Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-284
100 284. országos Ülés február 13. 1871. sével vagy egyesek bízatnak meg a törvénykönyvek szerkesztésével, mint ujabb időben Louisianaban a hires Livingston; vagy több tagból álló választmányok, mint ezelőtt nálunk, mely választmányok a munkát egyes tagjai közt fölosztották, annak elkészültével az egész munkát együtt tanács alá vették, és azután terjesztették az országgyűlés elé. Ezen választmányok, vagy egyes szakferíiak, mindig csakis a rajok bízott külön törvénykezési tárgyak, vagy külön codex szerkesztésével foglalkoztak, s nem tudok esetet: hol állandó testületre bízatott volna több féle szakmába vágó mindennemű törvényjavaslatok szerkesztése. Mint már az előttem szóló is emiitette: parlamentális kormányzatunk alatt a minisztérium legelső rendben hivatva van a törvények indítványozása és szerkesztésére; felelősségemellett pedig igen természetes, hogy a készítendő törvényjavaslatoknak átalános irányelveit először a miniszter határozza meg, és azoknak összeillesztésével és a törvényjavaslat szerkesztésével saját bizalmi férfiait bízza meg. Lehetetlen, hogy azokat a miniszter mindig és mindenre állandó testületben találhassa föl. Megpróbálta ezt az igazságügyminiszter ur is, és minisztériumában eddig fönállott állandó codificationális testületre bízta például az indigenatus, az egyletek, a vadászatról szóló törvényjavaslatok készítését, ugy mint az úrbéri és más törvényeket. Mily eredménynyel : azt méltóztatott tapasztalni ; mert némelyek már az osztályokban viszszavettettek, a többi pedig részint a sectiókban, részint a központi bizottságban, az időnek nagy veszteségével ós nagy bajjal igazitatottki. Okvetetlen szükséges tehát, hogy mindegyik miniszter törvényjavaslatának elkészítése ügyében azon szakférfiakat keresse föl: kik iránt teljes bizalommal viseltetik ; nem olyanokat, kiket egy más miniszter mint hivatalnokokat nevez ki,vagy alkalmaz. Ezen nézetből indult ki a pénzügyi bizottság, midőn nem az igazságügyminiszter ur által javaslott codificationális testület számára irányozta elő az illető tételt; hanem egyenesen és csakis codificationális munkálatok szerkesztőinek díjazására. A pénzügyi bizottság elegendőnek tartotta a folyó évre a 35,000 forintot azon 4, vagy legfölebb 5 szakférfiúnak dijaztatására, kik akár a polgári, akár a büntető, akár a kereskedelmi törvénykönyvek szerkesztését e vállalván : ez évben ugy sem végezhetik be e nagyszerű munkákat. Szem elől nem lehet téveszteni azt, hogy ily organicus törvényeknek pontról pontra tanácskozás alá vétele az országgyűlésen igen sok időt kivan; a törvényhozó testület tehát versenyt nem futhat a főnálló codificationális testület munkálkodásával, melynek talán 50 tőrvényjavaslata még az országos tárgyalást várja: nem szükséges tehát, hogy sok javaslat egyszerre eodificáltassék; ha pedig a kijelölt szakferíiak a folyó évben munkájokat megkezdvén, azoknak dijaztatása jövő évben nagyobb összeget követelne, vagy valamelyik igen jeles szakember tetemes sommát kívánna: a miniszter pártolólag eziránt az országgyűléshez fordulhat. Én részemről egy állandó codificationális testülettől jeles munkát alig várhatok. Óhajtandó volna, hogy a törvénykönyv egy kéznek munkája legyen; de ha ez nem lehetséges, akkor az illető több szakférfinak megválasztását az egyes miniszterekre bízván, és az állandó codificationális testület eszméjét határozottan visszautasítván, attól tartok, hogy annak elfogadása esetében csakis az időt és pénzt vesztegetnők. A pénzügyi bizottság igen helyes okoknál fogva elegendőnek tartotta azon egy évre a 35,000 frtot. Ajánlom a t. háznak ezen véleményt elfogadásul. Máriássy Béla: T. Ház! {Halljuk!) A codificationális rovatnak, nézetem szerint, két oldala van: az egyik az elvi, a másik a pénzügyi. A codificationális bizottság törvényhozási közeg, ennélfogva itt a körül forog a kérdés: vajon szükséges-e ezen közeg a törvényhozásra, vagy nem? A lényeget mindenesetre az elvi oldal képezi: mert ha a codificationális bizottság eleget tett föladatának: akkor a pénzzel fillérkedni nem szabad: akkor tökéletesen mindegy, ha akár 35, vagy pedig 50 ezer frt szavaztatik-e meg. E tárgynál tehát 3 dolog bírálandó meg. Először, vajon a reform, és a reform siettetése Magyarországon szükséges-e? másodszor: vajon a codificationális bizottság ennek eleget tett-e ? harmadszor: ha a codificationális bizottság és az igazságügyminiszter ur föladatának eleget nem tett, mely közeg által kell ezt pótolni 1 1848. előtt és 48. után egyátalábanmind a dologi, mind a személyi jogot illető viszonyaink tetemes változásokon mentek keresztül. Végre a mi alapját képezi az anyagi jognak : maga az örökösödés rendé sincs teljesen kétségbevonhatlanul meghatározva. Váltótörvényeink nincsenek más országok váltótörvényeinek magaslatán. Ez pedig, miután az egyes országok kereskedelmi voszonyai közt a chinai falak ledőltek : fölötte szükséges. Harmadszor: a minek hiányát fölötte érzi az ország, ez mezei rendőrségi törvényeink hiányossága. E tekintetben is igen sok teendő van. .Nem fogom a t. házat untatni a reformok szükségességének elemzésével; mert hiszen mi, kik ezen oldalon ülünk, a reformot kívánjuk.
