Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-289

'•? 232 289- ors3 :4gos ül még egy miniszteri tanácsos által, első lépésével azon kezdte, hogy egy egyháznak teljesen és tisztán az ö számára biztosított vagyonát lefog­lalta a közös iskola részére. Mikor ez megtörtént: azon vidéknek nyugalma meg volt zavarva, mert — még hozzá teszem — hiába folyamodott orvoslásért; mert míg Ó-Budán, hol hatalmasok­kal állottak szemben, ez intézkedés az első moz­zanatra visszahuzatott: addig itt a legigazságo­sabb kérvénynyel sem tudtunk valamire menni. Ez az egyik eset. A másik eset most forog fön Bihar megyé­ben. Ott ugyanis egy telekkönyvileg biztosított egyházi vagyont foglalt le a tanfölügyelő erő­szakkal a közös iskola számára; e tanfölügyelő már többre ment. Neki hihetőleg érdemeket kel­lett szerezni az által, hogy teremtsen közös is­kolákat. Nem választotta ama utat, mely helyes volna létesíteni iskolát ott, hol nincsen, vagy létesíteni ott, hol rósz; nem, hanem fölhasználva a helybeli körülményeket, fölhasználva különösen azt, hogy ottan egy, a nép által meglehetősen kedvelt, de olyan tanitó volt, kinek meg volt mondva, több éven keresztüli rósz magaviselete miatt, hogy ha iskolája jó nem lesz, a feleke­zeti hatóság őt el fogja kergetni: megcsinálta a közös iskolát ugy, hogy egy telekkönyvileg biz­tosított vagyont lefoglalt; megcsinálta ugy,hogy a törvény tiszta rendelete ellenére, megengedte, hogy a tanítói fizetés 200 írttal leszállittassék; megcsinálta ugy, hogy ezen rósz tanítót hiva­talában megerősítette. Tehát a helyett, hogy jó Iskolát igyekezett volna létesíteni, csinált rósz iskolát, és pedig a népiskolai törvény tiszta ren­deletével ellenkezőleg; sőt fölhatalmazta a közös iskolai tanítót, hogy az egyik vallásfelekezet is­teni tiszteleténél résztvegyen mint kántor. Már ha a tanfölügyelők ugy járnak el ; ha a mai időben mindenütt hirdetett vallásegyenlőség mellett is gyöngébb egyház vagyonát segítik elfoglalni; ha a törvény tiszta rendelete ellenére a tanítói fizetést engedik leszállittatni ; ha meg­tartják a rósz tanitókat; ha megengedik azt — minek közös iskolában nemcsak törvény, de a józan ész szerint sem szabad megtörténnie, — hogy a közös iskola tanítója valamely hitfele­kezet kántora: akkor ne tessék csodálkozni azon, hogy ellenszenv, féltékenység merül föl. He­lyeslés.) Én e tételt kész vagyok megszavazni; de igen kérem az uj közoktatási miniszter urat, hogy méltóztassék e tekintetben erélyesen el­járni, mert méltóztassék megengedni: soha sem mondhatja egy miniszter azt, — a mint tegnap említve volt, hogy ő mindent megtett a végre­hajtás érdekében, akkor, ha ott, a hol erős el­lentállásra talál, nem hajtja végre, másutt pedig február 18. 187). megengedi, hogy közegei a törvényen túl men­jenek. (Helyeslés.) Körmendy Sándor: Az 1868-iki or­szággyűlés XXXVIIL t. cz . 124. §-ban a leglényege­sebb intézkedés tétetett, a népiskolaügy berende­zése tárgyában, midőn tanfelügyelők fölállításáról gondoskodott. Hogy uj intézményeknél különösen szüksé­ges a fölügyelet: azt hiszem, ki sem vonhatja kétségbe; mert míg azon uj intézmények gyöke­ret vernek, mig azok átmennek mintegy a köz­életbe : addig azoknak védelemre, ápoló kézre van szükségük. Nem is vonta senki kétségbe, sem a múlt évben, sem a jelen vita alkalmával. a tanfölügyelők szükségességét ; de én nem is ezek szükségességéről akarok szólani , hanem érinteni akarom azon körülményt, hogy mig maga a miniszter ur is, igen nagy fontosságot tulajdonit, a tanfölügyelők működésének, annyira. hogy ujabban azoknak számát megszaporítani is óhajtja: addig nem akarja teljesen berendezni ezen intézményt, mely nélkül j)edig ezen nagy kérdés teljesen, gyökeresen meg nem oldat­hatik. Mert beismeri maga a t. miniszter ur, mi­szerint a mostani létszámmal egyátalán nem le­het még megközelítőleg sem a népiskola ügyét kellőleg ellenőrizni: annyival kevésbbé lehet azt mintegy újjáteremteni ; s mégis mindössze, mint már tegnapi beszédemben érintettem, 11 másod tanfölügyelő, és 15 úgynevezett miniszteri meg­bízottakkal vél a bajon segíthetni. Pedig tegyünk kis számítást t. ház ; van hazánkban összesen eddig kevés hián 14.000 iskola. De maga a miniszter ur elismeri, hogy leg­alább még egy pár ezerre van szükségünk: azon községekben, melyekben még semmi iskola nincs. És még egy pár, sőt nem egy pár, hanem sok ezer iskolára van szükségünk, hogy ha a tan­kötelezettek számának megfelelő mennyiségű is­kolát akarunk fölállítani. Már most vegyük te­kintetbe azt, hogy egy-egy tanfölügyelő a me­gyében, még a törvény értelmében, t. ház, 300 iskolára tartozván fölügyelni, miután a törvény intézkedése szerint az iskolai időszak legfölebb 8 hónap, ebből a 8 hónapból kivéve az ünnepe­ket, vasárnapokat és egyéb szünnapokat, esik mindössze — lehet mondani — 6 hónap az is­kolai időszakra. Kérdem a t. államtitkár urat, mint a mi­niszter megbízottját: vajon reméli-e, gondolja-e, hogy egy tanfölügyelő 300 iskolát fél év alatt és épen azon időszakában az évnek, mikor ta­gadhatlanul az utak roszak, sőt sok vidéken ugy szólván járhatlanok, őszszel, tavaszszal és a téli időben, nem is említve azt, hogy más

Next

/
Oldalképek
Tartalom