Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-289
234 289. országos Slés február J8. 1871. volnának is, talán nem fog mint eszme helytelennek és czéltalannak találtatni, mert megvan azon előnye, hogy könnyen kivihető ; nem fogja túlterhelni az állam-költségvetést, s nagy lendületet adhatna a népiskola-ügynek. Ennélfogva ajánlom a t. háznak, azon véleménynyel, hogy szíveskedjék az e pont fölötti végelhatározást elhalasztani addig, mig e törvényjavaslat talán az osztályokhoz utasíttatván, ide visszaterjesztethefcik, és itt tárgyalás alá vétetvén, elfogadtathatik. Elnök: Mit méltóztatnak-e törvényjavaslat iránt határozni ? (Fölkiáltások: Ki kell nyomatni.) Tehát ki fog nyomatni és szétosztatni. Borlea Zsigmond i T. ház! Én a népnevelési tanfölügyelők iránti véleményemet itt már tegnap elmondtam; jelenlegi íölszdlalásomnak oka nem egyéb; mint az, hogy t. államtitkár Tanárky Gedeon, a midőn szives volt beszédemről megemlékezni, néhány oly megjegyzést és állítást tett, melyet lehetetlen megjegyzés nélkül hagynom, annyival is inkább, mert azon állitások a tényekkel egészen ellentétben állnak. Ugyanis a t. államtitkár ur azt mondta, hogy lámpással sem képes találni a románok közül a népnevelésre nézve tanfölügyelőket. Az igaz, hogy ha valaki valamely elvesztett tárgyat lámpással keres, és ugyanakkor szemeit behunyja és ugy keresi, és még ugy behunyt szemmel is a keresett tárgyba botlik, azt szépen | kikerüli: akkor nem találja meg lámpával sem a keresett tárgyat; de ha meg akarja találni; akkor lámpás nélkül is megtalálja; nem kell ahoz lámpás, csak jó szándék és tiszta akarat. Elismerem, hogy oly tanfölügyelőket s oly czélokra, minőket én jeleztem tegnapi beszédemben : a románok közt nem igen fog találni; de a népnevelésre nézve lámpás nélkül is találhat egy egész légiót; s miután a t. államtitkárnak és ugy látszik a miniszternek sincs tudomása a felől: néhány egyént fogok itten megnevezni, noha annyi van, hogy nem csak a román kerületeket, hanem egész Magyarországot s Erdélyt lehetne román tanfölügyelőkkel ellátni. Bátor leszek tehát, mint mondám, néhány ily alkalmas egyént fölemlíteni; ilyenek: Joanesku Döme, Dr. Vasics, Dr. Majkru, Dr. Sándor, kik fiatal koruktól fogva mindig a népneveléssel foglalkoztak s e tekintetben szakférfiak; továbbá Pópa György s Kracsunescu, kik szintén e téren szakférfiak s kik jelenleg a g. k. felekezeti iskolák tanácsosai; nagyon csodálom tehát, hogy az államtitkár és miniszter ur ezeket lámpással keresi. De van ezeken kivül még számtalan; ha utána tetszik járni: nem kell lámpás, bizonyos vagyok benne, hogy megtalálják. Azt is mondotta tegnap a tisztelt államtitkár ur, hogy Zaránd megyében az iskolatanács megalakulva nincs. Engedelmet kérek, e tekintetben igen nagy tévedésben van, és nagyon csodálom, hogy, mint a minisztérium képviselője : ezt egészen máskép tudja, vagy legalább egészen máskép adja elő, mint a dolog áll, s ezen valótlan állításával a közvéleményt akarja félrevezetni. Zaránd megyében az iskolatanács alakulva van, és a tanfölügyelő volt is ott valami négyszer. Igaz, hogy annak tapintatlansága miatt történtek ott némi súrlódások közte s az iskolaitanács közt. Ilyen tapintatlanság volt többek közt az, hogy, — nem tudom micsoda s honnét vett utasítás következtében, — a tanfölügyelő azt követelte az iskolatanácstól, hogy esküt tegyen, miszerint a törvényt megtartja. (Tanárky Gedeon közbeszól: Nem áll!) Engedelmet kérek, én jelen voltam. (Tanárhy Gedeon közbeszól: Csak fogadalmat kívánt!) S én ezt a törvényben nem találtam sehol; de szerintem nagyon gyarlónak, nagyon szegénynek s ellenszenvesnek kell lennie azon törvénynek, melyre, hogy megtartassák, a polgár eskütételre erőltetik. Azt is mondotta a tisztelt államtitkár ur, hogy Déván a praeparandia román; ezen állítása valóban meglepett. Ezt neki kétségkívül roszul kell tudnia : mert nem akarom föltenni, hogy a közvéleményt akarta félrevezetni ezen állítással is. Azon állami praeparandiához tandem aliquando ezelőtt néhány hónappal kineveztetett egy helyettes segédtanár a románok közül: ez az egész. De azt mondotta továbbá a tisztelt államtitkár ur, hogy a magyarnemzetnél ellenszenvet keltett a kormány ellen, hogy ily praeparandiát Déván, és még talán kettőt a ruthenek között állítana. Ezen könnyen lehetne segíteni. Könynyen, miután mi legalább tudjuk ezen állami praeparandiák czélját, nem vagyunk ellene, ha a t. kormány elviszi Déváról akár Debreczenbe, vagy akár hová: bizonyos lehet, hogy mi soha sem fogjuk reclamálni. Hallottam itt, és olvastam is, hogy a kormány állami theologiákat is akar állítani; mi ezt nem kívánjuk, s nekünk az ily theologia sem kell, valamint nem kell azon iskolai vagy tanítói lap sem, v melyet a kormány az ország költségén boldog boldogtalannak küld, anélkül, hogy valaki kérte volna, vagy olvasná s hasznát venné. Másszor is mondottam, s most ismétlem: ne adjanak nekünk, mit nem kérünk, s ne erőszakoljanak reánk olyant, a mi nekünk nem kell; de adják meg nekünk azt, a mit ké-
