Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-289

'•? 232 289- ors3

:4gos ül még egy miniszteri tanácsos által, első lépésével azon kezdte, hogy egy egyháznak teljesen és tisztán az ö számára biztosított vagyonát lefoglalta a közös iskola részére. Mikor ez megtörtént: azon vidéknek nyugalma meg volt zavarva, mert — még hozzá teszem — hiába folyamodott orvoslásért; mert míg Ó-Budán, hol hatalmasokkal állottak szemben, ez intézkedés az első mozzanatra visszahuzatott: addig itt a legigazságosabb kérvénynyel sem tudtunk valamire menni. Ez az egyik eset. A másik eset most forog fön Bihar megyében. Ott ugyanis egy telekkönyvileg biztosított egyházi vagyont foglalt le a tanfölügyelő erőszakkal a közös iskola számára; e tanfölügyelő már többre ment. Neki hihetőleg érdemeket kellett szerezni az által, hogy teremtsen közös iskolákat. Nem választotta ama utat, mely helyes volna létesíteni iskolát ott, hol nincsen, vagy létesíteni ott, hol rósz; nem, hanem fölhasználva a helybeli körülményeket, fölhasználva különösen azt, hogy ottan egy, a nép által meglehetősen kedvelt, de olyan tanitó volt, kinek meg volt mondva, több éven keresztüli rósz magaviselete miatt, hogy ha iskolája jó nem lesz, a felekezeti hatóság őt el fogja kergetni: megcsinálta a közös iskolát ugy, hogy egy telekkönyvileg biztosított vagyont lefoglalt; megcsinálta ugy,hogy a törvény tiszta rendelete ellenére, megengedte, hogy a tanítói fizetés 200 írttal leszállittassék; megcsinálta ugy, hogy ezen rósz tanítót hivatalában megerősítette. Tehát a helyett, hogy jó Iskolát igyekezett volna létesíteni, csinált rósz iskolát, és pedig a népiskolai törvény tiszta rendeletével ellenkezőleg; sőt fölhatalmazta a közös iskolai tanítót, hogy az egyik vallásfelekezet isteni tiszteleténél résztvegyen mint kántor. Már ha a tanfölügyelők ugy járnak el ; ha a mai időben mindenütt hirdetett vallásegyenlőség mellett is gyöngébb egyház vagyonát segítik elfoglalni; ha a törvény tiszta rendelete ellenére a tanítói fizetést engedik leszállittatni ; ha megtartják a rósz tanitókat; ha megengedik azt — minek közös iskolában nemcsak törvény, de a józan ész szerint sem szabad megtörténnie, — hogy a közös iskola tanítója valamely hitfelekezet kántora: akkor ne tessék csodálkozni azon, hogy ellenszenv, féltékenység merül föl. Helyeslés.) Én e tételt kész vagyok megszavazni; de igen kérem az uj közoktatási miniszter urat, hogy méltóztassék e tekintetben erélyesen eljárni, mert méltóztassék megengedni: soha sem mondhatja egy miniszter azt, — a mint tegnap említve volt, hogy ő mindent megtett a végrehajtás érdekében, akkor, ha ott, a hol erős ellentállásra talál, nem hajtja végre, másutt pedig február 18. 187). megengedi, hogy közegei a törvényen túl menjenek. (Helyeslés.) Körmendy Sándor: Az 1868-iki országgyűlés XXXVIIL t. cz

. 124. §-ban a leglényegesebb intézkedés tétetett, a népiskolaügy berendezése tárgyában, midőn tanfelügyelők fölállításáról gondoskodott. Hogy uj intézményeknél különösen szükséges a fölügyelet: azt hiszem, ki sem vonhatja kétségbe; mert míg azon uj intézmények gyökeret vernek, mig azok átmennek mintegy a közéletbe : addig azoknak védelemre, ápoló kézre van szükségük. Nem is vonta senki kétségbe, sem a múlt évben, sem a jelen vita alkalmával. a tanfölügyelők szükségességét ; de én nem is ezek szükségességéről akarok szólani , hanem érinteni akarom azon körülményt, hogy mig maga a miniszter ur is, igen nagy fontosságot tulajdonit, a tanfölügyelők működésének, annyira. hogy ujabban azoknak számát megszaporítani is óhajtja: addig nem akarja teljesen berendezni ezen intézményt, mely nélkül j)edig ezen nagy kérdés teljesen, gyökeresen meg nem oldathatik. Mert beismeri maga a t. miniszter ur, miszerint a mostani létszámmal egyátalán nem lehet még megközelítőleg sem a népiskola ügyét kellőleg ellenőrizni: annyival kevésbbé lehet azt mintegy újjáteremteni ; s mégis mindössze, mint már tegnapi beszédemben érintettem, 11 másod tanfölügyelő, és 15 úgynevezett miniszteri megbízottakkal vél a bajon segíthetni. Pedig tegyünk kis számítást t. ház ; van hazánkban összesen eddig kevés hián 14.000 iskola. De maga a miniszter ur elismeri, hogy legalább még egy pár ezerre van szükségünk: azon községekben, melyekben még semmi iskola nincs. És még egy pár, sőt nem egy pár, hanem sok ezer iskolára van szükségünk, hogy ha a tankötelezettek számának megfelelő mennyiségű iskolát akarunk fölállítani. Már most vegyük tekintetbe azt, hogy egy-egy tanfölügyelő a megyében, még a törvény értelmében, t. ház, 300 iskolára tartozván fölügyelni, miután a törvény intézkedése szerint az iskolai időszak legfölebb 8 hónap, ebből a 8 hónapból kivéve az ünnepeket, vasárnapokat és egyéb szünnapokat, esik mindössze — lehet mondani — 6 hónap az iskolai időszakra. Kérdem a t. államtitkár urat, mint a miniszter megbízottját: vajon reméli-e, gondolja-e, hogy egy tanfölügyelő 300 iskolát fél év alatt és épen azon időszakában az évnek, mikor tagadhatlanul az utak roszak, sőt sok vidéken ugy szólván járhatlanok, őszszel, tavaszszal és a téli időben, nem is említve azt, hogy más