Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-264
44 26*- orsz&gcs Qlés január 17. 1871. kat befizetni, midőn a bánya azelőtt már évekig jövedelmezett. A magyar hadsereg számára valamikor meg kell kezdeni az ujonczok megszavazását: ha meg nem kezdjük soha, nemis lesz magyar hadseregünk soka. Itt az alkalom, hogy kezdjük meg, hogy rakjuk le az alapot. Tudom én, t. képviselőház, hogy a közös hadseregbe besorozott azon ezredek és csapatok, melyekből a magyar hadseregnek kellett volna kinőni, nem felelnek meg a mi követelményeinknek és igényeinknek, melyeket a magyar hadseregre nézve alkotánk. Igen jól tudom, hogy az oly haderő, melynek vezérlete osztrák, melynek zászlója schwarzgelb, melynek minisztériuma az ország határain kivül székel s ezen nemzeti parlamentnek nem felelős, hogy az oly haderő a magyar hadsereg nevét meg nem érdemli; különösen pedig azon csapatok, melyeknek tiszti kara sokáig, a boldogult Bund idejétől mindig ugy tekintetett, mint pensióintézet, az apróbb német államok otthon megélni nem tudó ezimeres nemessége számára, a magyar hadsereg általunk ápolt eszméjének nem felelnek meg. De ebből csak az következik, hogy ragadják meg az alkalmat, a törvényhozás és a kormány, és törekedjenek az utat egyengetni arra, hogy legyen a nemzetnek oly hadserege, mely a király tekintélyét és hazánk európai állását biztosithassa, s mely a trónnak és alkotmánynak esküvel kötelezett hű őre és védője legyen. Leginkább elszomorított engem a kisebbség külön véleményében azon állítás, hogy a magyar törvényekben, ha volt is szó magyar hadseregről, az a szó onnan kiküszöböl tetett, hogy ott többé a magyar hadseregnek még csak czimét, nyomát sem lehet föltalálni. Ebből én azt gyanítom, hogy a különvéleményezők ugy okoskodnak, hogy egy külön magyar hadsereg csakis forradalmi yton teremthető, nem pedig, a törvényhozás rendes ösvényén. Már pedig, legalább én és elvtársaim, egyetértünk abban, hogy a békés fejlődés ösvényén haladjunk, és a nemzet jogait a törvényesség terén törekedjünk visszavívni. A külön véleményezők attól félnek, hogy menynyire veszélyes lesz a dualismus, ha az ezen hadseregbe átvitetik. Hogy ez nem veszélyes, annak példáját mutatja Svédország és Norvégia. A svéd királynak nincs megengedve, hogy svéd katonáival norvég területre lépjen át, és azért sem Svédország, sem Norvégia nem pusztult el az európai államcsaládok sorából ; sőt többször emlegetik mint Magyarországot. A dualismus mellett vivták mindazon véres és győzelmes csatákat a franczia és olasz seregek, melyeknek Solferino és Magenta szintere volt; a pluralismussal győzték le 1. Napóleont is és ezzel rombolták le Sebastopol kevély bástyáit. Igen aggódtak a felett, hogy ha megszűnnék a közös hadsereg, és ha külön lenne magyar haderő, abból dissonantiák származhatnának. Nem osztozom ezen véleményben. Ugyan kik közt támadhatnának dissonantiák ? Talán a Magyarországban székelő magyar haderő, ós a katonák édes apáik és anyáik közt 1 Ez nem lehet dissonantia. Vagy pedig az itt székelő magyar hadsereg, és az Ausztriában tartózkodó osztrák hadsereg közt 1 Ismétlem, hogy ezek közt semmi dissonantia nem keletkezhetik, mert ezek ugyanazon hadúrnak esküsznek hűséget. Ha keletkeznék dissonantia, ez csak a bécsi katonai hierarchia még eddig le nem küzdött hydrájának körében támadhatna ; de az ily dissonantiával ne törődjünk. A mi föladatunk : a nemzet üdvét biztosítani, a nemzet érdekeit megóvni, nem pedig a bécsi aranygallérosok tetszését és mosolyát magunknak kiérdemelni. T. ház! Midőn a kisebbségi vélemény mellett előterjesztett érveket hallottam, önkénytelen is Lear király sorsa jutott eszembe. E hires király két lánya közt megosztotta egész hatalmát és jogait, nem tartott fön magának sokat ; de fontartotta azt mégis, hogy katonasága legyen. De később a szívtelen leányok egyike azt mondta: apám, minek neked 100 ember, elég neked 50 is; majd a másik azt mondta: elég neked 25 is ; később ugy vélekedett az előbbi: minek neked 25 ember, elég 10, végre a másik igy szólt: de minek neked egy is, nem kell neked egy sem. Ugy látom én, hogy a külön vélemény pártolóinak szelleme ezen irányt mutatja. Azt mondták a nemzetnek: minek neked önálló, külön hadsereg? elég, hogyha a te hadsereged benne van az összes hadseregben! Azután azt mondták: minek neked a magyar hadsereg, úgyis mint az összesnek része ? elég neked ha magyar ezredeid vannak. Most már azt beszélik: minek a magyar ezred neked magyar nemzet? érd be a „magyar sorhadi csapatok" nevével. Megérjük, hogy jövőre azt fogják mondani: minek a „magyar sorhadi csapat"? elég, hogyha van cs. k. osztrák sereg, melynek kétfejű vezeti fiaidat. T. ház! Az 1861-iki országgyűlés legelső föliratát, az akkori kanczellár tanácsára, visszaküldöttek Bécsből, mert azon feliratnak czime nem tartatott megfelelőnek. Az országgyűlés kész volt, király ő felsége megnyugtatása végett, a czimet kiigazítani. Kérem most, csatlakozván a közp. bizottság előterjesztéséhez, változtassák meg ezen ujonczosási törvény czimét ugy, mint a közp.
