Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-264
264. országos ülés január 17. 1871. 51 mert eszó „közös hadsereg," a mi fiaink előtt semmi törvényes értelemmel, semmi varázserővel nem bir. Vajha igaza volna Királyi Pál t. képviselő urnák abban, hogy kimerittetett aszótár a közös hadseregnek, mint ilyennek kicsinylése körül (Királyi Pál közbeszól: Nem azt mondottam) ; de ellenkezőleg áll a dolog; mert hiszen a szótár napról napra szaporodik. Gazdagították e szótárt az 1859. és 1866-iki események; gazdagítják azon példák, amelyeket Ivánka I. barátom ma és az átalános tárgyalás alkalmával tegnap elmondott, és én attól tartok, hogy ha hazánk fölött a háború vésze kitör, mielőtt a magyar hadsereg helyreállíttatnék, e szótár egy szomorú tartalmú ujabb kötettel íog gazdagodni. Hanem egyben igaza van Királyi Pál igen t. képviselő urnák, hogy t. i. a rajongás a veszély perczében megboszulja magát; de nem az a rajongás, t. ház, midőn mi kívánjuk, követeljük a magyar hadseregnek a törvény értelmében helyreállítását, a minek történelmi múltja van, s mely követelés észszerüségét igazolja ezen század majd minden hadjárata; hanem az a rajongás, midőn eszmék állíttatnak föl, melyek a népek kebelében sehol viszhangra nem találnak, mert érte' lemmel nem bírnak, minő rajongás például az, hogy az egységes hadsereg, melynek a mostani, mondhatni, csupán uj kötetbe foglalt régi kiadása, hogy ezen egységes sereg képes lesz a veszély pillanatában azon önmegtagadásra, erőfeszítésre, s azon áldozatkészségre, mint egy a nemzet geniusának megfelelő saját nemzeti hadsereg. Ugyanezért pártolom a többségi javaslatot. (Helyeslés bal felől.) Ghyczy Kálmán: Nagy része azoknak, t. ház, mik tegnap a kisebbségi előadó s a ház más tagjai által, és részben ma miniszterelnök ur által is elmondattak, nézetem szerint, nem tartozik a jelen vita keretébe. Mert csakugyan igaza van a központi bizottság előadójának abban, hogy jelenleg az 1867-iki XII. törvényczikk megváltoztatásáról — és ezt fájdalommal mondom — nincsen szó: mert ha elfogadtatik is a központi bizottság javaslata, a „magyar sorhadi csapatok" helyett, törvénybe iratik a „magyar hadsereg," azért, fájdalom, e hadsereg tovább is az lesz, mely az 1867-iki XII. törvényczikkben körüliratik: nem lesz különálló, nem lesz önálló hadsereg, de lesz kiegészítő része az összes hadseregnek. Azért azonban, hogy a t. előadő ur ezt emlité, nem jött, — mint a t. miniszter elnök ur mondotta, — ellentétbe a ház ez oldalának egy másik igen t. tagjával, Tisza Kálmán barátommal : mert az előadó ur mondása csupán a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat értelmére s horderejére vonatkozik, t. barátom Tisza Kálmán pedig azon átalános, kiirthatatlan, visszautasithatlan óhajtásáról és követeléséről beszélt a nemzetnek, melyet az a magyar hadsereg fölállitására nézve jelenleg táplál,és jövőre is szivében mindig táplálni fog. E kettő közt, midőn az egyik előadás a jelenre, másik inkább a jövőre vonatkozik: ellentét nincs. De valamint ez esetben az ellenzék tagjai nem jöttek ellentétbe egymással, ugy az ellenzéknek mostani szavazata és eljárása nem fog ellentétes lenni azon eljárással, melyet az 1867-iki és 68-iki ujonczállitásoknál követett. Mert a 1867-ik esztendei ujonczállitásnál még nem létezett a kiegyezési, 1867: XII. törvényczikk, a 68-iki ujonczállitásnál pedig a minisztérium által akkor javaslatba hozott törvénynek, a mint azt a napló és az irományok bizonyítják, a ház ezen része ellene szavazott. Mindamellett azonban, hogy jelenleg nem tárgya a tanácskozásnak az 1867: XII. törvényczikk megváltoztatása, igen nagyon fontos azon javaslat, melyet a központi bizottság terjesztett a t. ház elé ; mert ezen javaslatnak elfogadásával elégtétetik a törvény, jelen közjogunk alaptörvénye, az 1867: XII. törvényczikk rendeletének, a melynek 12. szakaszában a ,,magyar hadsereg" nemcsak magában fordul elő, mint azt a központi bizottság kisebbségi előadója igen homályosan és rejtélyesen s valóban minden positiv értelmet nélkülöző kifejezések használása mellett mondotta; hanem az emiitett szakaszban világosan rendeltetik, hogy ,,az ujonczok állításával a magyarhadsereg egészíttessék ki." A központi bizottság javaslatának elfogadása által elégtéteték továbbá az általam idézett törvény szellemének, mely a magj^ar véderőt .,magyar hadseregnek" nevezte akkor is, midőn azt az összes hadsereg kiegészítő részének nyilvánította, és ez által kétségtelenül nagy eszmét akart föntartani a jövőnek, egy csirát akart lefektetni, hogy ugy mondjam, törvénykönyvünkbe, mely mindazon ellenzések daczára, melyekkel küzdenie kell, előbbutóbb életerős, terebélyes fává fogja magát kinőni, melynek árnyéka alatt mind ezen ország, mind a fölséges uralkodó ház fönállása leginkább biztosítva lesz: (Helyeslés) és éppen azért nagyfontosságú a központi bizottság javaslata, mert a központi bizottság kisebbségi javaslatának szerkesztői, és azok, kik ezen javaslatot pártolják, utólagosan akarják azon csirát elfojtani, melynek a kiegyezési törvénybe leendő lefektetését, — ha csak az összes nemzetet az ellen fölzúditani nem akarták, annak — idejében meggátolniok nem lehetett. (Helyeslés bal felől.) Az igen t. miniszterelnök ur ma, és tegnap a háznak más tagjai is azon véleményüket fejezték ki, azt állították, hogy a külön magyar önálló hadsereg fölállítása nem lenne czélszerű, 7*
