Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-289

242 289. országos ülés február 18. 1871. helyébe a magyar közjogot hozta be. Habár ezen eljárás helyes volt is; de mégis kétségtelen, hogy az államvizsga sem a törvényben, sem a kormánynak törvény által adott meghatalmazásán nem gyökerezik, és mégis ezen vizsgálat eredményétől és ezen vizsgálatokról, kiadott bizonylatoktól függ a fiatal embereknek akár az ügyvédi vizsgához, akár valamely közpályához boesáttatásuk. Nem szenved kétséget, hogy ily fontos vizsgálat, mely a fiatalság jövőjére oly nagy befolyást gyakorol, mely a nyilvánossági jelleggel biró iskolák bizonyítványait mintegy superrevideálja, mely a legfölsőbb tanfelügyeleti jognak oly jelentékeny eszközét képezi : hogy ezen intézmény törvény által szabályozandó és törvényileg rendszeresítendő. Ezen czélból vagyok bátor, — nem tevén kifogást az 1600 frt megszavazása ellen — a következő határozati javaslatot előterjeszteni : ,,A képviselőház utasítsa a vallás- és közoktási minisztert, miszerint az 1871 -ki költségvetés 11-ik lapján érintett államvizsgák szabályozása tárgyában a ház elé javaslatot terjeszszen, mely annak idejében a jogi oktatással foglalkozó főiskolák iránti törvényjavaslatokkal kapcsolatosan tárgyaltassék." Ha szerencsénk volna a tanügyi kormány jelenlegi főnökét itt körünkben birni, és az ő nyilatkozatát vehetnem aziránt, hogy ezen tárgyban mielőbb megteszi a kellő lépéseket: akkor a határozati javaslat beterjesztését nem tartottam volna szükségesnek. De miután távol van, miután ily kötelező nyilatkozatot ennek folytán nem remélhetek tőle: bátor vagyok határozati javaslatomat a t. ház figyelmébe ajánlani, ismételvén azon elvet, melylyel beszédemet kezdettem : hogy törvény által nem szentesitett czélra, észrevétel és óvás nélkül a nemzet vagyonából egy fillért sem szavazok meg. Bujanovics Sándor jegyző (újra olvassa Vécsey Tamás határozati javaslatát.) Hoffmann Pál: Mielőtt az indítvány érdeméhez szólanék, mindenekelőtt előttem szólott képviselő urnák látszólag legfontosabb érvére akarok megjegyzést tenni. Ő t. i. ismételtem hangsúlyozta azt, hogy törvény által nem szabályozott czélra költséget fordítani nem lehet. Ezt ismételve érvül hozta föl; de nem vonta le azon következtetést, mely belőle folyna: hogy ezen tétel megszavazása tagadtassók meg, hanem ezzel inkább határozati javaslatát kívánta támogatni. Erre csak azon megjegyzésem van, hogy szívesen elismerem, miszerint azon kell lennünk, hogy mindazon tervezmények, melyekre vonatkozólag a törvényhozás valamit megszavaz: törvényhozásilag szabályoztassanak is. Ezt előre kijelentem, hogy ne méltóztassanak azt vélni, hogy én ezen elvet in thesi és in abstracto nem fogadom el. Hanem ha ezen elvet a jelen pillanatban alkalmazni akarnók: akkor az iskolákat be kellene csukatni; mert a jelen pillanatban a tanintézetek tanrendjei valamennyien törvénytelen időből származó szerve zményekén alapulnak. Ha tehát ezen érvet komolyan akarnók fölhozni, — mi alatt azt értem, hogy abból azon eredmény vonatnék le, hogy csak azon iskolák számára fog a költség megszavaztatni, a melyeknek tanrendje törvényen alapszik: akkor méltóztassanak az iskolákat becsukatni. Ezt a dologra mellékesen jegyzem meg. A mi illeti a dolog érdemét, ugy veszem ki, hogy a tisztelt képviselő ur annak, a mit államvizsgának nevezünk, nem barátja. Én valóban csodálkozom azon az ő részéről, ki, mint tanfórfiu — legalább ugy gondolom, — tapasztalat után itélve, hogy azon eszmének, mely az államvizsgákban rejlik, és melyet mindjárt bátor leszek kifejteni, azon eszmének ellene legyen. A vizsgálati rendszer lehet, nézetem szerint — többet nem is tudok gondolni, — két féle. Az egyik az, hogy az illető tanuló azon tanár előtt, kit hallgat : tesz bizonyos időszakokban vizsgát, mint azt a tanodákban nevezzük, semestralis, vagy évi vizsgáknak, egyes tárgyból. E rendszer divatozott 1848. előtt. Minden tanár tartott ahoz képest, a mint a tárgyat bevégezte, évenkint, vagy félévenkint vizsgát s abból a tanulókat megvizsgálta. A mit államvizsgának nevezünk, mert másnak is lehet nevezni az ; bizonyos neme több tantárgyat összefoglaló vizsgáknak, hol t. i. nem egyes tantárgyakból, hanem az egész tudománykörnek bizonyos stádiumában összesített vizsga tartatik, tekintve a haladás lehetőségét és a tárgyak rokonságát, mig t. i. a tanuló bizonyos polczig elért. Hanem más az egyes tanároknál teendő semestralis vizsga és más az összesített vizsga. Én részemről nem tartom lehetőnek, ha felsőbb tanintézetekről van szó, — nem gymnásiumokról, hol más tekintetek vannak: — hogy az illető tanuló azon tanárnál, kit hallgat, tegyen vizsgát, és azután igy lassan minden egyes tárgyból külön vizsgát téve, végezze el tanulmányait. En lehetetlennek tartom, hogy a ki e tárgyban csak némileg ismeretes: ne azon vizsgának adjon előnyt, mely akkor tartatik, midőn a tudományokban bizonyos stádiumig eljutottak, és a tartárgyak bizonyos csoportjaiból vizsgáltatnak meg. Egyedül ez felel meg a fölsőbb oktatásnak és egyedül ez adja meg a tanulónak is függetlenségét a tanár ellenében; mert akkor a tanuló nem függ azon tanártól, a