Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

182 287. országos Ülés február 16. 1D7J. Magában véve nem látom be, hogy alapos ellenérv volna ezt mondani: ezen tőrvényt esak két év előtt alkottuk, nem lehet tehát már most módositani. Hisz már akkor, midőn „ezen törvény megszavaztatott:" emelkedtek hangok a házban és a házon kivül ezen törvényezikk ellen; és ha elismerem is azt, hogy vannak a közoktatási rendszernek mozzanatai, melyekre nézve csak nemzedékek múlva lehet jogosultan Ítéletet mondani, hogy pl. midőn valamely törvénynyel uj paedagogiai rendszer is behozatik, vagy ha arról van szó, hogy ezen, vagy azon methodus czélszerübb-e, a Bell-Laneasterféle-e, vagy más ? akkor arról, vajon azon törvény helyesen operál-e vagy sem: — igaz, nem két év múlva, de csak két nemzedékek hosszú sora után lehet Ítéletet mondani. De vannak a törvénynek oly mozzanatai is, melyekről azonnal minden elfogulatlan ítész láthatja : vajon a fönforgó hazai viszonyok és tényezőkkel szemközt van-e egyátalában remény, ' vagy nincs, azon törvény végrehajtására ? Azt hiszem, t. ház ! számosak ezen törvénynek azon mozzanatai, melyekre ez rá illik ; ilyen pl. a tanfölügyelők, ilyen az iskola-tanácsok és iskola székek kérdése. Ha az ember elolvassa azon jelentést, melyet a miniszter ur elénk terjesztett: elszomorodik az ember lelke: elszomorodik leginkább azért, mert láthatni belőle tisztán világosan azon nagy, sötét éretlenséget, melynek sok község tagadhatatlanul tanújelét adja; sőt nyoma van annak is, hogy magasabb, körökben a törvényhatóságokban, legalább a mostani szerkezet mellett: — nem találhatók föl az önkormányzatnak, legalább a közoktatási önkormányzatnak azon elemei, melyekre szüksége volna oly törvénynek, mely minden egyéb jeles tulajdona mellett anyira kaczérkodik a népszerűséggel és az önkormányzattal, s mely telve van nálunk ki nem vihető módozatokkal. Maga a miniszter constatálja azon tényt, hogy a legtöbb község megígéri ugyan, hogy meg fog mindent tenni, mit a tanfölügyelő kivan; de minden csak az ígéretnél marad, és az év elteltével is csak azt tapasztaljuk, hogy nem történik semmi. Átalában véve igen helyes, hogy maga a miniszter constatálja, miszerint csak addig történik valami a községekben : • mig a tanlölügyelő ott van, és ezen valami is nem több, mint puszta Ígéret. Más részről is sok panasz hozható föl nemcsak a községek, de a törvényhatóságok ellen. Egy nagy törvényhatóságban, Pest megyében, látjuk p. o. nyomait annak, hogy az iskolai tanács jelen szervezete és működése egyátalában nem elegendők arra nézve, hogy a törvénynek gyors és kellő végrehajtását eszközölhessék. Midőn maguk az illető iskola-tanácsok, községi iskolai székek tagjai nyíltan és hivatalosan panaszkodnak, hogy az iskolatanács tagjai nem járnak a gyűlésre ; midőn bebizonyított tény, hogy a legtöbb iskolaszékbe alig jár el más valaki, mint épen azon vallásfelekezeti lelkészek, kik a községi iskolának természetes ellenfelei ; és midőn a tanfölügyelők maguk panaszkodnak, hogy alig bírnak évnegyedes gyűlést tartani; mert az illető tanácsosok megköszönték ugyan a megválasztatást, de azóta feléje se néznek az iskolaiszéknek: akkor azt hiszem, hogy nem oly kezekre van a törvény végrehajtása bizva, kiknek szakképzettségétől, buzgalmától várható lenne a siker. Én mondom, sajnos körülménynek látom, hogy ezen, különben igen jeles törvény, melyre büszkék lehetünk, már annál fogva is, mert az két nagy elvet, a tankötelezettség és a tanszabadság elvét oly szépen fölvette magába : sajnos, mondom, hogy ezen törvény annyira kaczérkodik az önkormányzat bizonyos módozataival, melyek Magyarország speciális viszonyúihoz egyátalában nem valók és éppen azért, a nemzet valódi önkormányzatának nagy kárára vannak. Miután tény a politikai községek nagy részének éretlensége: azt hiszem nem volna hazafiság ezen éretlenséget takargatnunk. Én azt hiszem uraim! szakítani kell azon alapgondolattal, mely keresztül vonul az 1868. XXXVIII. t. ez. §-sain; szakítani kell azon gondolattal, hogy politikai községeink képesek lennének a törvényt realizálni; szakítani kell azon gondolattal, hogy a községek akarni fognak, és ha fognak is akarni: képesek lesznek a keblükből kifolyt iskolaszékekkel kellő tanítókat választatni, azokat kellőleg fizetni, s ha meg is szavazzák azok diját, kifizetni azt, a mire magukat kötelezték. Én, mondom, e fölött kétségben vagyok. De maga a miniszter is constatálja a tényt: hogy a legtöbb község nem volt képes kellő tervet benyújtani az iskola-épületet illetőleg, és a miniszter azért kénytelen volt gyámság alá tenni a politikai községet. Mirevaló ezen kaczérkodás az önkormányzattal, midőn azok a községek erre nem képesek? Szerencsétlenség ez is nálunk mindenesetre, de ugy van. Értem, hogy a politikai községnek nyakába szokták más államokban is a közoktatás ügyének legnagyobb súlyát, a költségvetést vetni. Történik ez pedig leginkább azért, mert más államokban sem "szeretik, ha a deficit igen nagy, és az államadót igen magasra kell emelni. En azonban azt gondolom, hogy Magyarország népére nézve mindegy: akár községi adó, akár községi pótadó, akár pedig államadó alakjában fizeti azt, a mit fizet. Elég súlyos: a mit fizet. A mi illeti azon módozatot, melylyel én a bajon segíthetni vélnék, az én módozatom igen