Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-284

28*. országos ülés február 13. 1871. 101 Önök azt mondják, hogy önök a reformerek; tehát e házban nincs senki, ki a reformot ne óhajtaná. Már 1844-ben egy kimeritő munkálatot hozott létre a rendi országgyűlés, a büntető igazságszolgáltatás tárgyában. A miniszter ur különösen hangoztatta, hogy ő a reform embere, s valóságos trójai lovon lovagolt ide elénk, gyanúsítván benünnket azzal, hogy mi nem akarunk reformokat:. — ő az igazi reformer. Valósággal én megörültem az országgyűlés kezdetén, én azt hittem, hogy ha már más tekintetben nem fognak teljesedni kivánataim ; hanem legalább a reform mezején roppant előhaladást fogunk tenni. Azóta igen sok pénz költetett el, a miniszter ur szakférfiak légiójával környezte magát, vártuk a szülést : a szülő ágyat roppant sok doctor vette körül, (Derültség a szélső bal oldalon.) végre a hegy vajúdott és egeret szült. Szülte a perrendtartást, melyet maga a miniszter ur elkárhoztatott rövid idő múlva. Kénytelen vagyok továbbmenni annak elemzésében, vajon azon törvények, melyeket a codificationális bizottság és a miniszter részint az országgyűlés elé terjesztett, részint terjeszteni fog, jók-e, helyesek-e % T. ház! én részemről megvallom, hogy ezen javaslatokban, nézetem szerint: hiányzik a logikai rend; valamint mindazokban is, a miket a miniszter ur előterjeszt: hiányzik a logikai rend ; mert a törvényhozás logikai rendje, nézetem szerint azt kívánja, hogy a hol törvény nincsen: hozassanak törvények, s hol törvények eltöröltettek: az eltörlés által okozott hiány és hézag mások által pótoltassák. Itt pedig sem egyik, sem másik nem történt. Minden jó igazságszolgáltatásnak alapját kétségkívül a polgári és büntető törvénykönyv képezi. A törvénykezési eljárás s a birák kinevezése az épület tetőzetét képezi. Itt megcsinálták a tetőzetet, de az alapot nem csinálták meg. És épen azért van olyan számos perünk, annyi restantiánk : mert az anyagi kérdésekkel egyátalában nem vagyunk tisztában; de nem vagyunk tisztában a büntető jogi, átalában a bűnügyi kérdésekkel sem. Ezt kellett volna mindenekelőtt tisztába hozni. De a t. igazságügy miniszter ur — nagyon sajnálom, hogy épen most ment ki, midőn bókot akartam neki mondani ; (FölMáltás jobb felől: Majd meghallja azt később.) — az igazságügyminiszter ur, mondom, ki igen gyöngéd jóbarát : figyelmét legelőször is legközelebbi körére, kartársaira terjeszté ki. Ezen kartársainak igen nagy szükségük volt a polgári perrendtartásra, mert az ügyvédek aratása, az országbírói értekezlet megállapodásai következtében, igen kevés százalékot hozott; az igazságügyminiszter ur tehát azon gyöngéd barátságból mellőzte az ország érdekeit és fölkarolta kartársaiét. {Ellenmondás jobb felől.) Azt mondta ugyan a polgári és büntető törvénykönyvről, hogy a codificatio rendkívüli nehézségekkel jár. Én ugy tapasztalom, t. ház, hogy Magyarországon jelenleg minden igen nagy nehézséggel jár. Minden dolognak nagy feneket szeretünk keríteni, és vannak bizonyos szakemberek, kik maguknak okvetlenül a csalhatatlanság eszméjetkövetelik. Ennélfogva minden igen nehéz. Én is elismerem, hogy nem oly könnyű dolog a codificatio ; de azt mégsem tagadhatni, hogy sokkal könynyebb most jó polgári és büntető törvénykönyvet készíteni: mint volt ezelőtt, ha nem csalódom, 65 évvel, Napóleon idejében. Mert azóta már nincs állam az európai continensen, melynek büntető és polgári törvénykönyve nem volna. Csak a nemzet szokásait kell ezen törvénykönyvbe befektetni, s az elvekhez alkalmazni. Semmi ujat nem fognak önök föltalálni, és megvan a jó törvénykönyv ; mert hiszen az igazságnak eszméje örök. Ugy vagyunk mi a törvényekkel, mint a gőzösökkel. Fultonnak bizony igen nehéz volt alkalmazásba vennie a gőzerőt; de most egykis igyekezettel, akarattal és pénzzel ez már nagyon könnyen megy. Az igazságügyminiszter urnák — kinek bátorságán csodálkozom — midőn az ország termében a miniszteri tárczát átvette : legelőször is gondoskodnia kellett volna, hogy a jog megállapittassék, és igen csodálkozom, hogy beleült a piros bársony székbe, anélkül, hogy polgári és büntető törvénykönyvről gondoskodott volna. (Fölkiáltások jobb felől: Oh! oh!) Az igazságügy miniszter urezek nélkül olyan, mint a hadügyminiszter ágyuk és műszaki csapatok nélkül. Második követelménye a logicai rendnek az, hogy a törvényhozásnál, hol törvények eltöröltetnek : azok más törvények által pótoltassanak. Itt ez ismét nem történt. Irányi Dániel képviselő ur javaslatba hozta a bot és a bilincsek eltörlését. A botbüntetés és a bilincsek egy átalában oly inhumánus büntetés volt, melyet én opportunus szempontból sem tudnék védeni. Ez nagyon helyes volt. Én csak azon csodálkozom, hogy a miniszter urnák harmadfél évi minisztersége után jutott eszébe, s azt csak akkor karolta föl: midőn már más indítványozta. Azt hiszem harmadfél év előtt humanitási tekintetben épen ugy voltunk, mint a harmadfél év után. Tehát megtehette volna akkor. Én igen helyeslem ezen büntetés eltörlését; de miután Magyarországban a bírói tekintély elleni vétségek, a csendháborítás, a mezei rendőri kihágások nagyrészt ez által büntettettek; akkor szerintem kötelessége lett volna a niinisz-