Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-288

220 288. országos ülés február 17. 1871. az iskolába, hogy meghallgassa, miképen proponál a tanitó, arra tesz egy pár szó megjegyzést az iskola nyelvén, mit nem tud, s ugy fejezi ki magát, hogy a gyermekek és tanitók kénytelenek kikaczagni a nagyságos urat, ki gúny tárgyává tétetett ki a kormány költségén. (Derültség.) Mondám, hogy szerintem más czélokból s okoknál fogva lettek kinevezve. Ezen czélok és okok pedig azok, hogy ezáltal a kormány nem a népnevelésen akart segíteni; hanem a kormány költségén ágenseket tart magának, kik utazást tevén, sub titulo, hogy a nevelést előmozdítják, és quasi oly polizeifbrmát képezzen, annak ily szolgálatot tegyen; és másrészről — s ez a főtendentia — a mennyire lehet, magyarosítani, Ugy hiszem, hogy ez magának a törvénynek is a főbasisa. — Másik oka pedig annak, hogy mért neveztettek ki: mert hát nagyon elterjedtek a kormánynak hívei, s azokat el kellett látni czimecskével s igen jó hivatallal. (Hosszas derültség.) S mert a curiánál s más állomásokban is a helyek betöltve voltak már, a hivek pedig jelentkeztek s panaszkodtak, kérdezvén: hát nekünk mi jutott ? (Derültség.) Erre azt felelték : ne féljetek gyerekek! (Nagy derültség.) majd gondoskodunk rólatok is : (Hosszas derültség.) mert látjátok, hogy a curiához valók nem vagytok s máshova sem, majd találunk számotokra is szép ezimeeskét igen jó hivatallal, (Derültség.) és semmi dologgal: szóval, miután semmiféle hivatalra alkalmatosak nem vagytok, majd csinálunk belőletek népnevelőket, s igy lőn. Adtak nekik nagyságos királyi tanácsosi czimet és igen jó fizetést, adtak melléjök (Nagy derültség) személyzetet, vagy miután a kifejezést, mint látom nem értik, tehát personaliumot, t. i. egy segédet, egy tollnokot, és igy a principálissal együtt épen elég egy préférance companiának, (Nagy derültség) sőt van még hozzá egy hivatalszolga is, ki a játszóknak majd szivarral s egygyel-mással szolgáljon, (Derültség.) És én ugy hiszem, hogy miután a t. kormány már meggyőződött a felől, hogy a főezél, t. i. a magyarosítás ugy sem sikerül, és a mint hiszem, nem is fog sikerülni: mert hiszen megpróbálták ezt 1859-ben, a volt osztrák eultuszminiszter, gr. Thun Leo alatt, ki hasonlótakart elkövetni, amint nagyon jól fognak emlékezni, oly törvényt akart behozni, melynek czélja persze nem a magyarosítás, hanem germanizálás volt. De neki sem sikerült, és ha neki nem sikerült 59-ben, a jelenlegi kormánynak nem fog az sikerülni 1871 -ben, sem később ; — ezért ugy hiszem, hogy maga a kormány is bele fog egyezni, hogy a tanfelügyelők eltöröltessenek, miután egy részt meggyőződhetett már arról, hogy a magyarosítás czéljának ugy sem felelnek meg, másrészről pedig az ő hű embereit fizetés nélkül nem kell hagynia, mert a ház megszavazván a belügyminisztériumi költségvetés alkalmával a városi főispánok fizetését, tehát a tanfölügyelőket városi főispánokká kinevezhetik. (Derültség.) Itt még nagyobb czimet nyerhetnek „méltóságos* czimet s nagyobb fizetést is; és oly dologra, minőt ott végeznek: itt is alkalmasak tesznek; t. i. mulatni, hónaponkint nyugtát irni és a gázsit fölvenni; és ki lesznek elégítve tökéletesen. Sőt én azon hiedelemben vagyok, hogy sokkal jobb, czélszerübb lesz a tanfelügyelőkre fordítva, 265,000 és egynehány száz frtot, hasznosabban lehetne fordítani, ha az szegényebb felekezeti iskolák közt fölosztatnók azok segedelmére: mert ezáltal valósággal lehetne segíteni a népnevelés hiányain, és a ház egyszersmind a kormánynak megmutatná ezáltal, hogy a népnevelésen valóban segíteni, azt előmozdítani, s SÜ szegényebb községekről is gondoskodni akar. Én nem ellenzem, hogy azon összeg valóságosan köznevelésre fordítását a kormány egész szigorúsággal ellenőrizze, és ha az egyenesen azon czélokra fog fordíttatni : mindenesetre sokkal jobban lesz elősegítve a népnevelés, mint most. Volna még a vallás teljes egyenlőségéről valami megjegyzésem, a miről úgyis nagyon sokszor beszéltek itt is, a lapokban is; de feleslegesnek tartom azért is, mert már megtanultam pár év óta, hogy ezen teljes egyenlőségről, midőn e házban ugy mint a házon kivül a journalistikában miadig beszélnek: azok csakis czifra frázisok, mely szép eszméről mindig beszélnek ; de hogy valóságosan végre is kellene hajtani , arra senki sem gondol s ugy ezáltal csakis időpazarlást követnék el: azért tehát ettől elállva, befejezem beszédemet. Elnök: Szólásra senki többé fölírva nem levén, az átalános vitát, azt hiszem befejezettnek nyilváníthatom. Tanárky Gedeon: T. ház! Érzi a t. ház, érezték mindazok, kik a közoktatásügyi minisztérium költségvetése átalános tárgyalásában résztvettek, hogy ezen tárgyalás nem teljesen normális viszonyok közt történik. Kétszeresen érzem én ezt, nemcsak azért, mert többszörösen érzem azon veszteséget, mely ezen nemnormális tárgyalást okozta; de érzem különösen azért is, mert én levén ezen költségvetés tárgyalása alkalmával a kormány képviselésével megbízva : nem voltam azon helyzetben, hogy az átalános tárgyalás alkalmával a vitát elfogadhattam, vagy abba belebocsátkozhattam volna. Már maga az, hogy a ház, hogy ugy fejezzem ki magamat, egyoldalulag tárgyalt, és a kormány a tárgyalásban részt nem vett: mutatja, hogy az átalános