azon intézetek fogyatkozásai. Sőt magára az ifjúságra nézve is helyesnek és ezélszerünek tartom az állam vizsgálatokat: mert tagadhatlan az, hogy a szigorú vizsgálatnak a tanulmányozásra serkentő hatása van a fiatalságnál, és tagadhatatlan, hogy a tanfolyam bevégzése után nagyobb olvasott­sággal, szélesebb látkörrel, mélyebb betekintéssel készülhet a fiatalság, mint a félévi kényszervizs­gálatra, vagy a kollégiumra. Habár ezeket mind megengedem is, mind a mellett az államvizsgálatokat ugy amint jelen­leg nálunk tettleg léteznek, sem ezélszerünek, sem törvényeseknek el nem ismerhetem. Nem tartom czélszerüeknek: először azért, mert az államvizsgálatok tárgyát nem képezik mindazon tudományok, melyek a közműveltség, különösen a jogi és politikai műveltség tekintetében az ál­lamvizsgálatok tárgyai gyanánt kell, hogy föl­vétessenek. Nem is emlitve itt az európai anya­jogokat, csak azt akarom megjegyezni, hogy az államvizsgálatoknak legalább a jogakadémiákon nem tárgya sem a nemzetgazdaságtan, sem a pénzügytan, sem a közigazgatási törvény, sem a statistika. IÍF7. H. JTAMÓ 18-f-f UH, Ebből, t. ház, a fiatalság azon nem indo­kolható elővéleményre jut, mintha a most em­iitett nagyon fontos tudományok csak mellékes tárgyak lennének, a melyek nem érdemlik az iskola bevégzése után a tanulmányozást és ol­vasgatást. A fiatalság figyelme, különösen azon tan­tárgyak felé irányoztatik, melyek jelenleg az államvizsga tárgyát képezik. Már pedig ezen egyoldalúságnak tagadhatlanul káros hatása van a közművelődésre. Továbbá nem tartom az államvizsgákat je­len szervezetükben czélszerüeknek azért sem: mert a jogi akadémiáknál a mérték minden pálya végzettnél ugyanaz, készüljön az illető akár az ügyvédi, akár a birói, akár pedig a közigazga­tási szolgálatra ; de a mérték, melyet reá al­kalmaznak mindig ugyanaz. Már pedig ezen egyenlőség a legnagyobb egyenlőtlenséget ered­ményezi, és azt vonja maga után, hogy a tanulási szabadság korlátoztatik, hogy az ifjúság figyelme néhány privilegizált tantárgyra fordittatik. Még azt is meg akarom jegyezni, hogy jelenleg a jog­akadémiákon 7 tantárgy képezi ugyanazon egy vizsga tárgyát, és hogy ugyanazon vizsga alkal­mával 3 egyén vizsgáltatik meg egyszerre ; a mi pedig csak fölületességre vezet. Ezt tagadni nem lehet. Azonban a fő kifogás a mostani államvizs­gák ellen oz, hogy azok jelenleg nem gyökerez­nek sem a tőrvényben, sem a törvényhozás által a kormánynak adott fölhatalmazásban. Az államvizsgák, a mint jelenleg fönállanak, az osztrák gyászos invasiónak maradványai. Azon államvizsgák 1850. Julius 29-én hozattak be Ausztriában, s pedig azért, hogy különösen a hivatalos pályára tereitessék a fiatalság. Be­hozattak 1852. május l-jén a magyarországi jogakadémiákba azon egyenes szándékkal, hogy ezek letétele után mindjárt a hivatalos gyakor­latra bocsáttassanak a jogvégzettek. 1855. és 1856-ban ezen államvizsgák kissé módosíttattak; azonban nem alkalmaztattak a nemzet igényei­hez. Nemis lehetett különben mást várni, mi­dőn a czél csak az volt, hogy német beamterek képeztessenek minél nagyobb számban. A helytartótanács 1861-ben átvette ezen intézményt, s csak azon módosítást eszközölte, hogy a magyar nyelvet tette államvizsgálati nyelvvé, s hogy a „deutsche Reichs- und Rechts­geschichte" helyett a jog történetet hozta be. A magyar tanügyi kormány átvette 1867­ben az államvizsgákat és a cultuszminister, kinek tiszteletet érdemlő emléke mindig szive­inkben fog élői : reformálni kezdte az államvizs­gát az által, hogy az osztrák perrendtartást a vizsgálati tantárgyak közül kivette, és ennek 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom