Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-289

289. országot Illés február 18. 1871. 233 elfoglaltságai is vannak a tanfelügyelőknek, t. i. hivatalos teendőik; — hogy emberi elfoglaltságai is vannak, arról nem is szólok, — gondolja-e, hogy azon 300 iskolát évenkint megtekinthesse ugy, hogy a tanügynek az ő látogatásával szolgálatot hozhasson ? Betekinthet, de azon betekintés nem elég arra, hogy a tanügynek magának használhasson, s arra, hogy tett intézkedései ott meggyökerezzenek. — És ha tekintetbe veszszük még t. ház! népünknek azon nagyon sajnos, de tagadhatatlan indolentiáját, melyet a miniszter is fájdalommal emlit, hogy t. i. nem érdekli magát az oktatásügy iránt: a mi természetes; mert ő még eddig a népiskolai oktatásnak gyakorlati hasznát nem igen tapasztalhatta, sőt sokszor csak kárát látta épen az iskolában nyert műveltségben, vagyis sok, intelligentiához tartozó, embereknek irányábani eljárásukban. Ennélfogva nagyon természetes, hogy nemcsak indolens, hanem igen sok helyütt ellenszenvvel — viseltetik az oktatásügy iránt. Már most,t. ház! a tanfelÜgyelő évenként betekinthet egyszer az iskolába, többször nem is kötelezi a törvény: midőn egy év mulraujra megjelenik, mit fog tapasztalni 1 azt, mint a miniszter ur is mondja: hogy semmi sem történt. Azokkal az egyénekkel, kikkel egy év előtt találkozott, kiknek talán szivükre, lelkükre beszélt, — de kik, midőn tőlük eltávozott, már így szóltak: „komám uram! biró uram! aztán ne ugy legyen ám! hanem ő kegyelme hadd beszéljen, hiszen azért fizetik" (Derültség) ugy iehet nem is találkozik; mert már akkor más biró, más elöljárók állanak az iskola élén; vagy ha épen azokkal találkozik is: az iskolaügyre vonatkozólag a tanfelügyelő semmi eredményt nem lát, s még csak utána sem jáihat intézkedései elhanyagolásának, mert egy év múlva bajos valamit ellenőrizni, ha ugyan volna is ideje, mint nincs az akadályok vizsgálatára ; de igen sok helyett ugyanazon egyénekkel, kivált, hogy ha a tanfelügyelő egy kissé erélyes: még akkor sem találkozik, ha ugyanazon egyének álluak az iskola élén, mert tudván jövetelét, szépen elmennek hazulról. De, t. ház, hogy ne csak magam beszéljek, hanem a kit önök oly szívesen szeretnének még most is itt hallgatni, ime fölolvasom a boldogult közoktatási miniszter jelentésének egy pár passusát. Nagyon figyelemre méltók ezen szavak, óhajtanám, hogy figyelemre méltatnák a t. képviselő urak : „Az eddigi tapasztalat bebizonyitá, hogy a jelen fölosztással és létszámmal — ismétlem — fölosztás és létszámmal, — a tanfölügyelőknek óhajtott eredménynyel működniök lehetetlen. — A folyó ügyek kezelése mellett a KÉPV. H. NAPLÓ 18ff rm, nagyobb kerületekben nem képesek valamennyi községet évenkint csak egyszer is meglátogatni, annál kevésbbé képesek a községek eljárását folyton szemmeltartani. Azon fájdalmasan tapasztalt közönyt tekintve, melylyel népünk nagyobb része az iskolaügy iránt viseltetik: a tanfelügyelők az által tehetnek legnagyobb szolgálatot a közoktatásnak, ha a községeket folytonosan sürgetik és sarkalják a tanügy iránti kötelességeik teljesítésére, s főleg, ha szorgalmasan utána néznek, hogy egyes községek egyszer tett Ígéreteiket, hozott határozataikat, vagy a megkezdett javításokat teljesitik-e ; ezt pedig csak minden községben többszöri látogatás és azok folytonos szemmeltartása által eszközölhetik. És ebből az eredményt eként mondja ki: ha a tanfelügyelők által eszközölni birnók azt, hogy a tanfelügyelők teljesítsék az iskolák iránti kötelességeiket: ezáltal több eredményt érhetnénk el, mint az állampénztárból adandó évi egy pár millióval, és kimondja, hogy ezt csak ugy várhatjuk, ha egy felügyelő alá kevesebb iskolát helyezünk, mint mennyi valóban van." Valóban a t. miniszter ur nagyon jól fölismerte a helyzetet; csupán az sajnos, hogy akarva a czélt: nem akarja a czélhoz vezető eszközöket : mert a mostani tanfelügyelők mellé szánt még 11 és 15, összesen 26 tanfelügyelő által a bajon segítve csakugyan nem lesz. Legfölebb a kiadás lesz nagyobb, de segítve a bajon, ismétlem, nem lesz. Vagy gyökeresen segítsenek a bajon, ha már többet adunk ki; vagy sehogy, mert a mi nem jól van téve, annak jó eredménye nem lehet. Én, t. ház! megvallom, áthatva a közoktatás, különösen pedig a népnevelésnek fontossága által, — miután szerintem az ránk nézve életkérdés : — teljesen meg vagyok győződve, hogy a tanfelügyetet kellő berendezése nélkül népiskolai viszonyainkat megoldaui, jól megalapítani teljes lehetetlen. Már tavaly is gondolkozva e tárgyról, egy póttörvényjavaslatot akartam a t. ház elé terjeszteni, azonban, miután az első népoktatási miniszter jelentését még nem voltunk szerencsések akkor megkaphatni ; de azon tekintetből is, hogy hadd láthassuk a XXXVIII. t. ez. eredményét, s valamint azért is, hogy tanulmányozhassuk azt, és, hogy magam is érlelhessem saját eszméimet, s azért, hogy közöljem szakférfiakkal is : nem terjesztettem be; de meggyőződésem ugyanaz levén ma is, a mi volt egy évvel ezelőtt, sőt meggyőződésem csak erősbült: e tekintetből bátor vagyok az ide vonatkozó póttörvényjavaslatot beterjeszteni a t. ház elé, miről csak annyit mondok, hogy ha egyben és másbau hiányai és fogyatkozásai o0