Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-288
288. országot ülés február 17. 1871. 219 tött össze a eultusminiszterium eljárására vonatkozólag: nem akarom fejtegetni; hanem egy állítása van, mely engem valóban meglepett. Azt monda ő, hogy a községi iskolák nem egyetemes vallási alapra vannak fektetve, hanem a merő confessionalismus alapjára. A vallás azon alapelveit kellene szerinte tanítani, a melyek közösek minden keresztény felekezettel, sőt a zsidóval is, és fölhozá Hollandiát, a hol ez igy van. Bátor vagyok az 1868: XXXVIII. törvczikk 57. §-ra hivatkozni, mely igy szól: ,,A községi elemi népiskolákba minden hitfelekezet gyermekei járhatván, híveik hit- és erkölcstani oktatásáról az illető hitfelekezetek tartoznak gondoskodni. E vallásoktatásnak a közös iskolai órákon kivül és szintén nyilvánosan kell tartatni." Én valóban nem értem, hogyan lehet a községi iskola, ha oda több felekezet gyermekei járván, azok külön taníttatnak a vallásban ; mert azt sem tudom föltenni, hogy ma már elérkezett az idő, a midőn a vallást mindenünnen ki kell küszöbölni. Tehát vagy az én fölfogásom, vagy az övé tévedésen alapszik. Egyébiránt azt hiszem, hogy az idő, midőn Magyarországon a vallás alapelveit ugy lehet tanítani, hogy a keresztény sőt a zsidó felekezetek egy és ugyanazon valláserkölcsi kátét adhatják elő iskolájukban : azon idő még igen messze van. En azt hiszem, hogy, noha mind ő, mind én nagyon fiatalok vagyunk még; mire eljön azon idő, hogy ez teljesülni fog Magyarországon: sem ezen ház nem fog itt tanácskozni, sem mi nem leszünk itt, de még azok sem, kiket újra és újra megválasztanak; hanem a Kárpátoktól az Adriáig, a Lajthától a székelyföldig sírhalmok fognak fölöttünk domborodni és zöldelni. (Mozgás.) De midőn igy gondolkozom, másrészt ellene vagyok és ellene ügyekszem mindig oly elveknek, a melyek a centralisatiót Magyarországon bármikép kiterjeszthetnék. En a centralisatiót egy óriási pókhálónak képzelem, oly pókhálónak, mely befogja az egész magyar hazát, nyugattól keletig, déltől északig. És ha eljön az idő, hogy a nemzet minden viszonyára keresztül fog szövődni ezen pókháló: akkor ki lesz boldog % Az a nagy pók, a mely Pestről ki fog járni mindenüvé, és abból én és tisztelt barátaim Schwarcz Gyula és Körmendy Sándor, egyikünk Székesfehérváron, a másik a Dráva mellékén hasztalan vergődünk és nem tudunk szabadulni azon nyűgből, mely körül fog bennünket. Ettől tartok én: mert azt hisz<jm, (Helyeslés.) hogy a nemzet életerős fejlődése autonómia nélkül nem lehetséges; az autonómia szükséges az egyházban, a politikában és a nevelésben, és én autonómia nélkül még boldogulni sem akarok. (Élénk tetszés-nyilatkozat a hál oldalon.) Elfogadom a költségvetést átalánosságban. Schwarcz Gyula: Előttem szólott anynyira félremagyarázta úgyszólván minden szavamat, hogy jelenleg nem tehetek mást, mint azt, hogy szavaim félremagyarázása ellen tiltakozom. Nem akarom fölszólalásommal ezen átalános vitát hosszítani; csak arra kérem t. képviselőtársamat, hogy legyen figyelemmel arra, a mit a népoktatás czimü rovatnál fogok mondani, és akkor be fogja látni, hogy azon mindenféle bureaukratia, centralisátio és Isten tudja mi, melyeket vészcsattanós frasisokkal ellenem fölhozott : épen nem jogosultak. (Helyeslés.) Borlea Zsigmond: T. ház ! Miután a jelen diseussio alkalmával többen fölszólaltak a tanfelügyelők, és különösen azok czéljai és eljárásai ellen, s minthogy az ilyen főlszólalások alkalmával több nézet hozatik elő, az mondatott róluk, valamint ez évben ugy a múlt évben is: hogy nem felelnek meg a czélnak s hivatásnak, mely végett ki lőnek nevezve. Én e tekintetben nem értek egyet azokkal, kik előttem e tekintetben fölszólaltak. Én ugyanis azt hiszem, hogy ha nem is felelnek meg minden czélnak és hivatásnak tökéletesen, mind amellett azon czélnak és eszköznek, mely végett kineveztettek, némileg megfeleltek : mert én azon hiedelemben vagyok, hogy azokat a kormány nem a népnevelés végett nevezte ki, hanem egészen más két czélból, s igy tehát azok, némileg kötelességüknek eleget tettek. S ezt annál inkább hiszem, mert midőn az iskolai törvény tárgyaltatott : én bátor voltam egy módositványt tenni, melyben azt kértem, hogy a tanfelügyelők kineveztetésénél vétessék tekintetbe a vidék nyelve, s a tanfölügyelők azon vidékben, hol, mint itten nevezni szokták, nemzetiségek vannak majoritásban, azok közül neveztessenek ki ; mert csak ugy fogják érteni a nép s az iskolák nyelvét. Akkor a tisztelt kormány részéről az mondatott: hogy ez fölösleges, mert ez magában értetik. Az igaz, hogy ez magában értetett, de nem a mit én indítványoztam; hanem egészen az ellenkező, legalább a tények ezt bizonyítják. Mert ha tekintjük ezen tanfelügyelőket oly vidékeken, hol a románok vannak absolut majoritásban; nemcsak hogy románok nem neveztettek, hanem olyanok, kik tudnak jól magyarul, németül, francziául, és talán tótul is, de románul nem. Viszont a tótok közt neveztek ki oly tanfelügyelőket, kik jól tudnak magyarul, németül, francziául, talán románul is: de tótul nem. És mi történik az ilyenekkel 1 Elmegy a tanfelügyelő 28*