Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-288

218 288. országos filét február 17. 1871. laszszanak ; hogy akarjanak választani tudni: mert ilyenformát mondott Schwartz képviselő ur. De e szavaival önmagunk alól húzta ki az alapot a t. képviselő ur: mert kinek választottai vagyunk mi ? végre igaz, hogy nem egy községé, de több községé; és ha azon nép nem fog megválasztani tudni egy tanítót, kérdem: vajoo 30 — 40 község képes lesz-e megválasztani egy képviselőt, a ki itt törvényt alkosson ? (Helyeslés.) Azt monda továbbá t. barátom: nem akarja a községek nyakába tolni az iskolák költségeit. A mit ugy dobnak az ember nyakába: az kétségtelenül terhelő; de én soha sem magam, sem egyes községek, törvényhatóságok részéről nem szeretném terhelőnek tekintetni a népnevelés ügyét. (Helyeslés.) Ez oly kiadás, mely százszorosan fizeti vissza önmagát, és ha mégis azon elvet hangoztatjuk; ha elismerjük, hogy ez terhelő, hogy teherként dobatik a községek nyakába: akkor ugyan roszul terjesztjük azon elveket, melyeket épen a képviselő ur oly magasztosán szokott hirdetni. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a képviselő ur csak nemes lelkesültségében és fölhevülésében mondotta ezen szavakat: mert épen nem hangzanak össze beszédének többi részével és azon elvekkel, melyeket vallani szokott. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy nem fog akadni ember, ki kisebb körben, 30—40 községben képes fölügyelni az iskolákra, s átalában u élésre. De miután 30—40 község egy képviselőt választ, — mert kérdem : vajon nem tud-e most is egy képviselőt küldeni minden választó-kerület ide az országgyűlésre? kérdem vajon ugyanabban a 30—40 községben akad-e egy oly férfiú, ki képes volna 30—40 iskolára fölügyelni ? Ha nem akad: akkor azt mondom, — szedjük össze sátorfáinkat, kérdezzük meg Magyarország északi részének lakóit, merre jöttek be a magyarok és menjünk vissza azon az utón Ázsiába, a melyen egykor bejöttünk : mert az európai civilisatio nem fog megtűrni minket Európában. (Derültség.) Én részemről merem állítani: hogy, habár sok tekintetben sülyedt a közép osztály ; habár ennek művelődését ujabb időben a képviselő választások is zavarták : mindamellett ez az osztály az, a melynek akadnak egyes tagjai a mostani időben és akadni fognak jövőben, a kik önzetlenül fognak e téren is működni, és akadni fog minden 30—40 községben oly férfiú, a ki eleget^ is tud tenni ebbeli kötelességének. Én azért a boldogult miniszter urnák ide vonatkozó szándékát igen szépnek, igen helyesnek tartom; mert egyedül ezen utón lehet elérni azon czélt, a melyet az iskolai fölügyelet által elérni akarunk. T. ház! Én is azt hiszem, a mit tegnap a pénzügyminiszter ur kinyilatkoztatott: hogy a csodák ideje lejárt. Igen, de nemcsak egy téren járt le, nemcsak a vallás terén; hanem az életnek és egyes embereknek, nemzeteknek viszonyaiban mindenütt. és igy magában a nemzetek művelődésének történetében is. Mit akar t. barátunk? egy varázsütésre föl akarja emelni a nemzetet a művelődésnek egy igen magas tokára. Kérdem: vajon lehetséges-e ez, vajon nem kell-e a társadalomnak is átalában emelkedni, hogy e czél elérve legyen ? Vajon az államnak magának lesz-e az a hatalma, meglesz-e az az ereje, hogy egyedül ő tegye meg mindazt, amit a társadalom vele Összeműkődve végezhet csak? (Ugy van.) Én hiszem, hogy ezen téren is lejárt a csodák ideje, és ha az állam kezében összepontositanók a nevelést: az époly tökéletlenül végezné azt, mint most végzik az egyes felekezetek. Ne higye azonban a t. ház —miután ez talán társadalmi állásomnál fogva föltétetik rólam ; — mintha én nem pártolnám a közös iskolát s hogy én a felekezeti iskolának volnék barátja. Nem. Én megvallom: ezen népiskolai törvényt tartom a legtökéletesebb törvénynek, melyet a múlt és a mostani országgyűlés hozott. (Helyeslés jobb felől.) És ha ezt a törvényt, mely nem végtelenül tökéletes ugyan, végre hagyja hajtani a kormány : akkor fölemelkedünk azon színvonalra, hogy Európában elfoglalhatjuk azt a helyet, a mely méltán megillet bennünket. (Helyeslés.) T. ház! Én annál inkább kívánom és óhajtom, hogy ezután is a község legyen minden önkormányzatnak legelső kezdete: mert csak igy lesz egészséges nemzeti életünk. A község, mint egy franczia író mondja: „azon mag, melyből a nemzet fejlődik." És ugyanazon író azt is mondja továbbá: „Meglehet hogy a nép, mely a községi önkormányzat által nincs bevezetve a politikai szabadságba : véletlenül elnyerheti souverainitását; de megörökíteni nem fogja soha." Igen természetes! Mert az autonómiának körül kell fogni az egész nemzeti életet. Nem szabad ennek egy téren, — a politika terén — nyilatkozni csupán; hanem kell a népnevelés terén is: egy szóval, a valóságos autonómiának be kell hatni az egész nemzeti életbe: akkor lesz csak egészséges államóletünk. T. ház! Még egy megjegyzésem van, nem t. barátom Schwarcz Gyulához, a kit eléggé fárasztottam már; (Derültség.) hanem igen t. Körmendy Sándor barátomhoz. Én igen sok tekintetben osztozom t.barátomnak,nézeteiben és azokat a hibákat, amelyeket ő roppant nagy fáradalommal gyűjthetett ós gyüj-