Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-264
264. országos ülés január 17- 1871 49 dalommal nézek a jövő elé, mert akkép vagyok meggyőződve, hogy daczára azon mély tiszteletnek , tnelylyel nemzeti kormányunk iránt viseltettem, nemzetem sorsát nem látom biztosítva e kormány kezében: mert épen ez az 1867-iki XVI. törvényczikket a szerint idomíttatja és magyaráztatja a rendelkezésére álló többség által, miképen azt legjobbnak és opportunusnak találja. Ez az egyik aggodalmam. Azonban tovább megyek. Bebizonyítására annak, hogy a ,,magyar hadsereg" elnevezés méltán megilleti a magyar ujonczokat, szolgáljanak irányadóul a következő statistikai adatok: Köztudomású dolog, hogy a sadovai vereség után, midőn Velencze is elesett Ausztriától, a bécsi legmagasabb körökben szorgos kutatások tartattak az iránt, vajon a még megmaradt tartományokból évenkint mennyi ujonczot lehet kivenni. Az eredmény az lett, hogy az összeírásból tartományok szerint kiderült, hogy a sorozás alá eső njonczokból száz közül hány vált be, illetőleg hány lett alkalmas a szolgálatra. A liszta igy áll : száz közül nem válik be Felső Ausztriában 83, Salzburgban 81, Karinthiában 76, Steierországban 70, Alsó-Ausztriában 65, Istriában 62, Tirolban 58, Csehországban 53, Sléziában 45, Morvaországban 38, Galicziában 32, Dalmáeziában 29, Horváth-Szlavonországban 24, és végre Magyarországban nem több, mint 17. Itt számok szólnak, és tagadhatlanul bizonyítják, hogy ha majd ki fog törni a háború, melyre a birodalom összes véradóját ki kell állítani, akkor Magyarország népeiből körülbelül 25°/ 0-kal fog több a dynastiaés birodalom védelmében résztvenni, mint az összes örökös tartományokban. Ezeket csak azért hoztam föl, hogy bebizonyítsam, miszerint csakugyan van okom a többségi előadó javaslatát pártolni. És most áttérek a kisebbségi előadó ur némely állításainak illustratiójára. Azt kérdi ő, hogy lehet-e nekünk praejudicálnunk, miután már több éven át adtunk ujonczokat a ,,hadcsapatok" elnevezés alatt? Lehet-e praejudicalnunk azoknak, kikkel 9 év múlva kell számolnunk. Én megvallom, igen csodálom, hogy a tisztelt kisebbségi előadó ur oly nagy hitben van, hogy 9 év múlva még békében leszünk, és hogy még 9 év múlva is ő fog Bécsbe menni complimentirozni a németeknek. A mi a békét illeti: arra azt jegyzem meg, hogy a mint jelenleg állanak a dolgok, midőn Francziaország és Németország egymás ellen irtó-háborut vivnak ; akár győzzön a porosz, akár pedig a franezia köztársaságot áldja meg az Isten, félek : hogy mindenesetre rajtunk maXÉPV. H. NAPLÓ. 18y-| XII. gyarokon fogják elverni a port a mi jó szomszédaink. Akkor majd eljön az idő, hogy a túlsó oldalon szívesen visszavarázsolnák az elmúlt időt, s majd szeretnék előteremteni a most megvert magyar hadsereget, ha lehetne. Mi pedig akkor vigasztalásul, illetőleg a mi magunk igazolására el fogjuk önöknek mondani a német költő eme szavait : „Was man von der Minute ausgeschlagen, bringt keine Ewigkeit zűrnek." Nekem pedig ezennel, mint e képviselőház egyik parán}d tagjának, engedjék meg, hogy kifejezhessem : mikép választóim nevében a magyar sorhadi csapatok elnevezés ellen ünnepélyesen tiltakozzam. (Helyeslés a szélső balról.) Várady Gábor: T. ház! Nem minden tartózkodás nélkül szólalok föl a vita jelen előrehaladt stádiumában, — nem mintha ismétlésektől tartanék, mert ugy tapasztalom, hogy minél több oldalról mutattatik föl e tárgy, annál ujabb-ujabb okokat találunk a fölszólalásra; hanem tartózkodással szólalok fel azért, mert látom a t. jobboldal fogyatkozásnak indult türelmét. Nem fogom a t. ház türelmét próbára tenni; azért futólag csak néhány észrevételre szorítkozom. Mindenekelőtt is a t. miniszterelnök urnák felelek. Ő azt mondotta, hogy „a magyar hadsereg fölállítása esetében a két hadsereg fenyegethetné egymást." Vagy tudta ezt a miniszterelnök ur 1867-ben, midőn a XII. törvényezikk alkottatott és tárgy altatott, vagy nem. Ha tudta, nagyot hibázott, hogy akkor nem szólott ilyen őszintén, s hibázott, hogy csak most hozta azt föl. Mert akkor ugy tűnik föl előttem az emiitett törvényjavaslatot pártolók akkori intézkedése és törekvése, mintha azok, kik az 1867-ki törvényczikket úgy, a mint formulázva volt, a nemzetnek és törvényhozásnak ajánlották, nem szándékoztak volna egyebet, mint a nemzet szemébe e kifejezéssel: „magyar hadsereg", egyszerűen poi b hinteni. Ha pedig nem tudta ezt a t. miniszterelnök ur, akkor kérdezem a t. miniszterelnök urat, hogy 1867. óta minő ujabb tapasztalások jogosították őt fel ezen egészen uj állításra? Mert ezen állítás ma sem egyébb, mint a nemzet és a korona tartományokban lakó népek alkotmányos s loyalis érzelmeinek merev kétségbevonása. Akár az egyiket, a akár másikat vegyem, kénytelen vagyok e nyilatkozat felett ugy hazafias mint politikai szempontból egyaránt pálezát törni. (Helyeslés a bal oldalon.) Tóth Vilmos képviselő ur azt állította, hogy az ellenzék a magyar hadsereg kérdésében fokozza támadásait, és ennek okait fürkészni iparkodván, azon eredményre jutott, hogy ezt az idézte elő, mert mi, úgymond, a két hadsereg külön választásának szükségét mindinkább erezik i
